Régóta nem volt ilyen rossz napom. Szinte biztos, hogy ma éjjel sem alszom (eleget). Járni fog az agyam olyan dolgokon, amin úgy sem tudok változtatni. Aztán holnap egy újabb ütközet. Aztán megint egy. 

Alig vártam, hogy este kicsit szaladjak, az ötödik km után egészen megnyugodtam. A pulzus sem volt az egekben, pedig ma többször is lüktetett a tarkóm, azt hittem csapnivaló lesz a mai mozgás, csak ezt a zaklatottságot akartam egy kicsit magam mögött hagyni. Ópium. Elsősegély. Ilyenek ezek a kényelmes, terápiás menekülőfutások. 

Bocs mindenki, ez egy random blogbejegyzés, nem is igazán a sportról szól, csak ez volt kéznél. Amint látjátok, nem vagyok valami híres blog- és naplóvezető, az ismétlés veszélye viszonylag kicsi :)