Nem is tudom hogy kezdjem,mert még az eszemmel ott vagyok fent 2100 méter magasban.Az idei 3-ik hegyi maratonom  volt a vasárnapi,nagyon megszerettem ezeket.Kezdjem ott hogy a Budapesti maraton után egy héttel egy hideg 2-3fokos reggel rajtoltunk el Zarnesti nevezetü városból.Kb 400 induló jó társaság,elsö  1km a város emelkedő utcáin,utána lassan befordultunk az erdőbe 15 keserves kilométer 2100m szintkülömbségig,ahol lehetett ott futva ahol nem gyors gyaloglással tettük meg az utat fel a csúcsig.Mielött felértem a csucsra lenéztem,nem láttam mást mint egy hosszú kigyozó embercsoportot a hegyi ősvényen baktatni felfele a kálvária hegyre.A csúcs közelébe kezdett a fű ritkulni,és a sziklás kövek vették át a helyét.Egyszerre nagyon hideg lett ,a fű ami még volt az deres volt és a magasabb csúcsokat ellepte a frissen hullot hó.Már nagyon fáradt voltam mire az utolsó sziklát megmásztam,abban a pillanatban amikor felléptem a csúcsra megrökönyödve majdnem hasra feküdtem annyira megrémisztett a panoráma,kb 200métert lefele kihuzott alpinista köteleken le kelett ereszkedni,szerencsénkre a szervezök okosan csomókat kötöttek 2 méterenként a kötelekre megkönnyebitve a lemászást.Szavakkal nem is tudom leirni min mentem keresztül amig leértem,ezt ki kell próbálni.Ezek után következett 5 km 1500m-ig egy durva hely ahol lehetett kicsit futni,jobb oldalt meredek sziklafalak bal oldalt mélység tátongott ráadásul az egész út ökölnyi sziklatörmelék volt ami a bokát szépen próbára tette.Gondoltam hogy ennél rosszab nem is lehet, de volt.Következett 5 kilóméter lefele erdőben csuszós gyökereken és köveken de nagyon meredeken,minden lépést a levegőben meg kelletett gondolni,a térdeim meg a bokáim kezdték felmondani a szolgálatot,már nagyon fájtak a durva lejtötöl.De végre jött a megváltás ami nem tartott csak 2 kilit egyenes részen ,de az is annyira jó volt hogy helyre tudtam rakni magam.Tudtam hogy következni fog egy utolsó emelkedő de azt nem tudtam hogy,meg fogom emlegetni az összes ősömet meg aki a világra teremtett.Az a szó hogy nehéz az nem kifejezés,3 kilométer alatt volt 750 szintkülömbség,egy keskeny uton gyökerekből alkotva lépcsők,sötét sürű erdöben ahol barlangszerü hideg volt.Nem tudom mennyi idő telt el amig felértem de ott volt időm végig gondolni hogy mivel vétkeztem hogy ilyen sorsra jutottam.Végre felértem 3 kilóval kevesebb testsulyal és 3-om tubus gélel bennem.Ott volt leves meg mindem,megint jobb volt most már tudtam hogy nem lehet ennél rosszabb,nem is volt,csak 7 kili rohanás lefele gyökerek sziklák között ahol a botomat is eltörtem.Az utolsó 6 kili volt a legszebb egyenes terepen egy füfes dombon ahonnan már lehetett latni a várost és hallani a nagy lármát meg kolompolást ami minden érkezönek járt,sajnos pont ott lett vége ahol kezdtem igazából jól érezni magamat.Beérkeztem mosolyal megkönnyebülten,és boldogan.Meg csináltam ezt is.Akármilyen nehéz volt eggyes pillanatokban, alig várom a jövő évit.Ezek a hegyek nagyon meg tudnak varázsolni.A szervezés 10 pontos volt,nem hiányzott semmi,sok frissitöpont tele asztalokkal.Most lehet pihenni nagy az izomláz.