Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 55 934 936 km-t sportoltatok
tömegsport és egészség

vissza a jövőbe,időutazás 65-be.

Csupi | 2010-02-28 10:15:37 | Nincs hozzászólás!

     Előre bocsátom,nem azokat az embereket szeretném megbántani eme bejegyzéssel,elmélkedéssel,akik a tegnapi versenyt fáradhatatlan munkájukkal rendezték,szervezték,és lázasan dolgoztak! Nekik igen is nagy köszönet jár a lehetőségért,és a meghívásért! Nem is a várost szeretném megbántani,mert hát ugye mindenki a maga lehetősségeivel bír és gazdálkodik! Ez a gondolatmenet inkább a felsőbb rétegeknek szólna,azoknak az embereknek ott a fővárosi „nagycirkuszban ott a Kossuth téren” akik döntenek pénzről,sportról,egészségről,költségvetésről….

-          Mivel ez az elmélkedés hozzájuk nem igen jut el,és ha el is jutna,akkor is érdektelenséggel olvasnák,(mert ez az ügy nem azonnal,hanem csak hosszú távon hozna nekik pénzt)ezért csak úgy kiírom magamból!

   Tegnap 2010 február 27.én Kecskeméten megrendezésre került a „Hírös kupa” 1. fordulója. Az 1994-2003 között született gyerek utánpótlás nevelés szolgáló úszóbajnoksága.

 Az uszodába érve mintha időutazáson vettem volna részt! Igazi Retro uszoda a maga egyszerű 1965 –ös motívumait magába rejtő,nem csak hogy régi ,de eme versenyzői,nézői számnak igen szűkösnek bizonyult. Versenyzők pontos számáról nincs információm,csak egy szemléltetés a 1998-99-es korcsoportban 80 gyerek indult 50-en gyorson,és ez csak egy korcsoport! A bemelegítésnél,hát szegény gyerekek,egymás fejét ütötték,ütköztek,szenvedtek,nem igen láttam értelmét a vízi bemelegítésnek. Úgy néztek ki fölülről nézve mint a bevásárlóközpontokban a karácsonykor a halasnál az élő pontyok. (fényképet készítettem,ha letöltöm felteszem szemléltetésnek!) A rajtkő is az elmúlt rendszer remekműveként díszelgett.

  Bemelegítés után,hosszas tanakodás után elindult a verseny,és erről nem is tennék említést,mert a tömeghez és körülményekhez képes,pörgött is a rendezvény,ment olajozottan. A körülményekről még néhány szó! Szegény gyerekek,akik ép pihenő idejüket töltötték, (2 versenyszám között volt úgy hogy eltelt 3 óra)egymás hegyén hátán,összezsúfolódva,nekünk szerencsénk volt mert a kondi terem sarkába nagyon jó helyett sikerült találni és ott tábort verni,de volt aki a lelátón mint kakasülőn kucorgott,és ült 2-3 órán át várva a saját versenyszámát (biztos nem merevedett el szegényke).

   Én jól éreztem magam,és köszönöm a rendezőknek a városnak,hogy részt vehettünk a versenyen,és a Hírös kupa 2. fordulójának is részesei leszünk.

 

Az egészből levont konzekvencia a következő! Magyarország élen jár a szív és érrendszeri megbetegedéseknek .Sajnos a mai gyerekek nagy zöme a számítógép,és a playstation rabja,és a szülők talán kényelemből,vagy mert ők sem nagyon sportolgatnak ,elfogadja ezt,és belenyugszanak… ördögi kör!

Amire én fel szeretném hívni a figyelmet,az az,hogy nem egymás hegyén hátán kéne építeni a bevásárlóközpontokat,(amiből már Dunát lehetne rekeszteni),irodaházakat,aminek a felét ki sem lehet adni,mert nincs aki kiveszi őket a túlkínálat miatt,lakóparkokat,(lakások százai állnak üresen),hanem pl uszodát,sportpályát,sportlétesítményt,és mindezeknek reklámot csinálni,népszerűsíteni főleg a gyerekek körében! Nem a gyógyszereknek kéne hangot adni,hanem annak a bizonyított ténynek ha egészségesen élsz,és mozogsz,sportolsz,akkor 50-en évesen nem kell a gatyádat szívgyógyszerekre költeni,hanem csak évi 1 futócipőre,havi 1 úszóbérletre,és már is azt a pénzt amit az egészségtelen életmódból adódó betegség miatt a kormány rám,és másokra költene gyógyításom céljából, félre lehetne tenni pl uszoda építésre esetleg felújításra,és más sportlétesítmények építésére.

  Ha új korszerű,tágas sportlétesítmények épülnek,és nem a már igen csak felújításra szoruló 65-ös létesítményben kéne megrendezni ilyen népszerű versenyt,és a sportot igenis népszerűsítik,akkor 2 folyamat indulhat el. 1 egészséges és sportos nemzet (tömegsport) a másik meg ha többen kezdik el a mozgást,akkor talán egyszer ismét sokkal több Magyar sportolónak játszatják el a himnuszt világversenyeken.

 

   Nem csak Kecskemétet szeretném degradálni,mert a nem érdemelné meg,hiszem Pestiek révén azért veszünk sok vidéki versenyen részt,mert Budapesten nem rendeznek 50-m es medencében versenyeket,mert egyszerűen nincs hol. Komjádi Uszoda felújítás alatt,a Margitszigeten nem sok versenyt rendeznek,BVSC van ami működik (még) de erre is ráférne egy felújítás, FTC a hely szűke miatt nem lehetne ilyen versenyt megrendezni. Sok 33m es medence épül,de ez edzésre jó, viszont versenyek szervezésére nem. Hódmezővásárhely,és Eger példaértékkel bír,legalább is uszoda terén.

    Mikor érünk el odáig gondolatba és  mentalitásban, az üresen álló telkeken azt olvasom ezen a helyen uszoda épül,vagy focipálya,vagy atlétikai létesítmény? Mikor jutunk el odáig,hogy gyermekeink szemében nem az a vagány aki már a figyelmeztetések ellenére 13-14 éves korban már szívják a cigit és hogy vagányabbak legyenek piálnaki s,hanem az aki egészségesen él,sportol és a sport terén eredményeket ér el?

 

"Dögölj Meg Börzsöny"

Csupi | 2010-02-16 09:54:10 | 4 hozzászólás

„Dögölj meg Börzsöny”

 

      Évek óta nézegettem ezt a túrát,hogy egyszer egy szélsőséges időjárási körülmények között,meg kéne csinálni,de valahogy mindig csak terv maradt.

Idén is jól megnéztem magamnak,és jól be is építettem a fejembe,a naptáramba és az edzéseim közé,hogy idén lesz ami lesz,menni kell,és le kell gyűrni!

Sok sporttárstól hallottam,hogy ez a túra az egyik legnehezebb megpróbáltatás ,főleg nagy hóban,ezért kapta a nevet:”dögölj meg Börzsöny”.

     Egy hasonló elborult elméjű munkatársammal megbeszéltük,hogy 2010 február 13.án szombat este lesz ami lesz,mi nekivágunk a börzsönyi éjszakának. Egy dolog azért nem beszéltünk meg,hogy futva avagy túrázva vágunk neki a 47 km-nek. Ahogy közeledett a várva várt nap,és hallottuk,láttuk a hójelentést,az időjárás jelentést,eldöntöttük ,meleg ruha,bakancs,túrabot,camelbackés(ennek még jelentősége lesz) inkább lassabban de biztosan érjünk a célba.(így utólag nagyon jól döntöttünk)

      Szombat este 6-óra után értünk fel Kemencére,kedvesem jóvoltából. Út közben a kocsiban volt egy kis motivációs gondom,hogy vajon akarom e én ezt,nem lenne e jobb ilyen zord időben otthon a puha meleg ágyban a családom mellett…A motivációs gond mellett,egy kis fáradtságot éreztem,mert szombat reggel 6 kor keltem és nem igazán pihentem aludtam ki magam az éjszakára. De ha már megérkeztünk,Kemencére,és beneveztünk,akkor már nincs vissza út! Érzékeny búcsú, készülődés,szerelvény igazítás. Közben megkapjuk az infót a szervezőktől a gerincen 80-cm-es hó is van… jó bíztatás.

     Jó melegen beöltöztünk,kamásli a nadrágra,ami végig nagyon jó szolgálatot tett, csekkoltunk és 6 óra 53 perckor nekivágtunk a börzsönyi éjszakának.

Információnk szerint 104 elvetemült ember nevezett J J

 

 Kiérve a faluból,felvettünk egy jó utazó sebességet és róttuk a km-eket. Nem sokkal később a felfelé vezető úton jelzést láttam jobbra,és letértünk az itiner szerinti zöld jelzésre, feltűnő csak az volt hogy nem sokat jöttünk felfelé,és már is megyünk lefelé,jó pár túrázó társ jött utánam a hibás úton :… 800 m lefelé menet után egy túrázó jött velünk szembe,aki közölte velünk rossz felé megyünk,mert ez vissza vezet a faluba. Kis tanakodás térkép nézegetés után megfordultunk és már a helyes irányt követve mentünk Magosfa felé. A hó helyzet és a körülmények ahogy haladtunk felfelé,annál durvább méreteket öltött. 1 nyomos sáv, igyekeztem a már egyszer letaposott nyomba lépni .Igen meredek dombocskát hódítottunk meg,de ez csak a bemelegítő része volt. Hamar elértük az első ellenőrzési pontot,gyanúsan hamar! Magosfa 9,74 km re van és 2 óra 6 perce jöttünk??? Ilyen gyorsak nem lehetünk . Az ellenőrzési pont,előbb települt le,mert az eleje itt érte be…tehát 7.2 km et tettünk meg 2 óra 6 perc alattJ)) ez így már gyenge! Megkaptuk a pecsétet,egy kis gyümölcs szeletet tömtem magamba és irány tovább! Menet közben ettem, és ittam a még be nem fagyott camelbackomból, és próbáltam egy jó tempót diktálni. A hó hatalmas volt,néhol combközépig ért,de az átlag térdig. A túra eme szakaszában jól éreztem magam,a kezdeti mentális gyengeség,és motivációs hiánynak nyoma veszett,és élveztem az extreme körülményt.  Oyan szakasz is volt amit a nagy hó ellenére futni bocsánat(kocogni tudtuk) így jutottunk el Rakottyás völgyig,ahol rengeteg sporttársat beértünk. Gyors pecsét,ismét egy energia szelet,és már indultunk is meghódítani a Csóványost. Nagyon kemény volt a felfelé vezető út! Nem is mertem felfelé nézni,csak a lábamnak  világítottam a talajt,és monotonon,összeszedve erőmet,haladtunk hosszan felfelé .Sokan leálltak pihenni,,megálltak egy fának támaszkodva,de tudtam hogy nem szabad,menni kell,mert ha megállunk szusszanni egyet,akkor nagy a kísértés hogy ezt többször is megtesszük. A hosszú felfelé vezetett úton próbáltam enni,de a bevitt kalória kevésnek tűnt,így a colából kortyolgattam,hogy a cukrot pótoljam. Lassan de biztosan haladtunk A csúcs felé,izzadtam,éhes lettem,és a lábam kicsit elmacskásodott. Csóványosra érve,zord idő várt minket,kemény szél,köd, vagy felhő,és nagyon hideg. Az ellenőrző ponton,ettünk,ittunk kicsit helyre ráztuk magunkat.Volt aki itt bejelentette a túra végét,kicsit demoralizálóan hatott,így minél előbb el kellett indulni,nehogy elkezdjen a kisördög bennem is motoszkálni. Csóványost elhagyva,lefelé menet,nagyon elkezdtem fázni,hiába volt rajtam dupla kesztyű a kezem majdnem lefagyott,fájt. Dörzsölgettem,lehelgettem,kitaláltam minden fortélyt,de csak nem melegedett meg .Futni lefelé nem lehetett képtelenség volt. Hatalmasakat estem,és szenvedtem lefelé. Viktor kollégámra is rá ránéztem és a túra eme szakaszába nem láttam azt a tüzet azt az elszántságot amit az elején. Fáztunk éheztem,és lefelé menet,ezen úton,kevés és szétszórt nyomban térd fölé érő hóban,lassabban haladtunk mint felfelé Fizikailag teljesen jól voltam,csak eléheztem,szomjas voltam,mert befagyott a camelbackom,fáztam,és a folytatáson gondolkodtam. Ha már gondolkodtam akkor ott baj van,és ha már ki is mondom ezt akkor ott még nagyobb! Nagyon hosszú időnek tűnt amíg leértünk a kulcsos házhoz,estünk keltünk,de 6 óra 20 perc elteltével megérkeztünk a fél távhoz.

 

Meleg tűz,meleg tea,pogácsa és pár jó szó várt minket.Itt hosszabb pihenőt tartottunk,bevallom férfiasan,hogy a széken ülve és majszolva a mangalica zsíros kenyeret eldöntöttem,hogy kiszállok! Fizikailag teljesen jól voltam,de jól esett a meleg és elgondoltam ha most kiszállok hamar otthon vagyok a puha meleg ágyba a családom mellett és vége ennek a kínlódásnak J. Döntésemet az is erősítette,hogy a megérkező túrázók zöme úgy döntött befejezte. Viktorral megbeszéltük eme dilemmát,és abban maradtunk folytatjuk! Tudtam ha én innen felállok akkor már nincs dilemma a végéig! 20-30 perces pihenő után meghallgattuk a tanácsokat és elindultunk.15 perc múlva arra lettünk figyelmesek,se jel se a fán lévő prizma nincs meg…. Tanakodás után visszafordultunk és majdnem teljesen a kiindulási pontig kellett visszamenni .Itt dobtunk egy jobbost,és már a helyes úton készültünk meghódítani ismét a Csóványost. 15 perc elteltével ,kereszteztük azt az utat amin az imént jöttünk felfelé ….Baromi jó érzés volt hogy 30 percet elvesztegettünk feleslegesen,és ha 5 métert jöttünk volna tovább akkor megtaláltuk volna a helyes utat. Ismét hosszú monoton út vezetett felfelé a csúcsra,a hó csak nem akart elolvadni,és a hókotrók sem jártak még előttünk . Róttuk a km-eket,egyre kevesebb lábnyom,egyre nehezebb szakasz,és így hajnal felé,már nagyon hideg volt.

 

 Meglepően hamar felértünk a Csóványosra ismét,gyors pecsét,behúzódtunk a kilátó alja nyújtotta szélvédett területre,ettünk ittunk a befagyott camelbackból,és folytattuk utunkat,hamuház felé! Nagyon nehéz volt az út egy örökkévalóságnak tűnt. Szerpentinen mentünk lefelé,ahol a ferde nyomoktól a bokám megfájdult. Lenéztem az erdő mélyére és láttam a prizmákat és láttam egy két fejlámpát. Bemértem toronyiránt és letérve az útról,nagy meglepetésemre a hő szinte combközépig ért…nem baj ez is jobb mint a bokaszaggató szerpentin.Vízem nem volt isoitalom is befagyva csak a jeget rágcsáltam. 1 óra és 40 perc alatt tettünk meg 6 km-et és ez az út végig lefelé ment. Hamuháznál ismét kis étel,Csanyától kaptam egy frissen főzött levest,ami életmentő volt,és nekiindultunk legyőzni az utolsó előttünk álló de semmivel sem könnyebb Nagy hideg hegyet. Viktort most előre engedtem,hogy most tolja ő előttem a havat,erre  az időszakra én kicsit elgyengültem,ő meg szemmel láthatóan ekkorra találta meg erejét. Egy bajom volt felfelé menet a hagymától amit tettem a zsíros kenyérbe,nagyon szomjas voltam. Hiába ittam 5 perc múlva megint szomjaztam. Az utolsó 4 km felfelé,jó ütembe telt el,ránk is világosodott,így elvonta a figyelmünket a Börzsöny téli tájának lenyűgöző szépsége! A Nagy hideghegy utolsó pár száz métere igen kemény kaptató volt,de leküzdöttük és megérkeztünk a várva várt turista házhoz. Pecsét,benyomtam egy tábla csokit,2 colát,mert már álmos voltam és magamhoz vettem egy vizet. Rendeztük sorainkat,és elindultunk a végső cél felé. Nagy hideg hegyen megtudtuk hogy kb 40-en már feladták,és előttünk csak 18 an jártak… Na akkor futás lefelé! Fizikailag rendben voltam,de a körmöm,nagyon nyomta a bakancs ,pedig nem kicsi rám,sőt…de még is 4 körmöm éreztem hogy nincs rendben! Összeszorítottam a fogom és futottam lefelé ahogy csak tudtam bakancsban,túrakabátban,sínadrágba,hátizsákkal a hátamon .A piros csíkon mentünk le egészen a turista szállóig,egyszerűnek tűnt egyszerű is volt, még is eltévedtem….Se baj megtaláltam a helyes utat,és szaladtam tovább! A hó nagy részen már az utolsó 2-3 km-en el volt tolva,vagyis csak a teteje,az alja meg lefagyva. 2 hatalmasat estem,csak úgy nyekkentem,ezt látta volna valaki biztos 10-esre értékelte volna(akkor ezt nem találtam viccesnek,de így utólag megnéztem volna magamat) feltápászkodtam és futottam,ami a csövön kifért,mert már láttam éreztem tudtam hogy itt a vége! 13 óra és 42 perccel az indítás után megérkeztem a királyréti turista szállóba,ahol megkaptam az oklevelet és a teljesítésért járó jelvényt. 104-ből 22. nek értem célba, 49 en fejezték be a túrát.

 

 

  A célba átöltöztem száraz ruhába,ittam teát,vizet,és vártam a felmentő sereget,aki kellő időben megérkezett a jó meleg kocsival és teával.

A célba érkezve a következő konzekvenciát vontam le,és ehhez a mai napig is tartom magam,több k100,t100,beac maxi 110,Mátrabérc,Téli mátra,ironman,féltáv,maraton,versenyeket teljesítettem,de ez a túra volt az i-re a pont! Nem volt elég megküzdeni a hegyekkel,a szintkülönbséggel,az éjszakával,álmossággal,és a távval,de ezekkel az extreme körülményekkel a hideggel a hóval is fel kellett venni a versenyt.A szervezés nagyon tetszett,köszönet a pontőröknek akik az időjárás viszontagságai mellett a körülményekhez képest kiszolgáltak minket  és fagyoskodtak miattunk,ez is nagy és elismerő teljesítmény volt. A túra ugyan elnyerte tetszésemet,és a 10-es skálán elnyerte nálam a 10 pontot,de nem hiszem hogy a közeljövőben még egyszer rajthoz állok,de tiszta szívvel ajánlom azon túratársaimnak a figyelmébe akik szeretik az ilyen körülményeket,és kíváncsiak tűrőképességeik határaira!

      Ez a túra …. Alátámasztotta,és kiérdemelte a „DÖGÖLJ MG BÖRZSÖNY” nevet.

2010-02 hó (2 bejegyzés)
2009-08 hó (1 bejegyzés)
2009-05 hó (1 bejegyzés)
2009-03 hó (1 bejegyzés)
2009-01 hó (1 bejegyzés)
2008-12 hó (1 bejegyzés)