Előzmények

Réges régen, egy messzi-messzi (2007-es) Nike félmaraton után kezdődött. VaracskosDisznó (leánykori nevén -Blans-), -Ethka- és
Papamaci éppen hazafelé tartottak a küldetésből, amikor -Ethka- titkosügynök - Papamaci lankadó éberségét kihasználva - egy nanorobotot ültetett annak véráramába.
Az alattomos robot működésének fő vezérelve annak elhitetése volt, hogy Papamaci egyszer Tuperman lesz.
Ez a téveszme lassan és alattomosan terjedt szét testében-lelkében, de józan ítélőképessége mindig felülkerekedett rajta. Egy darabig.
Talán a dobogókői küldetésnél dőlt le az utolsó védvonal, amikor Elm kiképzőtiszt vezetésével és Janimaci kadét társaságában sikeresen, szintidőn belül teljesítette a rá kirótt feladatot. Aztán több kisebb küldetés következett, többnyire Vajonmerre Tuperman aspiráns társaságában. Papamacinak kezdettek tetszeni a bolygót borító növényzet színei, illatai, az, hogy a pályák - a betondzsugellel ellentétben - nemcsak vizszintesen, hanem függőlegesen is kanyarognak :-) A sűrűben feltűnő jelek misztikus hieroglifákból lassan segítő útjezésekké szelídültek.
Az Új Évben több elővizsgán vett részt. Az első ultraközeli küldetés a Téli Mátra volt. A rajt előtt nem volt biztos benne, hogy van keresnivalója a Nagy Nevek között, de a sikeres küldetés betömte a kétség eme rését is.
A fedélzeti naplót az EdzésOnline csapat által biztosított publikus helyen kezdte vezetni, így a hétköznapokon sem kellett többé magányos farkasként küzdeni, hanem öröme-bánata a sorstársak körében megértő fülekre talált.
Több kisebb (Normafa20, III. Tóparti Futóparti , Kevély Körüli Kevergés, 8. Volvo Hegyvidék Félmaraton) és nagyobb (Margita 40, Népek Tavasza 42, Veszprémi 6 órás, Gerecse 50) bevetés készítette fel a Nagy Próbára, így volt mersze az elsők között regisztrálni.
Az előerőpróbákon lassan minden a helyére került: a felszerelés hordozása természetessé vált, a tápanyagokat már álmából felkeltve is megtalálta a felszerelésben, a különös - enyhén szódabikarbóna - ízű Varázsital fogyasztása természetes lett.
Megelőzvén a Nagy Labirintusban való eltévelyedést, a teljes utat 3 szakaszban végigjárta DieM kiképzőtiszt segítő támogatásával. Volt egy korai próbálkozás is, amikor Asciimo aspiráns is melléjük csapódott, de aznap az Istenek fagyott csapadékkal borították be a Nagy-Kevélynek nevezett első akadályt, így az inkább elrettentés volt, semmint bejárás. Az első szakaszt (Csillaghegy-Kesztölc) ketten járták be, a másodikon Vándorköszörűs Tupermina csatlakozott hozzájuk, a harmadikon Caspi Tuperman gazdagította a társaságot. Papamaci adatbázisa egyenlőre viszonylag struktúrálatlanul, de lassan megtelt útrészletekkel, elágazásokkal. Csak remélni tudta, hogy ez majdan összeáll egy kerek egésszé :-)


A Nagy Nap

Az Istenek kedveztek a megmérettetésnek. Az égből az utolsó napokban már csak mérsékelt csapadék hullott, a Nagy Sárga Gömb pedig csak mérsékelten melegítette fel a  légkört. Az utolsó napok a készülődés jegyében teltek, lassan minden a helyére került. Azért Papamaci már 1/2 3-kor felébredt (éppen egy órával előbb a szükségesnél) és agya a maradék teendőkön kalandozott. Eleinte minden a terv szerint ment, a kenések, ragasztások, öltözékek felkerültek, a Check Point-okat, zárási időket és útjeleket tartalmazó ideiglenes tetoválás is a kézre került. 1/2 órával az indulás előtt tudatosult benne, hogy a pulzus-jeladó pántját nem találja. Mint mérgezett egér keresgélt, de aztán a Kedvesnek adott tartalékpánt megmentette a helyzetet. Norbi barátjának terepsiklója repítette Vajonmerrével együtt a Rajtba. A Csanya Főlogisztikus által vezényelt vérprofi különítmény terherszállító harcijárműveibe pillanatok alatt sikerült elhelyezni a későbbi ellátmányt. A kismértű, ujjrahelyezhető, vaktölténnyel tüzelő lézerfegyver törlése után, a bemelegítés mellett még bőven volt idő üdvözölni a többi Tuperman aspiránst is. Indulás előtt leeresztették a közeli rekettyésben a ballasztanyagot, aztán elindult a Nagy Küldetés. Ekkor tudatosodott benne, hogy innen már nincs visszaút, csak "előre, illéri, illéri, előre".

Lassú, egyenletes tempóban vágott neki az Útnak DieM-mel és Vajonmerrével az oldalán. A Róka-hegy kaptatóján Caspi kadét csapódott melléjük és a napok óta el nem múló gyormorproblémáiról számolt be. A hegy tetején harcos kutyák fejezték ki hallhatóan a Surranólábúak iránti nemtetszésüket, de a létszámfölény jobb belátásra térítette az ebeket. Az ürömi műutat elhagyva csak a sorompóig száguldottak, aztán áttértek energiaoptimalizáló sebességre. Az Ezüst-hegyre, majd a Nagy-Kevélyre vezető út nem tartogatott meglepetést, s így szintidőn belül jutottak az első Check Point-ra, ahol ügyességi feladatként a kadétoknak sorra be kellett találni Chino-Ponteaour szelencéjébe. A sikeres találatot rövid csippanás és egy piros villanás jelezte. Ez egyben azt is jelentette, hogy a nap folyamán először jutottak el a csúcsra :-)
A Kevély-nyeregbe kellemesen zúztak lefelé. A Nagy Sárga Gömb még nem forrósította át a levegőt, így a Csobánkai műút felé tartva zavartalanul gyönyörködhettek a tájban. A Szent-kúti elágazásnál tisztázódott, hogy a zöldre való leágazaás nem is valódi elágazás, hanem a kék egyenesági folytatása. A Hosszú-hegyen megkapták az első emlékstemplit is. A Pilisszentkereszti műútnál várta őket az első terülj-terülj asztalka, de előbb még következett a kötelező célbalövés. A csippanás és a villanás ezúttal sem maradt el, de az SK-Ponteaour-el való kontaktálás mégsem okozta azt az őszinte sikerélményt, amit az első a Kevélyen :-) Papamaci ekkor csak óvatosan eszegetett egy kis almát és narancsot, még bízott a saját frissítés mindenhatóságában. A ballaszt ismételt leeresztése után könnyített testtel és üde lélekkel száguldott tova. A fiatalos lendületet aztán megfogta a Pilis emelkedője, majd az azt követő szerpentin. Nem javított a helyzeten a Csanya-Ponteaour-el való újabb célbalövészet sem, valahogy nem tudta elhomályosítani a Chino-s találkozás emlékét :-) A szerpentinen való szlalomozást több helyen is pályabírók értékelték. A szerpentin tetején lévő füves fennsíkot Berzso-Ponteaour  mosolya ragyogta be, akinél szintén sikeres célzást kellett prezentálni (csipp, vill). A réten átvágó utat , Annamari, olahtamas és Reményik Laci kis határvadász csapata felügyelte precíziós állványra kihelyezett optoelektronikai eszközével (ezúton is köszi a képekért :-)).
A Pilis-nyeregbe ezután könnyedén siklott le a kis csapat. A stempligyűjtést nem, a büfének álcázott kereskedőket ezúttal kihagyták. A Kétágú-hegy hullámvasútja Papamaci eszébe juttatta a bejáráskor itt tapasztalt Hóbirodalmat, kellemes emlékeket ébresztve szívében. Időközben a láthatáron feltűntek Glockner és Asciimo titánok, akiknek csatáját vidám élcelődés közepette közvetítették Kesztölc határáig. Papamaci talán itt futott össze először Katona Gábor bajtárssal, akivel a hátralévő út során sokszor támogatták egymást egy-egy jó szóval, mosollyal.
A kesztölci Check-Point felé közeledve Papamaci eltávolította magáról a sisakot, ekkor készíthette róla Pen EdzésOnline-megfigyelő a majdan a célban kezébe nyomott emlékfotót. Az EP-n ismét célbalövés (csipp, vill) után a hevederben lévő ellátmány teljes preset-je következett. Ebben és a frissítésben tökéletes segítséget kapott Sepi és Szasza állomásőröktől. Bár még nem volt rekkenő a hőség, Papamaci felhelyezte a titkos fegyvereket: fejére a Nagy Sárga Gömb sugárzását kiküszöbölő sisakot a védőernyővel (alias kepi), valamint nyaka köré kis fehér frottiertörölközőjét dihidrogénoxiddal átitatva. Eme védelmi rendszerrel felvértezve vágott át Kesztölcön, majd a Nagy Síkságon át Dorogig. A dorogi iparvágánynál elvitte magával a szponzorok által biztosított regenerálókrémet, és - elvei ellenére - a palackos vizet. A Nagy Sárga Gömb sugarai átmelegítették a levegőt, így rájött, hogy még több folyadékot kell fogyasztania - akár a felhígulás veszélyét is vállalva -, így óvatosan belekortyolt a frissen kapott palackba. A Nagy-Getére való feljutás nem okozott különösebb gondot, de a csúcsra jutva vették észre, hogy DieM elmaradt mögöttük. A stemplizés után óvatosan ereszkedtek a köves hegyoldalon, amikor megkönnyebbülésésre DieM ismét feltűnt. Megzuhanásról és gyomorproblémákról számolt be, de összeszorította fogát és folytatta a nagy menetelést. Itt értesítette Jaat kísérővadász Vajonmerre aspiránst, hogy lekéste a menetrendszerinti járatot, így csak később tud csatlakozni. A következő homokos völgy szomorú találkozás helyszíne lett: B_feri Tuperman aspiráns feladta a küzdelmet lábproblémák miatt. A Hegyeskőhöz vezető úton Papamacinak már csak erőltetett menethez volt affinitása, bár DieM kadét már újra kocogott. Ez nem aggasztotta különösebben, tudta, hogy hosszú az út, sokáig kell még kitartani. Hegyeskő Check Point-on Hiver-Ponteaour-rel csipp-villantott, aztán végre megindulhatott a könnyed futás le a Tokodi pincék irányába. A bejárások tapasztalata ismét hasznosnak bizonyult, kétség nélkül kalauzolt el egy Tupermina aspiránst és Katona Gábort az aszfaltútig. Ott a felkínált kolbászos szendvicset visszautasította, de érezte, hogy egy kicsit már elgyengült. Az útjelzések meglepetés frissítőpontot ígértek, de előbb egy röhögőfejes cetlikkel félreirányított vargabetűre került sor. A Tokodi pincéknél lévő füves terület közepén álló pavilon délibábként hatott a sok segítőkész hadtápossal. Az árnyékos sátorban örömmel vetette rá magát a felhalmozott csemegeuborkára, majd kis szelet zsíroskenyér, kóla és hűtött! TúróRudik (a 2. Vajonmerre jóvoltából) következett. Ezt több pohár Falmelléki Világos (alias víz) követte. Különös menű, máskor a gondolatától is begyorsult volna, de úgy érezte: mindent el kell fogyasztani, amit megkíván. Katona Gáborral vágtak neki a következő homokos meredélynek, de a kedélyes beszélgetés elvette a feladat kellemetlen élét.
Végre befutottak Mogyorósbányára, rutinosan találták meg a Check Point-ot. Papamaci a pecsételés után látta, hogy a Kakukk Vendéglőben felállított fizetős frissítőpont az éghez kapcsolódik: árai csillagászatiak. Sistergő aspiráns ajándékának köszönhetően hideg kólával támasztották fel a lankadó lelkesedést.
Miközben Vajonmerre aspiráns - az időközben csatlakozott - Jaat kiképzőtiszt társaságában már továbbindult, Papamaci - törölközőjét ismét dihidrogénoxiddal átitatva - DieM kadéttal egy - már a bejáráskor felfedezett - étteremben csokiborítású vaníliás jégkrémmel hozta magát ismét formába. Útközben egy Kék Kútnál még belefért egy frissítő fejmosás is.
A falu utáni kaptatón új lendületet kapott és mert is menni, mert tudta, hogy ezen emelkedő hossza véges. Bajáráskor itt a régi utat (K+) választották, így ez ismeretlen volt számára. Meg is lett a böjtje, mert egy kis csapattal az erdőből kiérve az elégazásnál rossz utat választott. A csorbát kiköszörülvén meg sem állt az Öreg-kői ellenőrzőpontig. Itt - nagy meglepetésére - egykori Tuperman-mesterével, Future-el csipp-villanthatott, aki - képzőművész tehetségét latba vetvén - a kerítés elkerülésének mikéntjét ismertette velük egy földbe karcolt térképvázlat segítségével.
Péliföldszentkereszten váratlan és kölönös feladat állt előtte. Egy ünneplőbe öltözött istentisztelet gyülekezetén kellett izzadtan-büdösen átrohannia, majd az embertömegben megtalálni a pecsételőhelyet :-) Ezt sikeresen leküzdvén a jutalom nem maradt el: a Larzen állomás barackbefőttel és kólával kényeztette. Továbbindulván egy mosolygó tiszteletes mutatta számára a helyes utat a bajóti műút felé. A Bika völgyből felkapaszkodva érte utol a Vajonmerre-Jaat duót, már újra jólesett derűs, emberi hangokat is hallani a madárcsicserg mellett. Pusztamarót már a Tündérek birodalmának tűnt: kedves, segítőkész hölgyek segítettek Gaandi vezetésével  felszerelése újratöltésében, nagyon vendégmarasztaló hely volt. Valószínűleg csipp-vill is volt, de a hely varázsa mellett ez eltörpült. Vágyódott egy kis kényzetetésre Nyúl-Főmasszőrnő kezei között, de amikor tőle az elutasító: "Fussál inkább!" reflexiót kapta, inkább továbbindult.
A táv majd kétharmad immár az övé volt, ha nem is bőven, de minden EP-t szintidőn belül ért el, még ha a biztonsági tartalék némileg csökkent is. A kezdeti 119. pozícióból a 130.-ra csúszott vissza, de nem érdekelte. Nem volt más riválisa, csak önnön maga.
Ermak, Vajonmerre aspiránsokkal és Jaat kísérővadásszal vágott a Gerecse oldalának és csakhamar elérte a Bányahegyi EP-t. A pecsét és a citromos tea (az is folyik) mellé dupla fejöblítést is kapott pohárból merítve és habár már nem volt meleg, a természetes frissítő újra megacélozta akaratát. A Vértestolnai műútig újra öröm volt a szágoldozás, jó érzés volt az utolsó 30 kilin belül lenni. A rekettyés a múltkori bejárás óta élődzsungeles labirintussá vált, de változatosságot adott, így Papamaci élvezte ezt is. A Vértestolnai műútnál régi harcostársak várták: Chino és Kivi. Kivivel gyorsan lerendezte a csipp-vill-t, aztán annak kattogó fotóapparátjával mit sem törődve (köszi a képeket) nekiült és csak evett-evett: ananászt, barackbefőttet, olajbogyót kólával :-) Chino nem volt kedves ezúttal: mindenáron továbbfutásra ösztökélte, nem volt vendégmarasztaló. Papamacit továbbindulásakor egy vígasztalta csupán: Chino megígérte, hogy a célban ismét várni fogja.
A Koldusszállásig vezető úton Tigyi Lacival előzgették egymást: völgymenetben Papamaci előzött, hegymenetben társa tett szert némi előnyre. Rövid időre felmerült a 15 órán belüli teljesítés gondolata, ami átmenetileg új lendületet adott. Aztán győzött a realitás: most közel 80 kilivel a hátuk mögött vágtak neki az utolsó huszasnak. Laci egyéni Ultrabalaton tervéről beszélt, ami Papamacinak most épp olyan távolinak tűnt, mint 1-2 éve a T100.
Koldusszálláson csipp-vill volt a kötelező program, aztán Papamaci egy karosszékben szétterülve kezdte meg a készülődést az utlsóelőtti etapra. Berzsó és Csanya Ponteaour-ök kiegészültek az önkéntes Spetivel és vidám évődéssel szórakoztatták a megfáradt harcosokat. Időközben a Vajomerre-Jaat duó, majd - Papamaci legnagyobb megkönnyebbülésére - DieM is feltűnt. Az eszegetés-iszogatás mellet Papamaci - még elég meleg lévén - csak a fejlámpát helyezte fel - speti csipős megjegyzései közepette, a meleg ruha a hátizsákba került. Lelkének nem tett jót, hogy itt sem marasztalták, mindenki csak a folytatásra ösztökélte. Pedig már kezdett ráérezni a frissítés ízére. El is határozta, hogy jövőre Frissítőállomás Főkóstolói minőségben lesz jelen. Vagy nem :-) DieM Tuperman korábban továbbindult, "az emelkedőn úgyis utolérsz" végszóval. Papamaci azóta sem látta :-)
Vajonmerrével és Jaat-tal vágott neki az utolsó kaptatónak, de aztán elhúzta a szíve és a lába, várta a hegy. Erőltetett menetben gyalogolt, sorra tűntek fel a még kötelező gyakorlatok: négyes elágazás, vadfogó kerítés, a panoráma Tata fényeivel. Ezen a ponton már más sem futott körülötte. A közeledő szerpentin tudata újra futásra késztette, közben a fejlámpa is elnyerte létjogosultságát. Jó volt, hogy nem kellett most piszmogni annak előbányászásával. A szerpentin alján meglett a hirtelen jobbkanyar, aztán az erdő ritkulása  már a Baji vadászházat sejttette.
Idő bőven volt, de most megjött, amit eleddig sikerült elodáznia: hányinger, a "nem kell étel, nem kell ital" állapot. Szasza-Ponteaour és kedves társnője végre igazi vendéglátóknak bizonyultak: nem akarták zavargászni, hagyták, hogy helyrejöjjön. Jobb híján evett egy kis sós kesudiót a hazaiból (nem esett jól), némi gyümölcsöt, kólát. Mire lepecsételt, és felvette a hosszú felsőt már jobban érezte magát. Ritchy Tupermannal, Vajonmerrével és Jaat-tal négyesben vágtak neki a Szurdoknak. Nem siettek, ez a szakasz már nem a száguldásról, hanem az épségben leérésről szólt. Vidám élcelődés közepette haladtak a fejlámpák fényénél, Ritchy botjainak ritmikus csattogása mantraként hatott. Áthaladtak a derékba tört fa alkotta természetes kapu alatt, amely a sötét háttér előtt mozgó fénykévékben meglehetősen igéző látvány volt. A sziklás részeken szerencsésen átvergődve Baj üdülőövezetébe értek. Ritchy Tuperman és Papamaci ismét lendületbe jött.
Jólesett az egyik kereszteződésben a depojárművek személyzetének biztatása is, a lendület egészen Baj határáig kitartott. Ott újra erőltett menetbe váltottak, a falu utcáin, hol biztató, hol érdeklődő reakciókat váltottak ki. Egy alkohol- és adrenalintúltengésben leledző csapatot jobbnak láttak az úttesten kerülni. Ritchy vidám botcsattogtatása közepette értek Tatára, majd a sorompón való átkelés után hamarosan a szalagozott útra fordultak. Papamaci javaslatára újra futásba váltottak és egyre növekvő várakozással közeledtek a cél felé. Szomorú volt, hogy a bandukoló Szeszabi aspiránst nem tudták magukkal vinni, de felfújt célkapu látványa kárpótolta őket mindenért. A depójárművek személyzetének közömbösségét aztán a célobjektum tornácán felváltotta a Tuperman-ekből és Ponteaour-ökből álló maroknyi lelkes csapat biztatása. Papamaci T betűt formázva két kezéből mosolyogva repült be a célba. Két nagy célt is elért egyszerre: 19 év után újra teljesítette a K100-at (23:35 -> 15:39) és 17 órás szintidőt bőven teljesítve Tuperman-né vált.


Egy újdonsült Tuperman első lépései

A -balazs- nagymogultól kapott fémdobozos folyékony kenyér gyorsan lecsúszott a torkán és eltűnt valahol a sejtközi állományban. Kissé meg is szédült, amikor a tornác egyik tartóoszlopát megragadván leülés közben maga alá borította az éltető nedű maradékát :-)
Újdonsült tuperman társával, vajonmerrével a zuhanyig és vissza gyakorolták az ősi Tuperman mozgást: a zombie-lépést. A kapuban Sepi-Ponteaour lepte meg egy EdzésOnline-os T100 emlékfotóval. Norbi barátjának terepsiklója repítette vajonmerrével együtt Haza.