Volt egy hosszabb kihagyás a tavalyi év végén. Szeptembertől decemberig gyakorlatilag nem tudtam futni. Januárban óvatosan kezdtem újra, de február második felétől mondható, hogy elindultam fölfelé a lejtőn. A csúcs még nagyon messze van, de elszánt vagyok. De valahogy nem úgy megy a futás, mint a sérülés előtt. Azonos pulzushoz több, mint fél perccel lassabb kilik tartoznak. És ez idegesít. Azaz idegesített ma reggelig. Ugyanis ráálltam a mérlegre. Ez a pici lépés hiányzott az utóbbi időben. Elfelejtettem, vagy tudat alatt nem is mertem ráállni. Az övem ugyan jelezte, hogy valami nem stimmel (+2 lyuk), de strucc módra nem voltam hajlandó szembenézni a tényekkel. + 5 kiló!

Most itt az alkalom. Jön a húsvét, táplálkozzunk böjtösen, ráadásul a Húsvét előtti héten szabin vagyok, tudok egy kicsit jobban figyelni arra, mikor és mit eszek. Esetleg napi két edzés is belefér. Ráadásul jön a nyár, bele kéne fogyni a nyári gatyáimba. Szóval megvan a motiváció is. Idén komolyan nem készülök semmilyen versenyre, ha a 4X-es fiúk bevesznek a csapatba a váltóversenyeken, akkor oda elmegyek, de a tavaszi idényt biztos kihagyom. /Ez azt jelenti csak, hogy nem akarok PB-ket javítani, de a hátsó szekcióban a záróbusz feltartásában segíteni fogok :) / Ha sikerül összeszedni magam, akkor talán ősszel bevállalok egy félmaratont. Az idénre betervezett bébi/nyugdíjas :) (sprint)távú triatlon is lehet, hogy átkerül jövőre.

Most pedig elmegyek futni. Megnézem a Gellért-hegyet. Majd integetek!