Ex Visegrado 40 terepfutás

Reggel busszal jutottam el a rajtba, és mivel 9-kor volt a tömegrajt, maradt egy kis időm készülődni, aminek ilyenkor azért tudok örülni.

9-kor semmi nem utalt arra hogy itt ma valamilyen indítás lesz, de végül kijött egy szervező hölgy és 9:02-kor útnak indított minket.
Endre futott elől az aszfalton, én utána. A temetőnél elkezdtünk emelkedni, itt két sporttárs hagyott le, kezdtem érezni hogy ma sem leszek dobogós, ugyanis nagyon erős tempóban távolodtak. Nyomom az emelkedőt is rendesen, pont 1 hete a Piroson jártam itt, akkor nem mertem ilyen erősen tolni, meg volt már 30 km bennem.
Mögöttem látom egy darabig a Kabóca-Pepexy párost, szépen jönnek ők is.
Dobogókő előtt látom az egyik futót visszafele, elképesztő tempóban rombol lefele.
Endre is jön, 2-3 percre van előttem, a harmadik futó pont indul a ponttól mikor én odaérek. Dobogókőre 56 perc alatt jutok fel, ami nem rossz, főleg hogy 8,5 km-re 720 m szint volt. Gyorsan iszok egy színes löttyöt, majd egyből megjelennek Kabócáék. Nem izgulok, ők most a 30-on vannak. Indulok visszafele, hopp a térkép! Irány vissza, még jó hogy időben kapcsoltam. A P-n szépen körbemegyek a Rezső kilátó fele, szintúgy mint felfele. Köszönés a még fölfelé jövőknek, majd a S- bokatörős lejtője jön. Utolérem a rövidgatyás futót, aki közvetlenül előttem indult Dobogókőről, majd kihasználván hogy kicsit óvatosabban megy lefele a tényleg sáros-csúszós terepen egy mozdulattal kielőzöm. Most tényleg erős tempót megyek lefele, próbálom leszakítani, ami viszonylag hamar sikerült is. A Lukács-árok partján haladok. Nagy sár, és sunyin megbújó pocsolyák jellemzik ezt a szakaszt. A terepről elmondható hogy nem volt a mi barátunk ma, iszonyú nagy sár volt, és ezáltal a láb jobban is volt terhelve mint általában.
Az aszfaltról pont időben térek le, és hamarosan jön a Szentfa kápolnai ellenőrzőpont, ahol még nem pakolták ki a sós dolgokat, így én fogok belőle először enni. Legyűrök egy magnézium italt is, ez jó hogy volt itt.
Indulok is tovább, lelkiekben felkészülök a következő mászásra, ami nagyon nem gyenge, a Prédikálószékre kell feljutni, ami 2,8 km-re 470 m szintet takar.
Eleinte még kocogok amíg nagyon nem vált meredekbe, ezután viszont erősebb gyalogtempóval jutok fel a Vadálló-kövekhez. Szuper látvány, ahogy a völgyben megbújnak a felhők. Máris a felhők fölött vagyok :)
Innen ismét kocogva érek fel a csúcsra, ahol Kontha Gabi pontőrködik.
Elég kemény volt eddig az út (17 km - 1238 m - 2:01). Kb 2-3 percet pihenek, frissítek, ami most nagyon jól is esik. Gabi mondja hogy az első srác csak a 30-on van, és Endre is csak pár percre van előttem. Kicsit megkönnyebbülök..
Lefele ismét tempózok tovább. Elég sok túrázó jön szembe velem, ők vajon melyik túrát teljesíthetik? Mert hogy nem az Ex Visegradot az tuti, ugyanis az nem erre jön. Látok itinereket is a kézben, így beigazolódott a gyanúm..
Sajnos rátok a "vitéz" szó az oklevélből nem fog vonatkozni szemeimben :(
No mindegy, a P+ jelzésen járok már, ami az első néhánytól eltekintve elég siralmas. Még jó hogy van szalagozás. Pár km után ismét szép új jelzések fogadnak. Jó tempóban haladok, de érzem a lábamban hogy elég erős ez a mai nap, ami nem baj, mert így volt tervezve is. Elhaladok a Kis Rigó mellett végre egyszer világosban. (Beac 110-en itt már mindig sötét van)
Leérek, a Gesztenyés Sörözőben van az ellenőrzőpont. Itthon számolgatva 12-es átlagot jöttem a Préditől idáig ami yoo, főleg hogy volt egy kisebb hegy is közte.
Szentlászlóról végig a K- fog kísérni már. Egyből egy nagyobb emelkedővel nyit, majd az aszfaltútra térve megszelídül. Az Urak asztalánál még visszafele nem jártam, de továbbra is nagyon tetszik ez a rész. Kicsit fáradok, gyorsan frissítek egyet, majd haladok, de már nem abban az erős tempóban ami eddig megvolt.
Pap-rét, majd jön a Moli-pihenő csanya nélkül. Lefele a meredeken valami elképesztő módon fájt a térdem, minden lépésnél felszisszentem egyet, alig vártam hogy szintben haladjon tovább az út. Lejjebb hatalmas sár volt, de már toronyiránt átmentem rajta, nem izgatott. A szerpentines résznek sosem akart vége lenni, majd a K+ elágazásnál nem volt senki.. Ide volt hirdetve a pont, no mindegy, a lényeg hogy jártam itt. Jön az utolsó kisebb emelkedő, már gyalogolok rajta görcsöl a vádlim és a combom is kissé, és nem akarom hogy itt a végén csináljak valami hülyeséget. Fönt a rétnél meglelem Nád Bélát. Na mégiscsak van pont, csak kicsit odébb. Béla szívélyesen kínálna, de én most nem kérek semmit, mindjárt a célban vagyok. Azért az energiaitalt elfogadom, és hazafele később le is gyűröm.
Innen már közel vagyok. A Kálvária-hegynél a meredek lefele megint nem esik jól, de most már nem tulajdonítok neki jelentőséget. Az utca elején még egy gyors megállás, itinerolvasás hogy merre tovább, majd berobbantok a célba.

4:08 lett a vége, amivel teljesen elégedett vagyok, főleg hogy 1763 m volt a szintkülönbség. Második helyen értem be, az első, Endre 5 percet vert rám, ami szintén nem rossz. Kaptam egy érmet, meg egy szép emléktáblát extra dobogós jutalomnak:) Józsi még csinált is képet a dobogósokról, amit várunk majd! :)
Hazafele Pepexy, Kabóca, és Kriszti lett az utitársam.
Pepexynek nagy köszönet hogy ilyen mocskosan is elhozott haza:) Nem lett volna semmi kedvem a világ legtöbb buszmegállóját számláló fél naposnak tűnő busszal hazajönni :-)

Köszönöm a túrát, jó szervezés volt. A kellemes szombati nap után még egy Monoton Maraton + Mini kombót lenyomtam vasárnap a zuhogó esőben :))
Úgy kell neki..