Via Dolorosa 75 terepfutás

Az utolsó pillanatig nem tudtam hogy a futó verziót vagy a gyalogost válasszam.
A pénteki Szomor 56 jól sikerült, nem erőltettem magam meg fizikailag, így a futást
választottam másnap.

Ádám jóvoltából már reggel 6:30 körül Markazon voltunk, így maradt idő az összepakolásra.
Reggel 08:00-kor tömegrajt. A várhoz vezető meredek sáros emelkedőn máris gyaloglásra váltok, be kell még melegedni. Az élboly megállás nélkül kocog felfele.
Vaddinoval megyünk egy tempót a várig, szépen felértünk így is. Itt máris körvonalazódik hogy a mezőny közepén vagyunk kb.
Ha az ember azt hiszi hogy a vár után csak lejtő jöhet az nagyot téved, ugyanis emelkedünk szépen tovább. Végre elérve a csúcsot kocogásba kezdek. Vaddino lemarad, utólérem báró Maki topiktársat és innentől úgy látszik szinte elválaszthatatlanok leszünk :) Elérjük a Markazi-kaput, várom a frissítőt, de csak dugókás mérés van. Nembaj, kortyolok a sajátból. Innen jön először a Nagy-Szár hegy, majd az Oroszlánvár leküzdése. Sajnos a kilátás nem valami jó, de minnél fentebb érünk annál többet mutat meg nekünk a hegy. A csúcson nincs pont, irány tovább a Jagusra. Ez után találkozunk a visszafele jövő gyalogosokkal, illetve a gyorsabb futókkal is. Lerombolunk a Csurgó-kúthoz, ahol végre finomság vár. Jól esik az energiaital, és betömöm a Bounty szeletet is magamba. 8-as átlag környékén vagyunk, ami nagyon jó, hiszen már 1000 m szintet is leküzdöttünk a 15 km-re.
Visszatérünk az elágazáshoz, majd K-Ko-K+ kombóval berepülünk a Nemzeti Emlékpark ellenőrzőpontjához. Itt épp indul tovább Álmos egy másik futóval.
A kóla szuper jó, és egy kis sós finomságot is magamhoz veszek, majd rongyolunk is tovább Makival. Jó tempót megyünk nagyon, de Álmosék is repesztenek, nem is látjuk őket. Egy technikai szünet után hosszabb aszfaltos rész következik.
Utólérjük Ádámékat, jól nyomják gyalog is 6-os átlag közelében járnak.
Az itiner szerint be kell idén is térni a nagy susnyásba a P+-re, de szerencsére felfestették tovább az aszfalton a jelzést, így jövőre ez a mondat kikerülhetne a leírásból. (Bezzeg tavaly meg azelőtt milyen jó kis bozótharcot vívtam itt)
A Szent István csevicéhez érve nagyon jól esik a meleg tea, és egy vajas kenyeret is betömök mellé. 8-as átlag stimmel továbbra is.
Befut Lőw Andris, medvegyu, és egy ismeretlen hölgy is, én pedig nyomulok egyből tovább immár Álmossal.
A helyiek néznek minket hogy kik ezek a koszos őrült futók? :) Hosszú aszfaltos rész jön, óvatosan kocogok felfele. Álmos elmegy, majd Maki is lelép, de nem kapkodok, a saját tempóm bőven megfelel nekem most. Utól is érem Toperczer Andrist, akit a célig már nem is látok.
Parádóhuta előtt véglegesen megelőzöm Álmost, teljesen jó erőben érzem magam, mind fejben, mind fizikailag.
Ismerős részen haladok, a Rákóczi Turistaút S- jelzésén. Megcsodálom a mozgalom pajzs alakú kódját, majd jön a Hársas-tető szerpentinje. Kicsit ki vagyok csúszva a 8-as átlagból, így erős tempóra váltok, a szerpentin úgyis adja magát.
A főút mellé érve kis tanácstalanság, de szerencsére nem megyek tovább a S-n, így hamarosan Parádsasvárra érek, ismét frissítőpont. Szegény Maki megmászott még egy plusz dombocskát, így mögöttem ért ide, de indult is egyből tovább.
Én még kicsit élvezem a hawaii dizsit, aztán utána megyek, de csak gyalogolok egy darabig. Jön 6 km és 555m szintkülönbség. Ki ne tudná hogy a P+-ről beszélek. Sokszor jártam már erre, lelkiekben felkészültem erre a szakaszra. Egy jó darabig kocogok is, majd utólérek egy gyalogost aki mondja hogy 4-en vannak csak előttem. Hú, ez meglep, akkor nagyon jól jövök. Bekeményít az út, de egész jó gyalogtempóban haladok, és utól is érem ismét Makit, aki két bot segítségével próbál haladni. Izzadunk mint a ló rendesen, a K+-elágazónál iszom egy jó nagy kortyot, majd irány Galyatető! 5 óra 17 perc alatt érek fel 40 km-hez a rajttól számítva. A 8-as átlag ugrott valószínűleg innentől de nem izgat nagyon.
Maki indul is tovább. Egész jól kiegészítjük egymást, az emelkedőkön ő a gyorsabb a lejtőkön inkább én. De jól esik a frissítőpont. Mindenfélét tömök magamba amit épp érek. A banán kifejezetten jól jött. Érdeklődöm az élmezőny felől, Pap Gabi majdnem 1 órája ment el. Jesszus. Én sem jöttem azért gyengén, de ő... Számolgattam vajon mennyivel fognak megelőzni, aztán letettem erről a rossz szokásról.
Na végre lejtő! Rombolok is szépen lefele Mátraalmás irányába. Maki technikai szünetet tart, így a ponthoz én érek előbb, de pár perc és ismét együtt indulunk tovább. Ez a K+ nemszeretem jelzés, nem annyira sokat tudtunk kocogni rajta, sosem akart vége lenni. Elérjük Mátraszentimrét. Fárad a lábam rendesen, a legjobbkor jött az ellenőrzőpont. (48 km - 2612 m szint)
Itt megejtünk vagy 5-6 perc pihit nagyon fel kell tankolni. Viszont cserébe Lajosházáig szinte végig lejtő lesz. A P-Z- elágazásnál érdekes hogy a Z-fele két szalag is mutatott, de szerencsére ismerjük a terepet, így gond nélkül mentünk tovább a P-n. Technikai szünetet tartok, de elég érdekes színű a salakanyag, és ezáltal kicsit idegessé válok, remélem nem csináltam valami hülyeséget..
Nem telik el 15 perc, és megint érzem hogy kell.. Most már a szín stimm, de szinte alig jött vmi. Ez iszonyú rossz... (Sorry hogy előadást tartok erről, de eddig ilyen nem nagyon volt még). Innen nagyon jó tempóval haladunk, én megyek elől, Maki kicsit mögöttem. Kb 10 km/h-val rombolunk, majd a bekerített résznél hatalmas vaddisznócsordába botlunk, még jó hogy a kerítés túl oldalán vannak.
Nagyon jó időben érjük el Lajosházát, ahol kiderül hogy az előttünk levő Repi 30, Endre 40, és Gabi 50 percre van előttünk. Esély már nincs úgy tűnik a dobogós helyre, de nem állunk rosszul. A kóla itt is nagyon jól esik, a szőlő viszont még jobban. A kutyus kissé megorrolt ránk valamiért, de most nem foglalkozunk vele.
Nem esik jól ez a sárga négyzet fölfele Mátraházáig. Bújom az itinert, mikor és merre járunk éppen, hány tized km a következő jelzéselágazás :)
A So elágazótól a tábla mutatja hogy 2,5 km Mátraháza. Aha, a nagy francot.. 3,5 km az itiner szerint egy kis szinttel még megspékelve. Beérünk Mátraházára, Maki letámad egy kutat, én kocogást imitálva haladok tovább a műúton a Veronika rétig.
Nem tökölünk itt sem sokat, irány az utolsó emelkedő, a sípályán Kékestetőig.
Maki állítása szerint meg akarta futni, de 5 perc alatt le tett erről :) Azért kb. 30m-t
futottunk fölfele :) Egész jó gyalogtempóval felértünk a csúcsra, ahol Maki nem szívbajoskodott, vagy 50 ember előtt intézte el a szükségállapotot :)
Gondoltam majd utólér valahol, így haladtam is tovább. Viszont előjött a gondolat hogy akár meglehetne 10 órán belül is, de akkor tolni kell rendesen a végét.
Erős tempóval haladtam a Markazi-kapuig, ahol egy gyors frissítő után tovább is álltam immár a Z-n. Repülnek a lábaim, de még nem vagyok teljesen kinyúlva, így egész jól esik a keményebb tempó. Zerge módon ugrándozom a kövek között, majd még épp szürkületben lámpa nélkül leérek a főúthoz. A harang éppen akkor kongatott, páff, 18 óra van. Nembaj, egy gyors tempófutás és becsörtetek a célba.
Maki negyed órával utánam ér be, ő is jól jött azért lefele.
Sikerült beérnem a 4. helyre, előttem Repi jött be 24 perce.
Az összidőm 10 óra 03 perc lett ami nagyon jó úgy érzem 75 km-re és 3500 m szintre.
A célban elfogyasztok 5 tányér paprikás krumplit, és 4 virslit :-)) Csodálkozok, mert futás után nem nagyon tudok enni, de most tömöm magamba a finomságokat, amit a szervezőknek köszönhetek.

 Kemény verseny volt, combos szintekkel, de remélem jövőre is eljöhetek, immár negyedszerre.