Immár harmadjára vágtam neki ennek a nem mindennapi megmérettetésnek. Szerencsére a munkahelyemről korábban elengedtek, így a 16:55-ös IC-t elértem, ami máris 20 perc késést szedett össze. Unalmas vonatút után este 8-ra megérkeztem a szállásra, ahol a futanetes csapat bevett negyediknek a szobájukba, így örömmel nyugtáztam hogy nem kell a WC-ben aludnom a hálózsákban. Persze sok különbség nem volt, mert fűtés az nagy nulla, és szó szerint remegtem éjszaka a hidegtől. Este még befut hozzánk Anita, majd 5-kor kelünk.

Átveszem a futórucit, majd 6-kor nekiiramodok egyedül a gyilkos távnak még koromsötétben. 3 km után is érek utól embereket, a véleményem az megvan, de inkább csöndbenmaradtam.Nemsokára elhagyom SC-t és vajonmerrét, akik szintén futva tervezik teljesíteni a távot. Innen én megyek legelől, sehol egy lábnyom. Ébredezik a természet, kezd világosodni. Rengeteg nyulat látok átfutni előttem, majd őzek csapata ébreszt fel reggeli fáradtságomból. Hamarosan mellém szegődik egy pulikutyus, próbálom lerázni, nem megy. Jó 5 km-en követ, majd lemarad. Röhögtem volna ha jön velem végig :) Elérek az első ellenörzőponthoz ahol teával, és sport szelettel fogadnak. (13 km - 1:13). Gyorsan indulok is tovább, tavaly úgy érzem sokat időztem a pontokon, és elég hamar lemerevedett a combom.

Algyő ébredezik, a lakosok a redőnyt húzzák föl, a koránkelők fát aprítanak. Elérem a hidat, uzsgyi át, majd örömmel látom hogy a P- jelzés még megvan a túloldalt. El is indulok rajta a Tisza másik oldalán visszafele. Sehol senki, se előttem, se mögöttem. Hosszabb aszfaltúton haladok, majd ismét a gát következik. Elképesztő mennyi vadat látok, ennyit talán még életemben nem figyeltem meg. Komolyan, legalább 40 őzet és megannyi nyulat láttam ezen a nap. Ezen gondolkoztam útközben, hogy nem annyira nagyok ezek az ártéri erdők, mégis mennyi lakó elfér benne. Jobb kedvre is derültem ezáltal, mindig tartogatott nekem valami újat a természet.Osztok-szorzok hogy mikor érhetek a második pontra. Mögöttem messze egy futót vélek felfedezni, irdatlan tempóban jön. (gyaloggaloppra, vagy zilacira tippeltem, de zilaci nem volt itt).

Elérek a második pontra. (31 km - 3:07). Itt almát kapok, majd sietek gyorsan tovább. Hamarosan utólér a futó. Helybeli, ismerjük egymást tavalyról, ő 60-ast ment a barátjával, most bepróbálja a 90-est. Elképesztő tempóval távolodik, nem is értem hogy lehet így menni ilyen hosszú távon, de a siker őt igazolta utólag.Rengeteg vadat látok továbbra is, csak reménykedek hogy a távolban levő vadászok nem vélik felfedezni őket.

Elérek a harmadik ponthoz (45 km - 4:34). Kicsit fárad már a futómű, a combomat elkezdtem érezni. Az a nehéz ezen a sík terepen hogy csak egyféle izomcsoportot vesz igénybe, de azt nagyon. Jobban szeretek hegyen gyalogolni vagy futni. Kicsit pihenek a ponton, majd irány Makó, a 60-as táv célja. Sosem akart végelenni ennek a résznek. Szó szerint berobbanok az ellenörzőpontra, majd nekiállok kenyeret majszolni, és kérek egy magnéziumot, mert nem éppen a legjobb állapotban van a lábam.

Újságírók jönnek. Kérdik hol van a 90-es futó. Itt lennék, mi a probléma? Interjút készítenek velem hoppá :) Készségesen válaszolok a kérdésekre, és jól esik a kedvességük. Viszont ez a 20 perc kajálással együtt pont elég volt arra hogy lemerevedjek. Nehezen indultam tovább, itt még így álltam: (57 km - 5:50)

Ehhez jött a 20 perc pihenő. Nehezen rázódtam bele ismét a futásba. Átérek a Makói hídon, fotóznak, videóznak :) Sajnos most 20 km jön ellenörzőpont nélkül, ez a szakasz szétrombolta az idegeimet. Vagy 3 km-t gyalogoltam, nem ment semmi sem.. Előznek meg a futók, szerencsére ők csak a rövidtávon vannak, így továbbra is második helyen haladok. Néha erőt veszek magamon, belekocorászok, de amikor elhagynak a rövidtávon induló futók, úgy érzem mintha gyalogolnék. A gyalogosok sem akarnak közelebb jönni, hát igen.. Megöl a magány :-)

Később utólér gyaloggalopp (M.Béla). Megállunk beszélgetni kicsit, gyalogolunk, majd futást imitálunk. Béla nemsokára ellép, ő még bírja. Mondjuk Terep 100-as 10. hely, meg Ultrabalaton.. Árulkodó számjegyek. Elérem az utolsó pontot (77 km - 8:44).

Nem is jöttem annyira rosszul. Pedig útközben már 5-ös átlaggal számoltam, és semmi kedvem nem volt futni. Megiszom a finom teát, majd nyomás tovább. Nehezen melegedek be, eleinte a futás-gyaloglás kombinációt használom, majd sikerül ismét futómozgást végeznem. Bár belegyalogoltam jópárszor, nem haladtam így sem olyan rosszul. Elérem a várva-várt hidat, majd erőt gyűjtök a semmiből, és innen lendületes futással beérek a célba. 90 km - 10 óra 17 perc

Érdekes hogy szellemileg annyira nem készültem ki, viszont fizikailag K.O voltam :)Úgy érzem hogy háromszor bőven elég volt teljesíteni ezt a túrát. Gátfüggő már nem leszek..Gratulálok minden teljesítőnek!

És egy cikk, amiben egy kis interjút is adtam : http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/teljesitmenyturazok_90_kilometer_gyalog_futva/2084491/