Téry Ödön Emléktúra 50

Kicsit késve keltem, és a rajtba még pont időben értem oda. A TTB Teammel köszöntöttük egymást, majd 8:05-kor indulásra szántam magam.

speti-vel, és olipapával indítottam, de hamarosan egyedül maradtam, olipapa ellépett, speti meg a saját tempóját mente, így maradtam középen :)

Hozzákell tennem már az elején hogy piszkosul rossz idő volt ma, nem sűrűn mondok ilyet, de az aszfalt az elején szinte megváltás volt. De hamarosan már a Remete szurdok bejáratánál pecsételtem. Itt utólértem, sőt meg is előztem olipapát, de a Remete hegy előtt a patakátkelésnél utólért, és köszönet is illeti hogy odaadta az egyik túrabotját, különben nemtom hogy szenvedtem volna át magamat a megáradt patakon. Felfele kemény mászás jött a Remete hegyre, hamar felértünk, de olipapa hamar tovaszállt, és később a látókörből is kikerült. Én utólértem először Pavuk Andiékat, majd a kocorászó yoyookát. Kicsit elbeszélgettünk egymással, örültünk egymásnak, de szerintem még jobban örültünk volna ha nem ilyen szutyok idő lett volna. Aztán jött egy kis szint, yoyooka tovaintett engem, és én mentem is mint a gép. Ezt a túrát edzésnek szántam a Mátrabércre, a szintek futása volt a célom. Persze ilyen rossz időben ez nem mindig valósult meg a csúszós talaj miatt.

Közben szépen hagytam el a túrázókat, csodálkozva néztem hogy elég sokan indultak a rossz idő ellenére. A Nagy-szénás alján a P- K- találkozásánál volt a pontőr. Pecsételtem, és mentem is. A tetőre felérve szükségem volt a térképre, mert bazi nagy köd volt, és jelzés max. a köveken volt, de ott se mindig. Szerencsére a térképet bújva hamar sikerült ezt a részt átvészelnem, innen vissza az erdőbe, a jelek jók voltak már innentől. László Szilvivel dumcsiztam egy keveset, örültem neki, mindig erőt ad, kedves csaj!! :-) Majd nemsoká sétálósékat értem utól, vele is beszélgettem egy keveset, hiszen most nem érdekelt hogy a végén mennyit megyek. Aztán ismét ismerősbe botlottam, gudluking szaporázta a lépteit. A meglepő az volt hogy a K- két vonalon is ment itt. Ő a régebbin ment, én az újon, de párhuzamosan haladtunk.  Így egy ideig csak távbeszélgettünk, majd amikor az ösvény összeszűkült, már nem kellett ordibálva dumálnunk :) Megbeszéltük a heti helyzetet, figyelmeztetett a kétes helyekre, majd tovaálltam. Csúnyán el voltam már ázva, ráadásul az eső ismét rákezdett keményen. Piliscsabára érve elő kellett vennem az itinert, mert jelzetlen rész jött. Valószínüleg kicsit hamar fordultam jobbra mint kellett volna, mert a sínekhez kiérve nem láttam semmiféle Klotildligeti állomást. Épp mentem volna tovább, mikor jött egy rövidítő futó lentről, és együtt futottunk a sínek mentén Klotildligetre, ahol kicsit megpihentem, a futó ment is tovább.

Innen indult a 25-ös táv, így sok turistával találkoztam. Persze ők még nem tudták milyen is kint lenni ebben a pocsék időben, de szerintem elég volt rám nézni, rólam minden lerítt :-) Csapzottan, átázva, de bizakodóan vágtam neki a maradék távnak.

A P+ jelzés minden volt, csak futásra alkalmas terület nem.. Én próbáltam futkorászni, kisebb-nagyobb sikerekkel. Majd Pilisszántó előtt elbizonytalanodtam, hirtelen gőzöm nem volt hogy merre, kiérve a tisztásra elkapott egy kemény zuhé, a Pilis térképem teljesen átázott, jelzés sehol, kezdtem ideges lenni, próbáltam a térképet lapozgatni, de az eltépődött, így fogtam, és kivágtam a francba mérgemben:) Nem sajnáltam, mert úgyis régi volt, terveztem az új kiadásút megvenni. Majd utólért egy gyalogos, aki nemrég járt erre, és tudta hogy merre, mint kiderült Pilisszántón át kellett vágni a régi piroson, de az új piros vhol elment balra, gondolom én hogy még a híd után(?). Így a következő 5 km-t gyalogosan tettem meg a fiúval, közben jókat beszélgettünk. Hamarosan visszajött az új piros jelzés, de még inkább maradtam a sráccal. P.sztkeresztre beérve kellemes meglepetés volt a leves, nagyon jól esett, köszönet a szervezőknek érte! A srác hamar továbbált, de innentől úgyis futni szerettem volna ismét. Kb. negyed óra pihenő után továbbindultam, bár nagyon sok kedvem nem volt a fűtött meleg étteremből az esős hideg útra továbbindulni. Innen Dobogókőre végig emelkedett a piros, de a leves visszaadta az energiámat, és nagyjából végig ment futva. A turista múzeumban átadták a következő pont pecsétjét is, mivel ilyen időben a pontőr nem szívesen őrködött volna nyitott helyen. A Szakó-nyereghez érve láttam hogy több választás van, de én maradtam inkább a P-on. Ha jobb idő lett volna akkor bevállaltam volna a Rám-szakadékot a Z-n, de így elég volt ez is. Persze a P- se volt ám semmi, néha zerge módjára szökkentem egyik oldalról a másikra, mivel csupa vzí, és sár volt minden. Kicsit unalmas, köves lejtőn végre elértem Dömöst, kiérve az aszfaltra sem kezdtem nagy sprintbe, szépen bekocogtam a kocsmába, ahol balkáni állapotok uralkodtak. Sok részeg állat összevissza dumált egymásnak, szinte a saját szavamat alig hallottam. Szerencsére hamar jött a busz, így átvettem a díjazást, és kb. 10 perc pihi után már a buszon voltam!

48,8 km-----> 1360 m-----> kerek 6 órás teljesítés.

Kemény túra volt ez, az időjárás nem fogadott a kegyeibe, de így legalább még büszkébb lehettem a teljesítésre! :)

Egyre bizakodóbb vagyok a Mátrabércre!