Hát az ember 40 éves korára elveszíti eszét és elkezd futni. Na ez nem elég, mindezt kitartóan rendszeresen csinálja és még ráadásul örömét leli benne. Várja az edzésnapokat, mert mindent úgy csinál, ahogyan az 5km-es edzéstervben le van írva. Lassan vége a 6 hetes edzéssorozatnak, de már van futócipője és már van Polar órája (persze csak használtan vette, egy spori társától).A z óra használatát részben kitanulta már a használati kézkönyvből. Akart venni magának már pólót is, de még nem találta meg az igazit. Amik késik nem múlik.

Szörfözgetett a neten és rátalált egy futóversenyre: Dunaparti Futópartik Csúcsfutás. Két táv választható. Napokig ez jár a fejében, aztán elmondja a családjának, hogy van ilyen a városban. Nincs komoly reakció. Pár napig csend, de a gondolat marad. A vasárnapi ebéd közben ismét szóba hozza, de már azt közli, hogy benevez a versenyre. Mit szól a család? Ott lesznek és fotóznak, hogy legyen végre egy futós képe és nagyon-nagyon drukkolnak anyának.

Kérem szépen, beneveztem életem első futóversenyére, és nagyon boldog vagyok tőle már most. Mi lesz még a verseny előtt, alatt és után? Ígérem megírom!!!!