Ha az embernek nincs Hummere, más extrém hülyeség után kell néznie. És a jég is elolvadt, így aztán a saját portámon kellett utánanézni, mivel is tehetném változatosabbá a napokat.

Hosszabb leírás, ami azért mégis rövid

A legújabb projektem igencsak speciális: kitaláltam, hogy külön használom a jobb és bal agyféltekémet. Vagyis: hasítom a tudatomat. Persze, gondoltam, hogy mielőtt a szoftverben bármiféle változtatást eszközölnék, nem ártana a hardver kettébontását elvégeznem, amit mechanikai úton képzeltem el, méghozzá úgy, hogy a koponyám kvázi közepén, a homlokomon, megpróbálom gondosan kettécsapni a fejemet. De sajnos nem sikerült, sőt, időlegesen rendszerösszeomlás is volt, s az újratelepítés és szakember által végzett diagnosztika után egyelőre még csökkentett módban futok, s csak kapom a hibaüzeneteket, kapom… Apropó: ki tudja, mi van a fejbelőtt ember homlokán?

A homlika.

Rövidebb leírás, ami mégis hosszabb

Ha az ember (amúgy felnőtt) gyereke olyanokat játszik, mint a gyerekek, akkor pontosan olyan sérüléseket is fog szenvedni. Így történt ez tegnap előtt is, amikor is azt a szellemes játékot játszottuk Noémivel, hogy én őt nem engedem ki a fürdőből, hanem fogom az ajtót. Ő meg nyomja belülről. No, csak ő épp akkor találta ki, hogy nekifutásból kilöki az ajtót, mikor én meg már pont elengedtem, s a dolog vége így az lett, hogy a kicsapódó ajtót az ő teljes felgyorsult tömegével együtt a fejemmel állítottam meg, majd elterültem és úgy maradtam, a homlokomon egy háromcentis hasadékkal. A diagnózis: agyrázkódás. Aznap ugyan még nem, de másnap már a kórházban boldogítottam a népet, mikor is a negyedik kórházban végre felfogták, hogy nem azért akarok egyszerre több irányba elindulni, meg megtaláltam a tizedik dimenziót, hanem szimplán szédülök, fáj a fejem és ha még egy kicsit figyelnek, kiteszem a répás pizzát az aktuális kórház aulájába.

Gyorsan felvették a balesetin az adataimat, majd, mire kettőt pislogtam, kaptam egy akkora tetanusz elleni injekciót a seggembe, hogy a vége kinyomta a homlokomat (ekkor tanultam meg indiánul káromkodni), utána betoltak koponya CT-re, ami köztudomásúan egy csillagkapu, csak a köznép még nem elég érett arra, hogy megtudja az igazságot. Nekem meg nem árulták el, hiába kérdeztem. Így aztán nem a Pegazus galaxisba jutottam el, csak vissza a kezelőbe, ahol kimondták a végítéletet: agyrázkódás, a szédülés és fejfájás amiatt van, a terápia sok folyadék és ágynyugalom. Persze nem én lettem volna, ha nem kérdezem meg, hogy a hétre van 100 kilométernyi futásom, azt lehet-e – no ekkor kezdték kérdezgetni a diszpécsert, hogy a pszichiátrián van-e még szíjas ágy. Én inkább elmenekültem. Olivérrel megbeszéltük, hogy nincs veszve semmi, pár nap kihagyás még nem vet vissza. Nos, remélem.

Szóval agyrázkódás, pihenés. De ha nekem ezen túl valaki azt merészeli mondani, hogy AGYATLANUL futok, azt biz’ Isten megkergetem egy ajtólappal!