Tavaly azért nagyobb örömmel üdvözöltem a tél hiányát - hiába, no: nyári futóember vagyok. Illetve nyárra... hát végre megint bringás is leszek, hátha megint elütnek. Meg kell adni az autósoknak is az esélyt, szegényeket ma a Nagykôrösi - Határ út sarkán igencsak sajnáltam, egymásba ért a kipufogójuk, a dudák gyakorlatilag rövidre zárva visítottak, kedélyállapotukon még az sem sokat javított, hogy rendre a zebrán álldigálltak. Onnan csak azért gurultak néha hátra, hogy lássák, zöld-e a lámpa. A gyalogosok most nem zavarták ôket: ôk a buszmegállóba fagyva várták az Ikarust, de az alighanem a nap körül röpdösött, mint neves elôdje. Neki legalább melege volt. Nem így az észak-déli metró potenciális utasainak, akiknek végre igazán melegük lehetett volna, ugyanis kigyulladt egy vezeték az alagútban, de mire az utazóközönség levette volna egyujjas kesztyûit, hogy a lángoló kábel tüzénél vidám nótákat énekelgetve szalonnasütögetôs-borozós reggeli partyt csapjanak, jött a tûzoltóság és mindenkit kizavart a felszínre, ahol már a füstöt kábel híján csak a fentebb említett Ikarus okádta a pofájukba.
Ja, de átugrottam a biciklit. Szóval vettem potom pénzért egy régi, de használt versenybiciklit, szerintem sokáig fog tartani, míg megszokom, hogy az ujjnyi kerék nehezen viseli az akácafa tüskéjét és a szántóföld porát, de egyelôre lelkes vagyok. A harmadik defekt után bizonyosan elegendô lesz számomra is a kondicionálás, talán még nem vagyok túl idôs, talán könnyen tanulok. Mindenesetre, ha végre enyhül tényleg az idô, egyszer arrafelé bringázok majd, amerre a minap futottam, s felkeresem a nénit, akivel, illetve akinek a kutyájával összeakadtam. A néni hamar meg is indokolta, mit keresett a kutyuli a bokámon (a futótáskámban elfért volna egyébként a kis dög): nem bánt az, csak azért ment magának, mert futott... Persze ez az indok sem mentesít a póráz hiánya alól, de cifrább indokokkal is találkoztam már, épp három napja. Történt ugyanis, hogy a madaras teszkó parkolójában nekem tolatott egy addig parkoló (!) jármû, s a benne terpeszkedô élôlény az okot firtató kérdésemre azt válaszolta: de hisz' ô látta, hogy jövök. Mikor megkérdeztem, hogy akkor mégis mi végre ez a finomnak egyáltalán nem mondható kapcsolatfelvétel, ha ráadásul még látott is, na akkor még nekem esett, hogy én vagyok a balfék, miért megyek én arra. Közöltem vele, hogy bár meglepô, de a parkolóban autóval ÉS gyalog is elôfordulnak humanoidok, ô viszont tanulja meg, hogy nem sebességbe téve indítózunk, mert akkor bizony az autó kontroll nélkül csapkodja az gyalogosokat, de hiába talál el egyre többet, pont nem jár érte. Hogy erre mit válaszolt ellilult fejjel, nem vártam meg, finoman közöltem vele (reflektálván a korábbi, most nem részletezett közlendôire), hogy véleményem szerint ô egy primitív barom, s ráb***tam az ajtót.
Hát ez történt, bíró úr!