Képzeld el, hogy egy futóversenyen meglátsz egy aszfalton fekvő embert. Messziről látod, hogy egyszer megpróbál feltápászkodni, visszaesik. Mozdul még, megpróbálja, ereje elhagyja, elnyúlik a flaszteren. Odamész hozzá, megszólítod. Rád néz, némán formálja a szavakat, nem érted. Megkérded, rosszul van-e, vagy csak pihen és összeszedi magát. Válaszol, nem érted. Megismétled a kérdést, zavaros szemébe nézve próbálod kitalálni, mit válaszol. Nem megy. Többszöri nekirugaszkodásra is csak annyit érsz el, hogy ujjával mutogat valamit, s valamit motyog. Nincs magánál. Utoljára megkérded, hogy fel tud-e állni majd, ha elmész és ott hagyod, később tovább fog-e menni. Összeszedi magát az ember és csak annyit mond immár érthetően: "azt majd én döntöm el"...

Ilyenkor mit tehetsz? Bizonyára kezd magához térni és viccel... Továbbmész, talán majd a legközelebbi ponton szólsz valami szervezőnek, hogy lessenek oda.

És most képzeld el, hogy én ma az utcán láttam egy ilyen embert. Magatehetetlen, nem tud beszélni. A kérdés: hívjak-e mentőt, ehhez azonban beszélgetni kéne vele, mi baja van. A szitu a fenti, egyetlen egyszer szedte össze magát, mikor kérdeztem, hogy tovább megy-e, ha ott hagyom. A szemében gonosz értelem csillant: azt majd én döntöm el! Ott hagytam. Csússzon-másszon tovább, ha akar. Ő döntött így...

Egyébként meg egy izmos irattartót vettem épp, azért jártam arra; kell a vaskos angolcuccomnak. Hja, rávétettem a dologra, innentől két nap foglalt, s otthon is pár óra, azt hiszem, épp ideje volt végre a futáson kívül is célversenyt találni magamnak, hiszen a diplomám évek óa várja egy szekrényben, hogy friss nyelvvizsgabirtokosként végre hazavigyem. Amíg jövőre néhányan keményen készülnek mondjuk a 100-as bajnokságra, én nyelvvizsgára fogok izgulni. Bár ahogy most elgondolom, inkább egy Balaton-kör oda-vissza, node mire való az állandó optimizmusom, nem?

Szóval most még a 12 órásra igyekszem tisztességgel felkészülni, addig van egy hónap még, legyen ez az átállás ideje - de utána nincs kifogás. Futás csak Manó és az angol után jöhet a sorban... Persze már elképzeltem, hogy az imént vásárolt nagy, zöld mappával és a civil cuccommal a kezemben (nem fér be a hátizsákomba) azért néha-néha hazakocogok a Műegyetemtől... ;-)