6 hozzászólásTegnap odáig süllyedtem, hogy a tükörbe nézvén gebének, girnyónak, mitöbb: csenevésznek találtam önnön testemnek a nadrágszíjon felül elhelyezkedő részét. Izomhiány, állapítottam meg, s gondosan megvizsgáltam, hogy honnan mi hiányzik. Has, hát, kar, váll... Bár régen sem látszott ott semmi, de azért volt, ami elbírja a saját tömegemet - most pedig nincs.
Évek óta, mondjuk, mióta csak futok, nem foglalkozom a felsőtestemmel, de most már kell, érzem, hogy nincs egy izmom, ami működne. Tegnap kipróbáltam, felülés, hát- és lábemelések, fekvőtémaszok... Semmi. Évekkel ezelőtt sokszáz felülés, háromszáz fekvőtámasz akkor ment, amikor akartam. Tegnap háromszor húsz fekvő, s meghaltam. Felülés, meg a többi: szintén. És ami a durva: futás közben a vállam-hátam fáj, rosszabb esetben görcsöl. Hát ez van: most össze kell magam kaparni, mert kezdem rosszul érezni magam a bőrőmben, s ez nem jó. (Höhö, most meg izomlázas vagyok... húsz perc erőlködéstől. Nem jó ez így, de majd teszünk ellene!)
Kvázi búékfogadalom. Egy a sok közül, amiket egy hete elfeledtem. Van egy évem, hogy a 2009-es dolgaimat kitaláljam.:)
Fekvötámaszok, felülések, stb. jót tesznek ha rendszeresen csinálod. De javasolnám az úszást, nagyon sok izmot átmozgat.