Kicsit sok volt mára...

Kezdjük ott, hogy életem legjobb pacalpörköltjét főztem, vörösborral, ahogy kell. Meg borsólevest... Igazából kár volt, mert egyedül vagyok itthon, a húgom egy hónapja elköltözött, s apám sem aludt itthon. De a lényeget: éppencsak készen lettem, mikor felhívtam a biatorbágyi Premier Outlet Centert, hogy ugyan, mi van a múlt héten beadott cipőmmel, amit azért vittem vissza, mert gyanús volt, hogy 500 kilométer után (az igazat megvallva már sokkal korábban) meghalt a sarka. És a válasz az volt, amit vártam: IGEN, a Supernova Control sarokrésze, ami a legújabb Adidas-féle fejlesztés szerint már a sarokrésznél az oldalirányú tompítást is hatékonyan végzi, szóval ez a spéci, zselérétegen csúszkáló sarokrész elvesztette a kapcsolatát a talprésszel. Nemes egyszerűséggel letört az a bütyök, ami a két egységet összetartotta. Persze én végigkövettem a dolgot a repedéstől a végkimenetelig, de nem akartam elhinni, hogy ez már a második cipőm, ami idő előtt kapitulál... Azt meg okosan nem mondtam meg, hogy két hónap alatt 560 kilit futottam vele.

Nosza, mentem tehát levásárolni az árát Biatorbágyra. Sokáig futogattam a két lehetséges kiválasztott cipőben (a harmadikra, az Adidas Adistar Control-ra nem volt most 25 ezer forintom, még úgy sem, hogy igazából csak 10-et kellett volna ráfizetnem). Szemezgettem egy Nova Control-lal... de nem bizonyult méltó utódjául a korábbi, hasonló nevű cipellőmnek, valahogy minden gagyi volt rajta. És nem éreztem azt a tartást, amit elvárok egy valamirevaló stabil cipőtől. Így esett a választás egy Response Control-ra, aminek a sok előny mellett volt még egy nagyon szimpatikus jellemzője: 11290-ért vesztegették, mert már csak 3 pár volt belőle. Ebből a színből - mert a másikj színből, drágáért, volt dögivel. Így aztán a cipő mellett futotta egy futósapkára is, így boldogan slattyogtam a buszmegálló felé, ahol döbbenten láttam, hogy nem 10, hanem 50 percet kellene várni a buszra. Arra az egyre, ami arra jár. így hát adott volt a megoldás: futás. bőrcipő és póló a dobozba, futócipő és sapka a girnyó testemre, aztán usgyi!

Semmi baj nem volt egész addig, míg meg nem láttam a táblát, amiről messziről láttam, hogy BUDAPEST feliratot biggyesztettek rá... Közelről aztán azt is láttam, hogy az valójában BUDAŐRS... Tehát megint sikerült valahova eljutnom, ahol baromira nem tudtam, hogy hol vagyok. De rendületlenül futottam tovább vajszínű farmeremben félmeztelenül, hatalmas hátizsákkal, s csak elképzuelni tudtam, merre is járhatok... Meg azt is, hogy mit gondolnak rólam azok, akik látnak. :)

És akkor visszatérve a pacalra... fél kilenc környékén eszembe jutott, hogy dél után ettem utoljára. Ezt igazából a gyomrom korgása jutatta eszembe, de már mindegy volt... De spongyát reája, már itthon vagyok, s igazából azon tűnődöm, hogy holnap méghsem kéne húszast futnom, mert a heti rohanások kicsit odavágták a bal lábamat és az ma este is panaszkodott. No mindegy, majd meglátom holnap. Mindenesetre most megint örülök az új cipőmnek, egy darabig elleszek evvel a dologgal...