Ez a hónap nem a futás hónapja volt.

A változatosság kedvéért a decemberben kezdődött derékfájás tett be, illetve hogy akkor kezdődött, az túlzás, van ez már régen, de akkor állt be úgy igazából. Szóval január elején elmentem ugyan kétszer futni, de aztán beláttam, hogy amíg időnként a gyaloglás is fájdalmat okoz, addig nem futok. Így hát januárban a gyógytorna volt a fő mozgás, ezt időnként itthoni tornával egészítettem ki. Két futás, 14 gyógytorna illetve itthoni torna tehát a januári mérleg. A derekam amúgy javult, de még nem az igazi. Viszont közben azt tapasztalom, amit már nem tudom, mikor éltem át utoljára, hogy megérzem, ha két emeletet gyalog megyek fel. Így hát nyilván gyalog megyek fel, amikor csak tudok, de remélem, lassan futni is el tudok újra kezdeni, mert nagyon hiányzik.

Most, hogy az idei második futásomból hazaértem, elég motiváltnak érzem magam, hogy összefoglalót írjak a tavalyi évről. Igaz, 10 perc múlva indulnom kell, úgyhogy nem biztos, hogy ez a megfelelő időpont, de hát van ez így.

Szóval a tavalyi év futás szempontjából elég vegyes volt. Májusig nem futhattam a térdem miatt, úgyhogy addig részben torna, nagyrészt viszont bringa volt a mozgás. Utána öt kilométerekkel kezdtem, de megint megfájdult a térdem, így visszavettem a távból, és próbáltam türelmesen viselni, hogy két-három kilométereket teszek meg, majdnem 8 perces ezrekkel.  A nyár végére aztán felmentek a távok, legalább vissza az öt km környékére. Az év futós csúcspontja a Szeliditó-futás volt, ott – váratlanul – 11 km-t futottam. Amúgy nemcsak ezért volt ez az esemény a legjobb az egész évben, hanem az egész nagyon jól sikerült, nagyon jó élmény volt, köszönhetően egyrészt Évinek, akivel mentem, másrészt pedig a szervezőknek.

Ez egy picit olyan szempontból is fontos volt, hogy ez után már többnyire öt km felett futottam, bár a tíz km-t nem léptem át egyszer sem. Na, majd idén. A futások gyakorisága viszont nem az igazi még; a cél a legalább heti három lenne, ezt egyedül novemberben sikerült megvalósítani két egymást követő héten. Na, ezt is majd idén.

Az egyéb mozgások a nyár végével háttérbe szorultak. Ősszel kevesebbet bringáztam, mint tavasszal, illetve a tornát-erősítést is elhagytam, aminek meg is lett a következménye, december végére beállt a derekam, úgy, hogy egyszer vissza is kellett fordulni a futásból.

Szóval a dolog úgy áll, hogy a tavalyi év pozitívuma, hogy újra tudok futni a magam komótos tempójában. Idén a futások gyakoriságát, valamint az egy alkalommal megtett távot szeretném növelni, nagyobb figyelmet fordítani az egyéb mozgásokra (elsősorban az erősítésre és a hajlékonyság fokozására). Mindezt úgy, hogy ne sérüljek le újra.

A futás egyéb elemei is átalakultak ebben az évben. Kevesebb időt töltöttem futós társaságban, kevesebb időt szánok a futós blogok követésére. A túlzott pörgés és az egymás húzása nem hiányzik, de idén szeretnék ismét valamennyivel több időt futókkal tölteni, és több figyelmet szentelni azoknak a futótársaknak a blogjaira, akik fontosak.

A versenyek, egyáltalán a teljesítmény szerepe is átértékelődött. Idén egy eseményre szeretnék biztosan elmenni, augusztusban a Szeliditó-futásra, és csak halkan jegyzem meg, hogy jó lenne ott két kört futni.

Na, öt perce el kellett volna indulnom. Szerintem a lényeget sikerült leírnom.