Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 55 935 140 km-t sportoltatok
Valahol el kellett kezdenem

Az első 21

oldzubi | 2010-08-22 14:02:55 | 7 hozzászólás

Bevallom egy ideig, gondolkoztam azon, leírjam-e ezt az élményt. De talán olvassa egy lelkes kezdő futkorászó ezt a szösszenetet:o)! Májusban kezdtem kocogni, mindenféle terv nélkül, 12 perccel indítva, heti 3 alkalommal, a kecskeméti arborétum területén. A miértről korábban már locsogtam, így most arra nem térek ki.

Túl voltam már az első 12 km-en, amikor erre az oldalra találtam, s most már majdnem tervszerűen készülök az első „hivatalos” félmaratonra, amit Siófokon szeretnék megfutni.

Egy hete öcsém szülinapi buliján találkoztam egy arcról ismerős sráccal( B.Robi) akin mit ad az ég- egy logózott technikai póló volt…Így rögtön volt miről csevegni( pár órácskát) bár jelezte, hogy menetközben el kell szaladnia, mert frissíteni megy a párját, aki buli helyett éppen maratoni edzést végez! Igen, úgy látom a futó társadalomban is néha a nőké a nehezebb feladat:o)

A csendes, sportszerű borozgatásnak a leg fontosabb tanulsága az volt, hogy keressek a lakóhelyem közelében teljesítménytúrát, s induljak el azon, ismerkedjem ott a testem reakcióival, frissítéssel, stb…

Haza és magamhoz térve, rögtön kutakodni kezdtem. Azt azért reálisan felmértem, hogy a35 km-nél hosszabbal (netalán mint a Yoyo által írt Kazinczy élmény, vagy hasonló kategóriás szintes túrák) még megvárnak. De a „gusztus 20.-a” tiszteletére a szomszédban rendezett Kécskei- kör ideálisnak tűnt a maga 19,4 km-el, max. a gát magasságáig való szintkülönbségével(végül is alföldi gyerek vagyok) az első kitekintésre.

Mivel nincsenek véletlenek, s a tanítvány is kész volt, megjelentem reggel a startnál. Érdekes volt, hogy hasonló élményem volt már éjszaka is, mint több bejegyzésben olvastam az első Ironman.-t vagy UltraBalaton.-t telesítőktől. Én is forgolódtam, felriadtam éjszaka, de tutira tudtam, hogy meg fogom csinálni… Persze nem lehet összehasonlítani a teljesítményt, de Ők is elkezdték valahol :o)!

Azt már korábban eldöntöttem, hogy nem tisztán futva akarom teljesíteni a távot, hanem a kísérletezésnek szánva 10 perc tempó futást mindig 5 perc intenzív gyaloglás fog követni.

Így is volt majdnem, az ellenőrző pontok ( 3 db) borítottak egy kicsit rajta, s kb. a 10-12 kilométer környékén valahol a gáton éreztem, hogy sok ez a pihenő, mert kezdek lemerevedni a gyaloglás eredményeként, s pont mire igazán belefeledkezem a futásba, ismét pihentető séta jön.

Ennek ellenére tartottam magam a tervhez, pedig…..

Ameddig a szem ellá, egyedül futok a tűző napon egy kaszálatlan gát tetőn(végül is gyalogos túrának tökéletes). Ezen a kb. 6 km-es szakaszon egy nagy ívet rajzol a Tisza, -amit a gát is követ valamiért, - s a patkó közepén járva végre fel merek bátrabban tekinteni ( ismét kaszált részhez értem), amikor vagy 1 km-re meglátok előttem egy piros pólós alakot. Úgy tűnik szintén futó edzést tart…

Ekkor bevallom, egy kicsit haboztam, mi lenne, ha megpróbálnám megszorongatni, esetleg utolérni….

Végül is letettem róla, túl nagy volt az előnye, plusz még nem tartok ott fizikálisan, s legfőképpen mentálisan, hogy ekkora előnyre rástartoljak a hátralévő kb. 6-7 km-en.

Így tartva a tervhez magam, szépen célba értem, 2 óra 22 perc körüli idővel. Ott gyorsan megnéztem, a távolban látott „délibáb” indulási és érkezési idejét, s megnyugodott a hiúságom, mert közel azonos időt mentünk, csak Ő előttem indult és érkezett 10 perccel. Kár, hogy nem találkoztam vele személyesen, mert addigra tovább állt, vagy futott. A frissítés, meg a teljesítésért kapott igazolás átvétele után, Én is futottam tovább, hogy benne legyen a lábamban, a címben említett táv.

Tanulsága a történetnek, hogy tök jópofa dolog egy teljesítmény túrát beiktatni a felkészülésbe, jó visszajelzést kaptam Önmagam számára. A tempóm még a gyaloglásokkal tarkítva is megegyezett az utóbbi 15-ös terepfutáséval (bár akkor melegebb volt legalább 5 fokkal). Megkezdtem a kísérletezést a frissítéssel, amit folyatatok egy 50 km-es éjszakai túrán egy hónap múlva, csak akkor a Szeged környéki gátakkal ismerkedek. Biztos, hogy ott más futás-gyaloglás kombinációt alkalmazok, az akkori fizikai állapotom függvényében.

Összességében jól éreztem magam, szívből ajánlok vmi hasonló huncutságot, a kezdő sporttársaknak, ha van hegy vagy dombság is benne, biztos, hogy hátrányul nem szolgál!

Köszönet Robinak a tanácsáért, a szervezőknek a munkájukért!!!!!

Jó mocorgást minenkinek!

 

oldzubi

 



Valahol el kellett kezdeni

oldzubi | 2010-08-04 19:00:30 | 1 hozzászólás

Sziasztok,

nagy tisztelettel köszöntöm ennek a honlapnak minden regisztrált tagját, valamint az idetévedő látogatókat!

Igazából remélem, elolvassa legalább egy ember ezt a szösszenetet, aki még csak kacérkodik a rendszeresebb mozgás gondolatával.

Nem vagyok egy (sz)ámítógép guru, s igen csak hadilábon is állok vele, amit kiválóan példáz, hogy tegnap sikeresen töröltem alig pár óra múlva azt az írás, amit nagy nehezen megszültem!

Azért ragadtam billentyűzetet, mert életemben először sikerült közel két órát futnom, magam mögött hagyni 15 vidám kilométert (ami nem nagy ügy- így utólag),de…..

Nem volt ez mindig így, s azok a rutinos, több éve komoly edzésmunkát folytató emberek, akik maguk mögött tudnak maratoni, ultramaratoni, vagy 24 órás versenyeket jól tudják, valahol el kell kezdeni.

Becsülettel megvallva mindig is utáltam futni, mert kellett az általános, a közép, és főiskolás időszakomban is. Szerintem aki nem született százlábúnak ( tisztelet a kivételnek ),az szívből utálta a felméréseket, a mezei futóversenyeket, „az iskolai érdekből” való versenyeket (bocs a huszonéveseknek ez lehet nem mond semmit) de én 30 éve fejeztem be az általánost!

Nem voltam soha egy örök mocorgó, de szerettem a mozgást, a csapatjátékokat, de soha nem dühöngött bennem egy leendő olimpikon becsvágya (annál lustább voltam).

Két éve a buli kedvéért, részt vettem felkészülés nélkül a Balaton átúszáson. Pont a közelben nyaraltam, s ha már úgyis évek óta ábrándoztam róla……

Nagy élmény volt, csak kétszer görcsöltem be láb ujjtól-fenékig, de végig ittam a távot valahogy.

Ezét idén úgy döntöttem, ha már pont a szülinapomra tették, miért ne lepjem meg magam egy tisztán gyorsúszással, két órán belüli idővel abszolvált átúszással. Végül is csak egyszer az életben 44 éves az ember fiaKacsintás

Május elején megvolt a cél 5000 m 1:58, már csak a gyorsítási program volt hátra, amikor…..

Egy barátomat kikísértem az arbarétumba, ahol gondoltam csatlakozom a kocogóhoz. Lehet, hogy tíz percet tudtam is futni….Nagy pofon volt. Nem győztem bocsánatot kérni gondolatban minden futkározótól. Pár perc alatt tanított a saját testem alázatra azokkal az anyukákkal és nagypapakorúakkal szemben, akik vidáman köszöntek oda nekem, miközben elhúztak mellettem.

Így lesz az oroszlánból- kiscica, mert csak nyögni tudtam egy helo-t a hátuknak.

No, de fel a fejjel, a nagyfiam éppen fizika felmérőre készült, így csatlakoztam hozzá heti három alkalommal. Az úszás megvár, de az nem lehet, hogy ne legyek képes legalább egy órát futni!!!!!

Július elejére meg lett… No nem az a táv,  amit a 19 éves fiam futott, de kellemes „öreguras” 7-8 kilométer már igen.

A szülinapi-balcsi party ugyan elmaradt, de bánja kánya! A tó megvár, elég régen ott van nemdebár?

De azok a kedves őrültek, tudjátok, akik részt vettek az Ultrabalatonon!!!

A testem számára jelenleg elképzelhetetlen teljesítményt kipréselve magukból!

Pont a születésnapomon bukkantam erre az oldalra. Elképedten olvastam az élménybeszámolókat…

Korábban úgy gondoltam, a futók egy kicsit furák, olyan maguknak valókJ

 Egy fantasztikus embernek köszönhetően pár évvel ezelőtt ráéreztem az örömfutásra. Amikor mindegy mennyit futsz, csak öröm legyen a testnek, a léleknek.

Legalább egy hónapig tartott, amikor ez az állapot ismét bekövetkezett, addig volt minden- vízhólyag, vicsorgás, hányinger, légszomj- ahogy illik.

S most már csak így akarok futni. Persze cél az kell, mondjuk kezdésnek egy siófoki félmaraton két óra 15 körüli idővel (azért izzadnom kell még rendesen, meg lesz lehet vicsorgás és fájdalom…), de mennyivel más, amikor örömmel teszi az ember!

De a legfőbb célom az, ha már kedves olvasó eljutottál idáig- szívből kívánjam Neked, - bármit is mocorogsz hetente legalább kétszer tíz-tizenöt percben az egészséged érdekében ( a busz vagy egyéb eszköz utáni futás nem számít), tedd örömmel!

 

oldzubi