Sziasztok! 

Egy kis számvetést csináltam magamban és meg kell hogy mondjam, hogy büszke vagyok magamra (bocsi az önfényezésért, de most az élet más területein eléggé megtépáztak, gondoltam itt legalább valamit visszapakolok magamra, mert már unom a békaperspektívát).

4:45 / Csörög a teló (régen óra)....üüümmmm...nincs kedvem felkelni, 2-kor feküdtem le, előző nap egy évre előre kisírtam magam, hulla vagyok és elegem van az ébren-létből!!!!!!:( Na, de nem úgy van ám...angyalkáim megfogtak láthatatlan kezükkel és kihúztak az ágyból.

5:30 / Ott állok a lépcsőházajtóban startra készen (ma egy kicsit sokáig tartott az út idáig) Az idő fantasztikusan enyhe, már-már tavaszi. Először a szokásos tempós gyaloglás, léptek mögöttem, aztán leelőz (nem volt nehéz) egy futó. Magas, nyúlánk korombeli férfi, futóruhában. Amikor ilyet látok, mindíg végigfut az agyamon, talán nem valaki közületek??? Ismerős arcok kocognak velem szemben, egy pár. A férfi a vezér, a nő kissé féloldalasan igyekszik tartani a tempót, látom a gondolatait: "jó lenne már hazaérni". A kiserdőhöz érek, egy idősebb, pocakos férfi kocog el mellettem. Itt én is elkezdek futni lassan, velem szemben megint egy férfi-női páros kocog, közben beszélgetnek meghitten, már amennyire a tüdő engedni, nagyon aranyosak, kicsit irigykedem magamban (nem kicsit). Közben haladok már a hatodik egyperces futást csinálom. Jócskán megtettem a kört, már jövök visszafele az autóút mellett, ismét egy ismerős arc kocog. Ő egy kb. 50 felett, picike nő, ha a metrón látnám fel sem tűnne, olyan típus aki beleolvad a környezetbe, de valami lenyűgöző az az erő ami benne van. Már többször láttam hajnalban és egyszerűen csodálom, ki tudja már hány éve csinálhatja, óriási köröket fut egyedül, már megfigyeltem. Haladok tovább, már a nyolcadik egyperces futásnál tartok, ettől gondolatban megveregetem a hátamat, hogy milyen ügyi vagyok. És akkor valami kizökkent! Az a korombeli futó jön velem szembe aki még az elején lehagyott és egyirányba mentünk. Próbálom magamban összerakni a képet, hogy jöhet ő most velem szemben??? Összenézünk, látom kutató tekintetét, bizti nem közületek volt valaki? Furi érzésem volt...közben átváltok megint tempós gyaloglásra. Gondolatban latolgatok, és tudom, hogy beleférne még egy egyperces futi az erőmből, de már a levezető szakaszban voltam.

6:12 / Megérkeztem, finish. Energikusan veszem a lépcsőket felfelé, közben arra gondolok, egy hónapja még csak épp, hogy felmentem a lépcsőn és már attól kifulladtam. Ma már 8 percet futottam egyperces sétákkal váltva. Már végig tudom úgy csinálni a 40 percet, hogy nem fájnak a lábszáraim. Ez a tény hihetetlen erővel tölt fel és azzal a határozott célkitűzéssel, hogy lesz ez még jobb is. :-)

Mindenkinek sikeres edzéseket kívánok!:-)

  Ma nagyon nehezen keltem ki a meleg ágyikóból...de aztán csak kidugtam az orrom... Hát mit ne mondjak, köd előttem, köd utánam, köd mindenhol.

  Ma egy kicsit később indultam 5:30-kor, ezért mikor visszafele jöttem a házak között, már szállingóztak a munkába igyekvők. Tudom, nem szép dolog, de ilyenkor mindíg olyan mázlista érzés fog el, hogy én meg itt séta-futikázom, szabad vagyok és hamarosan hazaérek, veszek egy meleg fürdőt és még vissza is bújhatok az ágyikóba kicsit. 

Na, de visszatérve milyen alakokat is láttam ma a ködből kibújni. Először is egy teljes bőrszerkóban, bőr western kalapos, csízmás vagány-vágány pasit és mindezt a ködből titokzatosan előbújva, de ez így még nem teljes, ugyanis napszemüveg volt rajta. Hozzáteszem, hogy köd és még sötét volt mindenhol....még fel sem "dolgoztam" az élményt, amikor egy újabb alak bukkant ki a ködből. Hófehér nadrág, hófehér baseball sapka, hófehér cipő és egy egészen világoskék pulcsi ami alól kilátszott a hófehér ing gallérja...már csak egy krikett ütő hiányzott a kezéből. Na, itt ráztam meg a fejem, hogy most ébren vagyok vagy kik ezek a furi alakok. :-) De hamar felocsudtam, mert a következő sarok fényárban úszott, közelebb érve látom, hogy egy pici sarki zöldséges boltocska. Bent szöszmötöl a tulaj egyedül, készül az újabb napra. Mivel tudva levő, hogy a zöldségesek hajnali kelők, amit azt hiszem senki nem irigyel el tőlük, ezért fanyar humorként hatott a kivilágított boltocska ajtaján a közismert reklám felirat:.."Az élet habos oldala.." Nem tudtam nem elmosolyodni rajta, micsoda fricska. Közben meg csak szedem a lépteimet, már a lépcsőházunk előtt vagyok. Megkémlelem az órám 6:11. Oké! Finish!