Nos, sikerült megtartani a mindennapi sétákat. Eddig egy napot sem hagytam ki. A tegnapit sem, pedig azt nem ártott volna. A megérzéseim azt súgták, hogy hagyjam ki, de nem hallgattam rájuk és azt történt, hogy majdnem nekem jött egy huskyszerű nagy kutya. A gazdájával jött velem szemben és már messziről rám fókuszált a kutya. Mivel már tamadt meg kutya régebben, ezért lassan átmentem a szemközti járdára. A kutya begyorsított felém és már jött át az én oldalamra, a gazdája lemaradva háromszor rászólt a kutyára: ...meg ne merd tenni!!.....Hát elképzelhetitek,  hogy a torkomban dobogott a szívem. Úgy mentem el a kutya mellet, hogy nem néztem rá, tudom, hogy az kihívás egy "verekedésre" náluk. Lassan mentem tovább és amikor már nem láttam a kutyát azon imádkoztam, hogy nehogy hátba támadjon. Nagyon meleg helyzet volt. Szeretem a kutyákat, nekem is volt, de az ilyenért nagyon tudok haragúdni.

Mindenkinek eredményes edzést kívánok!:-)