3 hozzászólásFura dolog ez a futóbolondok csapat. Szétesett klikkekre, ez már egyértelmű tény. Akkor kezdődött, amikor egyes emberek elkezdték magukat a középpontba nyomni (pedig az ilyen viselkedés addig egyáltalán nem volt jellemző a topikra!), majd megmondták, hogy ki számít futóbolondnak és ki nem, valamint elkezdték megszabni, hogy mit szabad írni a topikra és mit nem. Kicsit hasonlít a dolog Orwell Állatfarmjára... Na és persze ott van a Futóbolondok SE is. Az elnök utoljára 4 éve írt be a topikba (legalábbis az eredeti nickjén), az alelnökök közül pedig az egyik nemrég kijelentette, hogy: "Aztán most azt gondolom nem jövök ide többet. Itt mindenki meghibbant." Vagyis megtagadta a saját tagságát, illetve a saját klikkjén kívül esőket.
A csoportpszichológia egyik alaptétele, hogy a csoport halála a zártság, valamint a közös cél hiánya. Ez a csapat mindig is félig zárt volt, bármennyire is szerettük azt a látszatot kelteni, hogy nyíltak vagyunk. Nehéz volt tartósan megmaradni a csapatban egy újonnan érkezőnek, ha nem volt korábbról ismerőse itt. A klikkek között pedig aztán tényleg nincs átjárás. A klikkeknek pedig más és más lett a közös célja, a többi klikkétől eltérő. Persze, lehet azt mondani, hogy a futás szeretete a közös cél. De ez nem cél, hanem állapot. Szerencsére nem ez az egyetlen választási lehetőség, nem ez az államrendszer, ahol vagy beáll az ember a sorba, vagy gázkamrába küldik, itt simán megteheti az ember, hogy szépen eléldegél, sportolgat és versenyezget, a nagy fb burok nélkül. Még nagyobb szerencse, hogy van sok intelligensen gondolkodó és viselkedő csapattag, akik nem veszik fel ezt a marakodó stílust, és akikkel bármikor lehet emberien beszélgetni, futni, edzeni.
Évekkel ezelőtt, amikor már nem futottam, még megjelentem pár versenyen,
mint szurkoló és már akkor látszott, hogy szétesőben van a baráti kötelékeken
alapuló társaság. Nincs ezzel semmi baj. Aki fontos, azzal fenntartjuk a kapcsoaltot,
akivel csak a sport a közös téma, azzal csak arról beszélgetünk.
A topik egyébként nem a társaság, hiszen ott már soxor megbántottak, amikor anno a sérülésemről írtam, de személyesen soha.