13 hozzászólás35 éves vagyok. 16 éve futok rendszeresen. Idén kétszer teljesítettem a félmaratont. Heti átlag 35-40 km-t futok (HETI 3-szori elosztásban: hétközben két rövidebb, intenzívebb + hétvégén egy lassú, hosszú futás). Illetve futottam...
Telente rendszeresen bevonulok a konditerembe, és futópadon edzek, hogy elkerüljem a megfázást (orrsövényferdülés következtében sportolás közben csak szájon át tudok elegendő levegőhöz jutni).
Múlt kedden a közeli konditeremben a már régóta imerős, megszokott futópadon futottam. Nem voltam túl jó formában, de voltam már rosszabban is, mégis mindig teljesítettem a napi "penzumot". A 6. kilométer második felénél jártam, és egy kicsit feljebb tettem a sebességet, hogy a 10km-t sikerüljön egy órán belül befejeznem. Nem sikerült... Pár perc múlva enyhe szédülést éreztem, aztán kiszaladt alólam a lábam, és a pad mögött, a padlón landoltam. Nem veszítettem el az eszméletemet és nem ütöttem be a fejemet.
Hirtelen mindenki körülöttem termett, volt, aki a fejemet tartotta, volt, aki itatni próbált, valaki szőlőcukrot erőletetett a számba. Én nem éreztem semmi különöset, csak fel akartam kelni és folytatni az edzést. Szerencsére valaki kihívta a mentőket.
A mentősök megérkezetekor tudatosult bennem, hogy sem a bal lábam, sem a bal akarom nem tudom mozgatni. A mentősök még hozzátették, hogy az arcom is teljesen el van ferdülve, úgy tűnik, a bal fele le van bénulva. Szirénázva szállítottak a traumatológiára. Ott egy negatív CT után MRI-be küldtek, ami azonnal kimutatta a baj forrását: a jobb agyféltkében a capsula interna területén 5,3 x 2,2 cm kiterjedésű acut stroke volt látható.
Azonnal le az intenzív osztályra, ahol megkezdték a trombolízis kezelést. Még mielőtt teljesen lecsöpögött volna az infúzió, megmozdult a bal kezem mutatóujja, negyed óra múlva pedig a teljes bal karomat és bal lábamat is mozgatni tudtam! Hihetetlenül hálás vagyok a szegedi Újklinika neurológusainak, elsősorban Kincses doktornak, amiért hamar diagnosztizálták a bajt és haladéktalanul megkezdték a kezelést még az "időablakon" belül (stroke-nál ez 3 óra).
A következő 8 nap szigorú ágybanfekvéssel, vizsgálatokkal és lájtos gyógytornával telt, aminek hatására a bal oldali kiesett funkcióim 98%-ban visszatértek. A negatív kardiológiai lelet után hazangedtek azzal, hogy "egészséges vagyok", ne éljek betegségtudattal, de a futást csak "fokozatosan" kezdjem újra. Sajnos nem tudtam kideríteni, hogy ez a fokozatosság mit jelent, és mikor térhetek vissza a régi edzéstervemhez (alkalmanként min. 10K). Volt már valakinek hasonló tapasztalata vagy van valakinek ötlete, hogy kihez forduljak tanácsért?
Az orvosok - bármilyen rendesek, megértőek voltak is - nem igazán bírták megérteni, hogy képtelen vagyok felhagyni a futással, és hogy ez olyan fontos része az életemnek, akár a levegővétel.
Minden hozzászólást, tanácsot, ötletetet, javaslatot előre is köszönök.
Huhh, semmi okosat nem tudok írni, csak leesett az állam. Én lehet, felkeresnék egy olyan orvost, akitől nem áll távol a sport, hogy mit javasol. Sportorvos nem biztos, hogy jó erre, ők valahogy nem erre specializálódtak ... Mindenesetre légy óvatos, nem kell feltétlenül egy órán belül futni most azt a tizest...