Megvolt az első csapatos edzésünk. Sajnos a hetem nagyon durva volt (most nyitottunk egy bevásárlóközpontot), alig tudtam kipihenni magam, így összesen eddig 2 edzést tudtam beiktatni, talán holnap el tudok menni még egyre, hogy meglegyen a három.

Fura volt amúgy így csapatban futni. Kb a negyedére a szigetkörnek ketten összehangoltuk a sebességünket, de még így is szárnyalt a pulzusom (205 volt a max, 185 körül volt az átlag). 36 perc alatt futottuk körbe, 3-4 holtpontom volt. Nem volt zeném, a többiekre figyeltem, és az egész olyan új volt. Nem is csodálom, hogy elfáradtam a végére. Nem volt meg az a szokásos "önbéke" amit magamban szoktam érezni futás közben. Úgy éreztem, elvonják a figyelmemet önmagamról. Úgyhogy legközelebb akár bunkóság, akár nem, a csapatos edzésre is viszem magammal a fülesemet.

Egyébként jó érzés volt a napsütésben a sárguló őszi levelek között futni. Remélem jövő szombaton már nem én leszek aki lassítja a csapatot! :)

A hétvége eléggé húzósra sikeredett. Pénteken elmentünk a párom egyik kollégájához sütizni. Hajnali fél 2 körül keveredtünk haza. Szombatra terveztem egy laza futást még a hét levezetéseképp, de aztán annyira sűrű volt megint minden, hogy nem jött össze. Pedig tényleg akartam. Szombaton szülőket látogattam, vasárnap nagytakarítás, majd M szülei jöttek át. Este meg már valahogy Bruce úrfi jobban lekötött, mint az esőben kocogás.

Úgyhogy ma reggel úgy pattantam ki az ágyból, mintha rugók löktek volna ki. Nagyon vártam már a reggelt, hogy menjek futni, és megint egy lépéssel közelebb legyek Prágához.

Lassan ugyan, de haladok. Ma a párom is felkelt 5-kor, és mire hazaértem, kész volt a kávé, forró víz a kádban, kutya megetetve, M is illatosan, felöltözve, útra készen várt. Nincs ennél jobb érzés, amikor az ember kedvese így támogatja.

Igazi kiskirálylány voltam ma reggel. Még a reggeli müzlimet is megcsinálta amíg én készülődtem. Hajszál pontosan 7-kor elindultunk, és végre végre VÉGRE nem rohanva, azon agyalva hogy vajon mit hagytam otthon, hanem összeszedetten, (hétfőhöz képest viszonylag) csinosan, boldogan.

De hogy a futásról is írjak, a pulzusom szépen lassan megyeget lefelé, nem fáj semmim, energiám is lett  volna. Végre volt időm gondolkodni, hogy mit is akarok én ettől a Prágától? 2 ÓRÁN BELÜL LEFUTNI!

Még nem tudom, hogy ezt hogy fogom kivitelezni a jelenlegi tempómból kiindulva, de mindenesetre ha a pulzusomat alacsonyan tudom tartani, és ugyanolyan ütemben, de nagyobbakat lépve futok, akár még kivitelezhető is a dolog. Persze hátrányból indulok a magam 158 centijével (ebből nem tudom, hogy mennyi lehet a lábam, de biztos, hogy rövidebb mint egy 180 cm magas futónak...), de egy próbát megér. Szerdán futok legközelebb, akkor már rátérek a Dunavarsány-Délegyháza Félmaraton útvonalára. Ezen a héten még 30 perceket futok, jövő héttől viszont elkezdem növelni az időt.

Lendületesen indult a hét, tele vagyok energiával, és a hajam is azt akarja amit én. Szép ez a nap (a hétfőtől eltekintve)!

Korán keltem, és megszületett az elhatározás, hogy nem csak lefutni szeretném azt a félmaratont, hanem valahol a középmezőnyben végezni. Időt, vagy helyezést még nem tűztem ki magamnak, de az is meglesz hamarosan.

Ma reggel csak próbából keltem fel 5-kor. Gondoltam, ha túlélem, akkor ebből heti 3 edzést csinálok hét közbenre, hétvégén pedig 1 hosszú futást. Túléltem. Sőt, nagyon élveztem. A pulzusom (gondolom a reggeli alacsonyabb érték miatt) végig viszonylag normális volt, nagyon szép tiszta volt az idő. Energikusan, magamhoz képest koordinált mozdulatokkal futottam végig. Alig várom, hogy többet fussak.

A mai reggel egyetlen szépséghibája, hogy a reggel további része iszonyat kapkodósra és rohanósra sikeredett. Nem tudom, hogy hánykor keljek fel reggel, hogy minden beleférjen az indulásig. Sajnos az esti futásokra képtelen vagyok, nem visz rá a lélek.

Hétvégén már csak 1 futásom van, de lehet, hogy vasárnap reggel beleerőltetek mégegyet. És ami a legfontosabb: AZÓTA SE GYÚJTOTTAM RÁ!!!!!!!

Ez is megvolt! Ma nagyon, nagyon, NAGYON nehezen indultam el. Fáj a hasam, nem süt a nap, hétfő is van. Mi kell még?

Aztán vettem egy nagy levegőt, elolvastam a hozzászólásokat, és eldöntöttem: nincs menekvés, menni kell! Szerdán már dolgozom, úgyhogy ez az utolsó lehetőségem, hogy 11-kor szánjam rá magam a futásra, ennél csak nehezebb lesz.

Azért volt ám valami jó is a mai futásban. Hogy mi? a pulzusom!!! Ma már egy pillanatra láttam felvillanni a 171-et!!!! :) Ma a 145 BPM-es zenét választottam, meg is lett az eredménye: átlagban 182 volt a pulzusom, nem ment 194 fölé egyszer sem, és sokszor volt 180 körül. Szóval máris itt egy érv amiért érdemes volt elindulni! Arról nem is beszélve, hogy 2. napja nem dohányzom. Nem egyszerű, mert a párom nem hagyta abba velem együtt, de az egész elhatározás kérdése, plusz új szokásokat kell beiktatnom az életembe. Pl.: amikor ő kimegy cigizni, én is kimegyek vele, de nem gyújtok rá, hanem iszom egy pohár teát.

Amúgy ma futottam eddig a leglassabban. Kevesebbet is tettem meg 30 perc alatt, mint szoktam, de nem bánom. Csak a hiúságom az, ami nem hagy nyugodni! Lassan 30 éves leszek, és nagyon zavar, hogy ilyen rossz az állóképességem és ilyen hamar felszökik a pulzusom. Sebaj Tóbiás, csak meglesz majd az a félmaraton valahogy. :)

Ma végre rászántam magam, hogy lemérjem a távot amit futok. Khm... pedig olyan büszke voltam magamra! Felkeltem korán, kikászálódtam a jó meleg ágyból, gigászi teljesítmény volt ám! Jelentem, ma is becsülettel lefutottam a 30 percemet. 3,5 km!!!!!!! 3,5 nyamvadt kilóméter! Botrány.

Hihetetlen, hogy milyen rossz kondiban vagyok! Mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy a futás 2 holtpontját kivéve folyamatosan olyan érzésem van, hogy akármeddig el tudnék futni. Gondolom ez jó. Mindenesetre az azért nem nagy teljesítmény, ha 4 óra alatt teljesítem a félmaratont.

Mindegy, ma is megvolt, remélem hétfőn energikusabb leszek. Aztán szépen lassan el kell kezdenem az egyre korábbi futásokat, mert jövő héttől ismét dolgozom. Azt hiszem a legkorábbi keléseim hétfőn, szerdán és pénteken lesznek, amikoris háromnegyed 5-kor felkelek, kiengedem a kutyát, összeszedem magam, 5-kor indulás, kb 5. 40-re visszaérek, később majd 6.10 körül, 7-kor meg már indulnom kell munkába. Hogy varázsoljak tetves 50 perc alatt szalonképes irodamacát magamból?

Wáh! Mindegy, a célokat azért tűzzük ki, hogy eléjük őket! A pasim úgyis azt mondja, hogy szuperszexi  vagyok a futócuccokban! Már megéri!

Amúgy a közérzetem egyre jobb! Tudom, hogy a dohányzás nem megy a futással. Úgyhogy ma nagylevegőt vettem, kikészítettem az éjjeliszekrényre a tapaszt, és holnaptól a leszokóban lévő egészséges futók táborát gazdagítom! 

Ismét futok.

Háromnegyed év kihagyás és egy 3 hónapig tartó térdsérülés után ismét futócipőt húztam. Most már megfontoltabban, óvatosabban vágok bele a dologba.

Apukám mondását idézném: Kislányom, én tudományosan barnulok. Sokáig azt hittem, hogy a tudományos barnulás nála a helyes faktorszámú krémekkel való kenegetést, a 11-3 közötti napozástilalmat jelenti. Korántsem. Az én Édesapám tudományosan kifeküdt a napra, rommá égette magát, lehámlott, majd bebarnult. :D Sajnos az előző próbálkozásaim is hasonlóak voltak a "tudományos barnuláshoz".

Mindenesetre most felvérteztem magam az eddigi rossz tapasztalataimmal, és TÉNYLEG tudományosan vágok bele.

Célt is tűztem ki magam elé: A párom cége indul a prágai félmaratonon áprilisban. Nagy levegőt vettem, és én is neveztem magam.

Nekem is voltak ilyen irányú megmozdulásaim a cégemnél. Fussunk együtt, eddzünk közösen, tűzzünk ki egy célt és valósítsuk meg. Fejlődik a csapat, egészségesek a munkavállalók, megismerjük egymást, és nem utolsó sorban tök jó móka az egész. Valahogy nálunk ez nem működött. Végül a nagy futókampány érdeklődés hiányában elmaradt. Tök jó, hogy más cégeknél ez működik. :)

A héten itthon vagyok, betegszabin, mert az orvos szerint kimerültem és pihennem kéne. Fél órás sétát, vagy könnyű kocogást írt fel, sok citromfű, és kamilla teát, B6, B12, C vitamint,

Sz, a párom cégének "csapatkapitánya" ezt az edzéstervet nézte ki:

http://www.futanet.hu/eterv2/edzesterv/felmaraton/ms_22.html

Sajnos én még nem vagyok olyan edzettségi szinten, hogy ezt be merjem vállalni, úgyhogy marad a szokásos OHR alapozás. OHR=One Hour Runner

10 hét alatt heti 3x 30 perc edzésből heti 3x 60 perc edzésre visz fel. Ez után már meg merem kockáztatni Sz. edzéstervét.

A pulzusom ismét alulról súrolja a 200-at, ami hosszú távon nagyon nem jó, úgyhogy már most a jól bevált Motion Traxx 150 bpm-es zenéivel futok. Teljesen ingyenes, nagyon változatos és segít belőni a pulzusodat a zónádba. Tudom, tudom, megoszlanak a vélemények a zenével futásról, azonban rengeteget segít a helyes légzés- és kocogásütem betartásában. Tegnap 200 fölé is ment a pulzusom a 30 perces futás alatt, ma már "csak" 197 volt a legmagasabb. Szépen megy ez majd lejjebb.

http://www.motiontraxx.com/

Az is jó az OHR-ben, hogy nem vagy teljesítményhez kötve. Egyetlen egy dolgod van: 30 percig kocogni. Én olyan lassan futok ahogy csak tudok, hogy a pulzusomat 150 körülire vigyem le, inkább hívnám ezt helyben futásnak. :) Mindenesetre a szervezet hozzászokik a rendszeres, egyáltalán nem megterhelő mozgáshoz, így majd könnyebb lesz az edzéstervet betartani később.

Huh, első bejegyzésnek terjedelmes lett, hamarosan visszatérek új eredményeimmel!

cszs