Ez is megvolt! Ma nagyon, nagyon, NAGYON nehezen indultam el. Fáj a hasam, nem süt a nap, hétfő is van. Mi kell még?
Aztán vettem egy nagy levegőt, elolvastam a hozzászólásokat, és eldöntöttem: nincs menekvés, menni kell! Szerdán már dolgozom, úgyhogy ez az utolsó lehetőségem, hogy 11-kor szánjam rá magam a futásra, ennél csak nehezebb lesz.
Azért volt ám valami jó is a mai futásban. Hogy mi? a pulzusom!!! Ma már egy pillanatra láttam felvillanni a 171-et!!!! :) Ma a 145 BPM-es zenét választottam, meg is lett az eredménye: átlagban 182 volt a pulzusom, nem ment 194 fölé egyszer sem, és sokszor volt 180 körül. Szóval máris itt egy érv amiért érdemes volt elindulni! Arról nem is beszélve, hogy 2. napja nem dohányzom. Nem egyszerű, mert a párom nem hagyta abba velem együtt, de az egész elhatározás kérdése, plusz új szokásokat kell beiktatnom az életembe. Pl.: amikor ő kimegy cigizni, én is kimegyek vele, de nem gyújtok rá, hanem iszom egy pohár teát.
Amúgy ma futottam eddig a leglassabban. Kevesebbet is tettem meg 30 perc alatt, mint szoktam, de nem bánom. Csak a hiúságom az, ami nem hagy nyugodni! Lassan 30 éves leszek, és nagyon zavar, hogy ilyen rossz az állóképességem és ilyen hamar felszökik a pulzusom. Sebaj Tóbiás, csak meglesz majd az a félmaraton valahogy. :)
Menni fog, kitartás!