Kis visszatekintés a tavalyi évre, megér pár karaktert. Év elején semmi, utána lendület, végül októberben egy maraton. Hát nem semmi... Ahhoz képest, hogy egyáltalán nem akart rendbejönni a sérülésem és kb nyolc hónapig szinte alig edztettem valamit. A bringának sokat köszönhetek.

A maraton óta viszont nem találom magam. Borzasztó formában vagyok, nemhogy fejlődni nem tudok, de leginkább visszaesést tapasztalok a teljesítményemben.

Már lazán kellene hatperces kilikkel tolni a vasárnapi minimum húsz-huszonötös hosszú futásokat. Ehelyett heti negyven-ötvennel is megszenvedek, és még mindig a hétperces kilik mennek csak igazán lazán, kényelmesen. Ez minden csak nem fejlődés. Rosszabb formában érzem magam, mint a 2010-es Nike félmaraton előtt. Szerintem most le sem tudnám futni. A decembert nagyon megnyomtam, talán túlságosan is, de az ünnepek alatt meg baromira belustultam. Még meg kéne szabadulni még az utolsó 5-6 kilótól is, ez sem akar menni. Mondjuk ez most a legkisebb problémám, hájas már nem vagyok, csak kisebb finomításra szorulok alkatilag :)

Márciusban meg maraton. Most kb 90% hogy itthon maradok. Nem megy a futás. Öt-hat kilométerig teljesen rendben van minden, utána jobb térdhajlatban marhára fáj egy bizonyos izom, a lábaim elnehezednek, csak vonszolom őket, mint két betonoszlopot. Még nem tapasztaltam ilyesmit. Kicsit fejben is visszaestem, valahogy nem élvezem annyira, nem indulok olyan lelkesen. Pedig az időjárás tökéletes, én szeretem ezt a kellemes hűvös időt, a mínuszokat sem bánom, latyak, hó sehol, szóval ideális lenne. Hetente kétszer be lehetne menni konditerembe mókuskodni valamit hasizomra vagy tolni egy kis elliptikus trénert vagy ilyesmi, de egyedül nincs kedvem.

Ha visszagondolok, szerintem idén augusztusban voltam a legjobb formában, amikor tekertem a Bükkben egy száztizes túrát tizenakráhányas átlaggal, pár hétre rá meg futottam szintén a hegyekben harminckettőt nagyon szépen, simán, mondhatni különösebb fáradság nélkül.

Szerintem a tavalyi Nike félmaraton már simán ment volna két órán belül, de a meleg meg a közelgő maraton miatt nem kockáztattam. Szerintem a maratont ki kellett volna hagynom tavaly. Korai volt még. Ott kicsit megcsömörlöttem a futástól, és így pár hónap távlatából bevallom őszintén, hogy egyáltalán nem kellemes élményként gondolok vissza rá. Most már igencsak mindegy. Szóval itt ez a márciusi maraton és én nem vagyok lelkes, nem úgy gondolok rá, mint célra, motivációra, hanem inkább fenyegetésként lóg a fejem fölött. Elhessegetem annyival, hogy pont leszarom ha elbukom a nevezési díjat. Ha elindulok és megsérülök, vagy csak egy újabb rossz élménnyel leszek gazdagabb, akkor többet is veszíthetek a rohadt nevezési díjnál. Na majd meglátjuk mi lesz. Nézzünk csak közvetlenül előre. Ma fel kellene mutatni valami hosszú futás-félét...

Jó sportolást Mindenkinek! No meg Boldog új évet stb stb.