Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 55 932 260 km-t sportoltatok
Nem csak futós blog

puff

Slybacsi | 2011-08-17 22:07:51 | 9 hozzászólás

Bal vádli és alatta baromira fáj, vádli alatti rész megdagadva, sátnikálás, kenegetés, de optimizmus, gyorsan helyre fog ez jönni, aztán folytatom a maratoni felkészülést. Nem is árt egy kis pihenő. Végre kinéz egy jó munkahely is, bár nem akarom elkapkodni, szóval egy kiss rosszra talán egy kis jó is jön a végén.

 

De azért b****ameg, megint hülye voltam... Sosem jön meg az eszem, mindig hirtelen emelem a kiliket, evidens volt, hogy megint az lesz a vége. Ha egy kicsit is jól megy, mindjárt elkezdem feszegetni a határokat. Egész egyszerűen türelmetlen vagyok, most megint itt a bünti, hátha ezúttal tanulok belőle. Nem kizárt :)

 

Egyébként ez meg már a 103. blogbejegyzésem, a századiknak felhajtást akartam csinálni, de már a 102-nél kaptam észbe :)

túlélőfutás

Slybacsi | 2011-08-14 19:48:12 | 15 hozzászólás

Ez lett a mai huszonhatból. Még sosem futottam egyben ennyit, és úgy hozta a sors, hogy kénytelen voltam délben elindulni, mert betegek az ikrek, ha ébren vannak borzasztó nyűgösek, nem akartam a párom egyedül hagyni velük, mert még ketten is nehezen bírunk velük ilyenkor. No meg az is benne volt, hogy mindig este megyek futni, általában fél kilenc körül, mikor már alszanak a gyerekek, így szinte mindig viszonylag hűvösben futok. Éppen ideje volt már edzeni egyet melegben.

 

Aki ismer tudja mennyire rühellem a meleget, huszonöt fok felett már szentségelek, harminc felett elviselhetetlen vagyok. Mégis rászántam magam és nekivágtam életem első 21km feletti távjának. Kb 30 fok volt mikor elindultam, mire hazaértem 32 lett belőle. Éljen Szeged, a napfény városa :)

 

A gáton futottam át Tiszaszigetre, majd Újszentivánon és Szőregen át vissza. Újszentivánig kb 14-15km és totál semmi árnyék. Csak tűző nap és aszfalt. Ahogy lejöttem a gátról és elfordultam Tiszasziget felé, már megfordult a fejemben, hogy talán még nem késő visszafordulni, majd megcsinálom máskor, mert ez nagyon nem fasza. Kulacstartó övben volt nálam két energiaszelet meg egy fél liter Isostar. Csakhogy az első nyomóskút Szőregen, 17 kilinél volt.

 

Többször megfordult a fejemben, hogy nem vagyok normális, jöttem volna este nyolckor, max hozom a Tikkát, hogy ha rámsötétedik lássak valamit. Lényeg a lényeg, mire elértem a kúthoz, rendesen megrogytam. Szerintem nekem legalább 40%-ot levesz a teljesítőképességemből ez a rohadék meleg. Egyszerűen nem tudok ilyen melegben normálisan teljesíteni.

 

Mindegy, Szőregtől már jobb volt, volt még két kút, meg bementem a járdára, ott viszonylag árnyékosabb volt. A bal vádlim viszont nagyon vacakolt, most is fáj, szerintem húzódás, nem gondolom, hogy komoly, de azért jól befásliztam. Holnap pihenőnap, remélem elmúlik. Éjszakára pasta cool a fásli alá és reggelre kutya bajom lesz.

 

Végül csak hazavonszoltam magam és becsobbantam egy kád hideg vízbe. Baromi jól esett, kicsit túllőttem a célon, a végére nagyon kikészültem. Szerencsére mostanában elég gyorsan regenerálódom, leszámítva a vádlifájást, teljesen rendben vagyok.

 

Végül 2.55 lett belőle, ami nem is olyan rossz ebben a kánikulában. Biztosan merem állítani, hogy ugyanezt a távot egy kellemes hűvös időben simán lenyomom hatperces kilométerekkel. Szóval jó kis túlélőfutás volt, túléltem, megcsináltam, a következő lépés a harminc km lesz. Két hét múlva kiderül, azt mennyire fogom bírni. De nem délben megyek, az tuti :)

 

Jó sportolást Mindenkinek!

 

ui: Azt hittem, hogy ezzel az alap barnulással már nem fogok leégni. Hát csúnyán tévedtem. Most vettem észre, hogy megégett az orrom, nyakam, vállaim, karjaim, magyarán minden, amin nem volt ruha...

fejlődöm

Slybacsi | 2011-08-11 13:28:12 | 6 hozzászólás

Szerintem sokat fejlődtem mostanában, jól mutatja ezt a vasárnapi egyéni legjobb tíz kilométeren, ráadásul elég melegben, egy kimerítő szombati bringázás után, valamint a tegnapi és tegnapelőtti futások nyolc illetve hat kilin. Elég szépet mentem, viszonylag alacsony pulzussal, nagyon könnyen, lazán. Természetesen mindig oda kell érteni, hogy magamhoz képest.

 

A héten elérkezem egy újabb egyéni csúcshoz, nem időben, hanem távban, ugyanis vasárnapra beírtam magamnak egy huszonöt kilis hosszú futást. Nagyon kíváncsi leszek rá, szerintem gond nélkül menni fog, kezdek hinni magamban. A kilók is szépen megindultak, már valamivel 86 alatt vagyok, és ez igazán lelkesítő. A teljes kiőrlésű rozskenyér és a barna rizs volt a megoldás az éhezési problémáimra. Szépen megdagadnak a gyomorban és nincs bennük sok kalória. Ráadásul egészségesek is. Öröm, bódottág, délután már csak egy kis alma és simán bírom éhezés nélkül.

 

Még egy nyaralás-féle is összejön két hét múlva, szokás szerint irány Bélapátfalva, a Balaton szóba sem jöhet, a Bükk nálam egy olyan szerelem, ami soha el nem múlik. Be is terveztem pár izmos kis edzést, bringával is, futva is. Belinkelem a két legdurvább kör szintprofilját, csak úgy érdekesség képpen.

Bringával:

https://edzesonline.hu/upload/5330/67548.jpg

 

Futva:

https://edzesonline.hu/upload/5330/67549.jpg

 

Bringával kétszer mászom meg a Nagyfennsíkot, egyszer Mályinka felől, ez talán a legkeményebb, azután leereszkedem Szentlélek felé a Garadna-völgybe, onnan azután újra fel Jávorkútig, majd a Nagy-mezőn át vissza Bélapátra. Ez 72km 1600m szintemelkedéssel. Kemény lesz. Erre a körre új gumikat kap a Kona, hogy gyorsabb legyen a lefele, meg könnyebb legyen a mászás, sárral nem számolok. Egyelőre.

 

Huszonnyolcadikán vasárnap újabb egyéni csúcs következik, harminc kilométer. Ez egy nagyon fontos állomása lesz a maratoni felkészülésnek, pechemre pont úgy jön ki, hogy kénytelen leszek a Bükkben futhatom és szerintem ebből a körből már messzemenő következtetéseket vonhatok le majdani maratoni esélyeimmel kapcsolatban. Tudom, lesz aki ezt megcáfolja, de akkor is sokatmondó futás lesz. Nem fogom erőltetni, de menni akarok egy normális tempót, lehetőleg megállás nélkül. Ebben is lesz 870m szint, úgyhogy fel kell kötni a gatyát, meg fogok dögleni mert ez másképp lesz jó. Az eleje kicsit nehéz, utána lefele Szilvásváradig, majd a Szalajka-völgyből kezdődik a kemény rész, Gerennavár felé az Olasz-kapuig, onnantól már nem vészes. Kb a fele aszfalt lesz. Első nagy tesztje lesz a Gel Trabucconak is, mert szinte alig futottam benne mióta megvan. Eddig kényelmes volt, remélem most is az lesz.

 

Egyelőre ennyi, nemsoká Nike félmaraton!

 

 

Jó sportolást Mindenkinek!

 

ui: feslik a Nike kompressziós zoknim a jobb sarkánál hogy az a @&#*$đĐ!!!

 

nem lett meg a pöttyös trikó

Slybacsi | 2011-08-07 07:46:12 | 4 hozzászólás

Tegnap tekertünk egyet a Pilisben. Dunakeszin voltam egy barátoméknál babanéző ürügyén, és ha már ott jártam, elmentünk bringázni egyet. Országútival mentünk, a srác jó hegyimenő, gyönyörű karbonvázas-kerekes-mindenes Colnago bringával, úgyhogy semmi jóra nem számíthattam :)

 

Reggel nyolckor indulás Szegedről, először a Nyúlcipőboltba vezetett az utam, vettem egy edzésonlineos pólót :) Innen a Bike Express nevű bringaboltba mentem, ahol a srácok segítettek végre normálisan beállítani a bringát, ezúton is köszönöm nekik, sokkal kényelmesebb lett, bár még szokni kell.

 

Szóval, Dunakeszi, jajdeszépújhíd, Budakalász, át Szentendrére, semmi különös, 35-36os tempó, azután elkezdett emelkedni, a szentlászlói út elejétől. Na, gondoltam megmutatom mit tudok, montival kemény vagyok, ez különben is csak a Pilis, nem a Bükk, még hatszázig se megyünk, úgyhogy nekiindultam a hegynek rendesen. Gyorsan kiderült, hogy az országtúi nem monti, nagyon hiányzott az a harmadik tárcsa előlről, így szégyenszemre teljesen meghaltam már az első hegyen. Egyszerűen semmi erő nem volt bennem, kiköptem a tüdőmet, szinte csak vánszorogtam fölfelé. Volt kb két olyan pillanat, amikor úgy éreztem, hogy oké, leszállok, tolom, egyszerűen nem engedelmeskednek az izmaim, nem tudok tovább menni. Szerencsére valahogy mégis felértem, Viktor ott vigyorgott, hogy végül is csak két és fél percet kaptam.

 

Innentől már meg megvárt, mert látta, hogy lekvár vagyok. Lezúgattunk Visegrádra, onnan fel a fellegvárba. Itt megint készen lettem, mint a matekházi, vicsorogva érkeztem meg a Fellegvár parkolójába. Itt gyorsan vettem egy kólát, aztán visszagurultunk, majd egy kis erdei úton elindultunk visszafele. No ennek az eleje valami brutálisan meredek volt, ez első 3-4 kili végig kb 7-8-9%-os emelkedő. Ez volt a kegyelemdöfés, de nem álltam meg. Amikor a legrosszabb volt, összeszorított foggal elkezdtem kiállva tekerni, aztán pedáloztam tovább ülve. Viktor közben azt játszotta, hogy megszökik a "mezőnytől" vagy kellemesen cseverészett, vagy legalábbis próbált volna, én levegőt alig kaptam, nemhogy dumáljak.

 

Na mindegy, valahogy túléltem, visszaértünk Szentendrére, innen ugyanarra mentünk vissza Dunakeszire. Az új megyeri hídon majdnem begörcsölt mindkét combom, már nem tudtam kiállva tekerni, de nagyon ülve sem, fájt a nyakam, derekam, vállam mint állat. Nem igazán értem, hogy miért voltam tegnap ennyire gyenge, miért bírtam ennyire szarul. Oké, hogy meleg volt, meg pára, meg nehezebb vagyok, meg a bringám is nehezebb, meg Viktor hetente itt edz, meg szarul aludtam, mindkét gyerek balhézott ez éjjel, meg vezettem is előtte kétszázat, meg a végén kiderült, hogy a szegedi bringaboltban elfelejtették felfújni a kerekeimet, így 5 barral tekertem végig a kilenc helyett, de akkor is. Sokkal többet vártam magamtól és az elején nagyon elkenődtem legbelül, szerettem volna bizonyítani, hogy alföldi gyerek is bírja a hegyet. Hát nem bírta :)

 

A kezdeti csalódottságot később felváltotta a küzdeni tudás pozitív érzése, mert azokban a pillanatokban, amikor már úgy éreztem, hogy végképp nem tudok tovább menni, fel kell adnom, valahonnan előszedtem még egy kis erőt és mégis megcsináltam. Ha vicsorogva is, szenvedve is, de megcsináltam. 85 kili, 1100m szint, majdnem 25-ös átlag, ami nem túl jó. Beszúrom az út szintprofilját, csak érdekességképpen, mert tényleg nem mentünk hatszáz fölé, de a képen is látszik, hogy csak kicsit volt meredek az út :) A legrosszabb a végén látható kis nudli emelkedő volt, na az már nagyon nem hiányzott...

szintprofil

 

 

 

Három óra huszonhárom perc múlva végre hazaértünk, zuhany, fincsi spagetti (köszi Évi!) aztán indulás haza. Nem volt már túl sok kedvem kétszáz kilométert vezetni...

 

Végeredményben egy remek és nem utolsó sorban tanulságos nap volt. Bár nem olvassa a blogom, de azért köszönöm Viktornak mégegyszer a kis túrát!

 

Jó sportolást Mindenkinek!

már megint a kaja

Slybacsi | 2011-08-05 10:33:15 | 27 hozzászólás

Komolyan mondom, hamarabb futok maratont, mint ahogy összeállítom az étrendemet. Mikor, mennyit, miből? Utánaolvasok, írnak mindent összevissza, hámozzam ki belőle a lényeget. Naponta többször kevesebbet, az rendben van, kevés zsír, több fehérje meg szénhidrát, többszörösen telítetlen zsírsavak stb stb stb. A hócipőm tele van már ezzel. Fogyni is kéne még pár kilót, de túl keveset sem szabad enni, mert akkor nincs erőm edzeni, túl sokat se, mert akkor nem fogyok, túl későn se, mert akkor leterhelem a gyomrom, túl korán se, mert akkor megintcsak gyenge leszek :)

 

Ráadásul úgy kellene összerakni az étrendet, hogy ne legyen túl unalmas. Most reggelire egy-két kiflit eszek, felvágottal, sajttal, egy bögre tejjel. Délelőtt még egy kis répát rágcsálok, ha nagyon éhes vagyok, de igazi tízórai ötletem nincs. Délben eszem rendesen, cukrosat, zsírosat azért kerülöm, kenyeret sem eszem hozzá. Általában csirke, hal, de megeszem a rántott húst is, nem vacakolok, de igyekszem nem jóllakni. Délután jönnek a gondok, három körül már éhes szoktam lenni, uzsonna ötletem sem sok van, esetleg halkonzerv vagy valami saláta, bár ezeket már eléggé unom. Vacsorára csirkesonka vagy baromfivirsli kis tejjel vagy anélkül, plusz sovány túró meg zsírszegény sajt. Esetleg egy szelet teljes kiörlésű rozskenyér. Ezt most fedeztem fel, eddig ezeket a Wasa extrudált "kenyereket" ettem, de gyakorlatilag olyanok, mint a préselt fűrészpor, de ez a rozskenyér egész ehető, igaz nem olcsó, de egy hétig elég ha csak napi egy szeletet eszek. Természetesen odafigyelek a sok folyadékra is, szénsavmentes ásványvízből fogy napi 2-3 liter, hosszú edzéseknél meg izotóniás ital hígítva.

 

Másik kérdés az edzés közbeni szénhidrátbevitel. Mennyi idő után érdemes bekapni egy energiaszeletet? Érdemes egyáltalán? Olyat is olvastam, hogy "szénhidtrátban ég a zsír", meg olyat is, hogy edzés közben tilos a szénhidrátot bevinni, mert így tanítjuk meg a testünket hatékonyan zsírt égetni, sőt, versenyen sokkal hatásosabb lesz a szénhidrát, ha edzés közben mellőzzük.

 

A vasárnapi hosszú futásokra én mindig viszek magammal egy szelet DM-es enrgiaszeletet. Das Gesunde Plus mézes-mandulás, nagyon finom és praktikus is, mert nem olvad szét, és csak kétszáz forint. Ha elkezdem a háromórás futásokat, akkor szerintem kettőt is benyomok.

 

A bejegyzés lényege mindenesetre az, hogy várom és előre köszönöm a tippeket, hogy ki mit szokott enni tízóraira, uzsira, vacsorára, ami finom, nem fűrészporból van, nem hízlal, de nem is leszek tőle még éhesebb. Csak ennyi az elvárás ;)

 

 

Jó étvágyat Mindenkinek!

ALEA IACTA EST

Slybacsi | 2011-08-03 09:40:27 | 9 hozzászólás

 

Beneveztem, nincs visszaút. Már csak el kell hinnem, hogy meg is tudom csinálni. Itt még nem tartok, de elég, ha a rajt előtt két perccel elhiszem...

 

 

nevezés

változtatok

Slybacsi | 2011-08-02 10:27:26 | 11 hozzászólás

Változtatok az elképzeléseimen.

 

Megnéztem a "maraton öt órán belül" tizenkéthetes edzéstervét és egyáltalán nem tartom lehetetlennek. Augusztus 29-én kell elkezdnem (igaz, közben becsöppen egy Nike félmaraton, de azt majd szépen lekocogom) és akkor pontosan november huszadikán lefutom a maratont Siófokon.

 

Mivel imádok hidegben futni, ez nekem a legtökéletesebb időpont, és úgy döntöttem, hogy nem várok jövő októberig, nekivágok az edzéstervnek és megcsinálom!

 

A szombaton lefutott 21 kilométer nagyon bíztató volt, remekül ment, szinte el sem fáradtam. Most hétvégén lefutom ugyanezt a kört, majd kicsit kibővítve, hogy huszonhat legyen a vége, mert szerintem ez most simán bennem van. De még az is lehet, hogy egy hosszú közös bringázás lesz a Pilisben egy ismerősömmel. Egyelőre időjárásfüggő a dolog. Ha esik, akkor 26 kili futás, ha jó idő lesz, akkor egy Dunakeszi-Dobogókő-Esztergom-Dunakeszi kör az Orbeával.

 

Mindenestre most nagyon izgatott lettem az új elhatározástól, koncentrálok azért a szeptemberi félmaratonra is, de már a maraton az igazi cél! Lehet, hogy túlvállalom magam, lehet, hogy hülyeség még idén megpróbálni, de egyszerűen nem hagy nyugodni a dolog, nem akarok még egy évet várni. Majd vigyázok magamra, és ha nem megy, hát nem megy, legalább megpróbáltam és majd jövőre újra megpróbálom.

 

 

Jó sportolást Mindenkinek!

 

utólagos módosítás: az októberi Spar maratonra kell felkészülnöm. szegény páromtól nem várhatom el, hogy ott fagyoskodjon novemberben amíg én öt órán keresztül futkározok. meg nem is lenne rá hajlandó :)

2016-09 hó (2 bejegyzés)
2015-03 hó (1 bejegyzés)
2015-01 hó (1 bejegyzés)
2014-09 hó (2 bejegyzés)
2014-08 hó (1 bejegyzés)
2014-07 hó (1 bejegyzés)
2014-06 hó (1 bejegyzés)
2014-05 hó (1 bejegyzés)
2014-03 hó (1 bejegyzés)
2013-10 hó (1 bejegyzés)
2013-07 hó (1 bejegyzés)
2013-06 hó (1 bejegyzés)
2013-04 hó (3 bejegyzés)
2013-03 hó (1 bejegyzés)
2013-01 hó (2 bejegyzés)
2012-11 hó (1 bejegyzés)
2012-09 hó (2 bejegyzés)
2012-08 hó (4 bejegyzés)
2012-07 hó (2 bejegyzés)
2012-06 hó (1 bejegyzés)
2012-05 hó (3 bejegyzés)
2012-03 hó (2 bejegyzés)
2012-02 hó (1 bejegyzés)
2012-01 hó (1 bejegyzés)
2011-12 hó (1 bejegyzés)
2011-11 hó (1 bejegyzés)
2011-10 hó (3 bejegyzés)
2011-09 hó (8 bejegyzés)
2011-08 hó (7 bejegyzés)
2011-07 hó (5 bejegyzés)
2011-06 hó (9 bejegyzés)
2011-05 hó (6 bejegyzés)
2011-04 hó (2 bejegyzés)
2011-03 hó (1 bejegyzés)
2011-02 hó (4 bejegyzés)
2011-01 hó (2 bejegyzés)
2010-12 hó (3 bejegyzés)
2010-11 hó (2 bejegyzés)
2010-10 hó (3 bejegyzés)
2010-09 hó (6 bejegyzés)
2010-08 hó (7 bejegyzés)
2010-07 hó (6 bejegyzés)
2010-06 hó (6 bejegyzés)
2010-05 hó (7 bejegyzés)
2010-04 hó (5 bejegyzés)
2010-03 hó (7 bejegyzés)
2010-02 hó (7 bejegyzés)
2010-01 hó (7 bejegyzés)