Borzasztóan csúnyán néz ki az edzésnaplóm. Két hét alatt harminc km futás mindössze... Jó, bicaj volt elég sok, felért mindegyik tekerés tíz km futással, de akkor is... Továbbra is ropog a jobb térdem, a balra meg sikerült tegnap bicajjal jól ráesni, szóval boldog vagyok, kipurcant mindkét térdem. Még ma pihenek, de holnap már lemegyk, nem érdekel, max abbahagyom ha fáj.

Jó sportolást Mindenkinek!

Nem jut eszembe értelmes cím ennek a bejegyzésnek. Annyi baj legyen. A futás a múlt hét végén, e hét elején kicsit háttérbe szorlut a bringázással szemben, és mivel ez egy futós blog, így itt nem fogom ecsetelni, hogy milyen iszonyatosan klasszakat tekertem a hétvégén és hétfőn. Bár a hétfői szakadó eső kicsit felrúgta a programot, ugyanis egy komoly futást terveztem a hegyekben...

Ami nagyobb baj, az a jobb térdem. Úgy néz ki, hogy a hétvégi hegyi tekeréssel és a tegnapi tíz kilométeres futással betettem neki a kaput. Járás közben kattog, ropog. A térd külső részén lévő izom a felelős, legalábbis úgy érzem tapintással, hogy ott kattog. Ha jól emlékszem volt is erről egy cikk itt az edzésonline-on, majd megkeresem.

Szóval úgy fest a dolog, hogy kényszerpihenőre szorulok, amit nagyon bosszantónak találok, hiszen most kezdek belejönni, kezdem megszeretni a futást és ráadásul szépen alakulnak a dolgok, gyakorlatilag már simán megy a heti 40km, már tíz kilin alul gyakorlatilag el se indulok :)

Most elbattyogok a boltba, hátha egy kis bemelegítés jót tesz neki. Semmiféleképpen nem akarok kihagyni napokat, majd meglátom, hogy alakul.

Jó sportolást Mindenkinek!

Lefutottam húsz kilométert. Ez nekem még leírva is nagyon sok, nem hogy lefutva. Tavaly decemberben kezdtem, és idáig jutottam. Nem hittem volna, hogy meg fogom tudni csinálni, de sikerült és ez nagyon felvillanyoz. Iszonyatosan elfáradtam. Az első tizenöt teljesen rendben volt, mondhatni lazán ment, de az utolsó pár km már eléggé nehéz volt. A pulzust is sikerült végig a célzónában tartani, szóval minden rendben volt. Vittem magammal egy gatorade narancsot, ez nagyon jó döntésnek bizonyult, szerintem ez lendített át a holtponton. Nem gondoltam, hogy ennyire segíthet egy fél liternyi folyedékpótlás.

Magamban, halkan és csöndben nagyon büszke vagyok magamra, hogy ezt sikerült megfutnom, de le merem írni, mert úgy érzem nem nagyképűség, ha egy kicsit örülök annak, amit sikerült elérnem. Ha belegondolok, hogy decemberben hányszor akartam hagyni a fenébe az egészet, mikor öt perc futástól teljesen kivoltam :) Azóta nagyon sok futás van mögöttem, nyolc kiló eltűnt rólam, leesik minden nadrágom, rendbejött a vérnyomásom, stb stb. A decemberben kitűzött elsődleges cél, a félmaraton, az gyakorlatilag karnyújtásnyira van, már csak egy kilométer hiányzott, de nem akartam túlfeszíteni a húrt, majd jövő héten ráteszem. A lényeg, hogy tudom, hogy képes vagyok rá :)

Az edzésonline nélkül ez nem sikerült volna, megint meg kell köszönöm mindenkinek aki hasznos tanácsokkal segített, aki bátorított, bíztatott ( Bozót, Monerd2, Pecsenye, és persze MungDaal, aki felhívta a figyelmemet a hosszú, lassú futásokra) Nélkületek már rég föladtam volna az tuti. Ha a jövő héten megfutom a huszonegyet, akkor már csak egy cél marad... a duplája :)

Jó sportolást Mindenkinek!

Meg kell magam fegyelmeznem, túl gyorsan futok. Elkezdem élvezni, hogy kezd egyre jobban menni és beindulok. Ránézek az órára és hoppá, döntsünk rekordot 10 kilométeren felkiáltással lefutom 1:04:40 alatt, ami tök jó, meg taps és hurrá, csak nekem éppenhogy nem ezt kellene.

Most pihenek két napot, és kedden beállok egy nagyon laza, lassú tempóra 140bpm körül, és megpróbálok minél többet futni. Csinálok inkább fixen heti négy edzést, de csak lassan, lazán és minél hosszabb ideig. Még mindig túl sok a zsír, még nem szabad gyorsulnom.

Jövő hétvégén újra irány a Bükk, kinéztem magamnak egy 12km-es nyomvonalat 600m szintkülönbséggel. Fel a Nagyfennsíkra, aztán Szilvásvárad felé vissza Bélapátfalvára. Már nagyon várom, igazi kihívásnak tekintem és nem utolsó sorban az új terepciőm főpróbája. Megvettem egy Saucony grid TR 3-at, de szerintem nem az igazi, de sajna nem tudok felmenni Pestre egy cipőért, így kénytelen voltam Szegeden megvenni. A negyvenötöst végigérte a lábam, tehát nem jó, a negyvenhatost meg már túl nagynak érzem. Hátha végigfűzve vastag zoknival jó lesz. Amúgy nagyon kényelmes, salakon kipróbáltam tegnap, jó volt benne futni, de tényleg nagynak érzem kicsit. Kár lenne érte. Idegesít kicsit a dolog. Na jó, nem kicsit :)

Kinéztem magamnak a tizennyolcadik Bükki Hegyimaratont, mint első "hivatalos" megmérettetést. Azt hiszem megpróbálom a tíz kilométert. Addig még van majdnem három hónap. Fene tudja, lehet, hogy a végén a félmaratonra nevezek :)

Jó sportolást Mindenkinek!

Régen jutottam bloghoz, most pótolom.

Úgy tűnik beindultam. Tegnap tizennégyet futottam, 6:48-as tempóval, és mondhatni elég könnyen ment. Az első tíz meg se kottyant. Úgy érzem, menni fog simán a heti 40-50km. A tegnap előtti nyolcas és a tegnapi voltak az első olyan edzések, amikor már igazán élveztem a futást, nem kellett a tempóra se annyira figyelni, jött minden magától, nem fájt semmim. Végre megtaláltam a megfelelő edzőhelyet is, a szegedi vasutas sportpályán (SZVSE-szegedieknek csak szvese) melegítek, aztán futok egy nagy kört a vadaspark felé a bajai úton a reptér előtt, majd északnak fordulok az új úton Dorozsmáig, aztán vissza. Ez 14km, és szerencsére a nagyja városon kívül, kerékpárúton, jó levegőn, kutyák és lámpák nélkül :)

A fogyás is beindult, gyakorlatilag két hét alatt lement három kg, ezzel az ütemmel teljesen meg is vagyok elégedve, így nem koplalok, nem is bírnám. A márciust sikerült úgy megnyomni, ahogy terveztem, majdnem 170km-t futottam, szerintem az április még jobb lesz, kezdek belejönni. Ahogy megindul a fogyás, úgy lesz egyre élvezetesebb a futás :)

Mára pihenést tervezek, de nem biztos, hogy betartom, kezdek futásfüggő lenni. Ezt sosem gondoltam volna...

Jó sportolást Mindenkinek!