Lefutottam húsz kilométert. Ez nekem még leírva is nagyon sok, nem hogy lefutva. Tavaly decemberben kezdtem, és idáig jutottam. Nem hittem volna, hogy meg fogom tudni csinálni, de sikerült és ez nagyon felvillanyoz. Iszonyatosan elfáradtam. Az első tizenöt teljesen rendben volt, mondhatni lazán ment, de az utolsó pár km már eléggé nehéz volt. A pulzust is sikerült végig a célzónában tartani, szóval minden rendben volt. Vittem magammal egy gatorade narancsot, ez nagyon jó döntésnek bizonyult, szerintem ez lendített át a holtponton. Nem gondoltam, hogy ennyire segíthet egy fél liternyi folyedékpótlás.

Magamban, halkan és csöndben nagyon büszke vagyok magamra, hogy ezt sikerült megfutnom, de le merem írni, mert úgy érzem nem nagyképűség, ha egy kicsit örülök annak, amit sikerült elérnem. Ha belegondolok, hogy decemberben hányszor akartam hagyni a fenébe az egészet, mikor öt perc futástól teljesen kivoltam :) Azóta nagyon sok futás van mögöttem, nyolc kiló eltűnt rólam, leesik minden nadrágom, rendbejött a vérnyomásom, stb stb. A decemberben kitűzött elsődleges cél, a félmaraton, az gyakorlatilag karnyújtásnyira van, már csak egy kilométer hiányzott, de nem akartam túlfeszíteni a húrt, majd jövő héten ráteszem. A lényeg, hogy tudom, hogy képes vagyok rá :)

Az edzésonline nélkül ez nem sikerült volna, megint meg kell köszönöm mindenkinek aki hasznos tanácsokkal segített, aki bátorított, bíztatott ( Bozót, Monerd2, Pecsenye, és persze MungDaal, aki felhívta a figyelmemet a hosszú, lassú futásokra) Nélkületek már rég föladtam volna az tuti. Ha a jövő héten megfutom a huszonegyet, akkor már csak egy cél marad... a duplája :)

Jó sportolást Mindenkinek!