A tél és a tavasz az év versenyére való felkészülés jegyében telt. Már tavaly eldöntötte kis csapatunk, hogy indulunk. Amint pen jelezte, hogy benevezte a csapatot már tudtam, valami fantasztikus dologban lesz részünk. A két betűt kiejtve mindig egy kis borzongás futott át rajtam. Már a tavalyi és az előtti évben olvasott élménybeszámolók alapján elképzeltem magam előtt a versenyt és tudtam, hogy én is ott leszek. Persze csapatban. Napról napra vártam az év eseményének rajtját, június 20-át. A felkészülés heteiben lázasan terveztük, hogy ki melyik szakaszt futja majd, hol lesz a szállás, hogyan oldjuk meg a logisztikai feladatokat, mi lesz a csapatszállító jármű stb.

Megérkeztünk zoryn-nal Tihanyba, az Ultrabalaton rajtjának a helyszínére. Még csak pakoltak a rendezvényt szervezők a tésztapartinak is helyet adó sátorban, s annak környékén. Néhány spori lézengett itt-ott. Megittunk egy-egy korsó Erdinger alkoholmentes búzasört. - Nem ittam még ennél finomabb alkoholmentes sört. - Nemsokára megérkezett Katka és Ötvi is, üdvözöltük Őket majd elindultunk, hogy elfoglaljuk az első napi szálláshelyünket. Jó volt újra együtt tudni a csapatot az edzésonline-ról. Bepakoltunk és ismerkedtünk alkalmi szálláshelyünkkel, majd ismét visszatértünk a tésztaparty helyszínére. Átvettük a rajtcsomagjainkat – benne az UB-s technikai póló – , s üdvözöltük az ismerősöket. Fogyasztottam jó pár korit a kedvenc szőke habos nedűmből – már alkoholos kivitelben – miközben ápoltuk futó kapcsolatainkat, bulis hangulatban. Találkoztunk: mateve-vel, matecs-csal, pecsenye-vel, vízFUTár-ral, mjoci-val, Szántó Ferivel, kán-nal, pirgelman-nal, cuzco-val, bubu-val, Gabesz-szal. – Remélem nem hagytam ki senkit a felsorból. Aznap este eléggé leromlott az emlékező képességem. :-) – A szállásra visszaérkezés után megmártóztunk a Balcsiban – egy pillanatra az átúszásra gondoltam –, majd irány egy kis csevej után a pihenés. Pennel és sepivel való találkozásunk aznap este technikai problémák miatt meghiúsult. Sajnos.

A rajt reggelén a tihanyi belső tó mellett a temérdek autó, a rajtfolyosóban várakozó futók és majd néhány egyéni versenyzőhöz csatlakozó kísérő biciklis, tandemek és handbyke-k jelezte, hogy egy nem mindennapi rendezvény kezdődik itt hamarosan. Nem sokat teketóriáztunk, letettük csapatunk első emberét Ötvit – szerintem Ő kapta a legnehezebben futható szakaszt – s búcsút intettünk Neki. Csatlakozott hozzánk pen, így lett teljes a csapat. Még a rajt előtt elindultunk a második szakasz rajthelyére Dörgicsére, hogy a félszigetről kiáramló autótömeg előtt kijussunk onnan. Sokat beszélgettünk viccelődtünk, jó hangulat uralkodott a csapatszállító járműben. A második szakaszt Katka futotta Nemesgulácsig. Amíg vártunk Ötvire addig a futásomra felkészülve ettem-ittam, amíg alkalmam volt rá. Katka elrajtolt, mi is elindultunk a harmadik szakasz rajtjához. Út közben láttuk imitt-amott felbukkanni a futókat a távolban és az út mentén. Szurkoltunk nekik – az autó dudája még működik – ami a csövön kifért. Ez a szurkolás mindegyik követő rajthelyre való utazásra jellemző volt.

A harmadik szakasz volt az első napi távom. Lazán indítottam s boldog voltam, hogy végre futhatok. Ideálisak voltak a feltételek egy kellemes hosszúfutáshoz. Igazi futóidő volt, jól frissítettem, pihent voltam, minden rendben volt. Pár száz méter megtétele után rászakadt az ég az Ultrabalaton résztvevőire. Nagyon szeretek esőben futni! – Na jó, néhol zavart egy kicsit a szél és eső kombinációjának az erőssége. – Néhány frissítő pontnál vettem magamhoz némi innivalót. A sepi irányításával működő frissítő ponton volt minden mi szem szájnak ingere. Még a kért olívabogyókat is megkaptam Tőle. – Köszi! – Másfél óra futás elteltével bekapkodtam a magamnál tartott pár szem aszalt sárgabarackot, hogy megtartsam erőnlétemet. Ezt még zilaci ajánlotta, nekem nagyon bevált. A táv során nem voltak a más versenyeken megszokott kilométerjelzések, ezért a frissítő állomások egymáshoz viszonyított távolságaiból próbáltam következtetni, hogy hol járhatok a szakaszomon. Persze az indulás előtti térkép tanulmányozása alapján. Hamarabb értem a célba Keszthelyen, mint ahogy számítottam rá. Ezt köszönhetem Lupusnak is, mert Keszthely felé tartava jó pár kilométeren keresztül nyulaztunk egymásnak a szakadó esőben. A szakasz céljába érkezvén a tépőzáras chip-et átapplikálta zoryn a bokájára, rajta volt a sor. Egy gyors zuhany – made by eftomi – után irány az ötödik szakasz rajtja, Balatonmáriafürdő. Egy futó kívánságaihoz méltón, ezzel a futással ünnepeltem a 33. szülinapomat. Az ötödik szakaszt pen futotta az első napon. A másnapi első szakasz is az Övé volt, így Neki jutott a legrövidebb regenerálódási idő is. – Nekem nem ment volna az tuti. – De akinek van sportmúltja annak ez nem ügy! :-)

Aznap este a csapatok Balatonbogláron futottak célba. Itt beszélgettünk egy kicsit Mariannal, Kicsivel, I.Noémivel, kán-nal, bubu-val, pirgelman-nal. Utóbbi három sporival szinte minden állomáson találkoztunk és viccelődve múlattuk az időt, ugrattuk egymást. Ez adta meg a buli ízét, savát-borsát! Köszi fiúk! Mint kiderült sérülések miatt másnap kán három, míg pirgelman kettő szakaszt futott. Sok szerencsét kívántunk nekik. Az aznapi szállást pen célba érkezése után foglaltuk el Látrányban. Asztalhoz ültünk, hogy a friss élményeket elmeséljük egymásnak és hogy megbeszéljük a másnapi teendőket. Kis csapatom egy tortával, közepén fekete marcipánbáránnyal lepett meg születésnapom alkalmából. – Nagyon kedves volt Tőletek! – Ünnepeltük aznap este a csapatot némi bor és kóla társaságában. Közben végtagkrémezés, nyújtás majd készülődés hegyek a másnapi szakaszokra. Na nem sokáig tehettük mindezt, mert hajnalban ébredni kellett.

Másnap reggel az indulás nehezen ment, de végül sikerült összeszedni magunkat. Pen-t a Balatonboglári rajthoz juttattuk, ott már tolongtak a sporik a rajtfolyosóban. Megvártuk a rajtot zorynnal, majd visszatértünk Látrányba Ötviékért. Irány a második szakasz rajtja, Balatonföldvár. Itt Katka várta, hogy tovább vihesse az Edzésonline csapat chipjét. Nem irigyeltem az aznap előttem futókat. Még éreztem a lábaimban az előző napi futást. A többiek is. Pen befutását követően elment, hogy sepinek segédkezzen aznap a frissítő pontnál. Zoryn a harmadik szakaszt futotta Siófoktól. Katka felfigyelt rá, hogy a harmadik és a negyedik szakasz nem egészen olyan hosszú amennyi a szinttérképeken szerepel. A célba érkezők időeredményei is alátámasztják ezt.

A negyedik szakasz jutott nekem a második napon, ami Balatonkenesén rajtolt. Mivel még éreztem a lábaimban az előző napi intenzív futás fáradalmait, ezért nyugodt tempóban kezdtem. Gondolatban sokkal későbbre tettem a célba érésem időpontját, mint az megvalósult. Érdekes módon körülbelül egy kilométer megtétele után minden nyavalya megszűnt a lábamban. Ismét tudtam jó tempóban futni – magamhoz képest. Jó néhány egyéni futó mellett is elfutottam, szurkoltam Nekik. Közöttük futott Steve is. A sepi féle frissítőponthoz – ami a szakasz vége előtt 3km-rel volt – meglepően hamar értem. Valamit elszámoltam. Sebaj! Telefonáltam a többieknek, hogy érkezem, ismét hamarabb a vártnál. :-)

Ötvi gyomra rakoncátlankodott, de Alsőörsön amikor leváltott szerintem már elfelejtette a nyavalyáját, mert amikor elhaladtunk mellette a csapatjárművel Tihany felé, semmi probléma nem látszódott rajta. A közös célbaérkezés után átvettük a gyönyörű érmeket. Ismét volt Erdinger – nyamm – váltottunk néhány szót, majd eljött a búcsú ideje a csapattagoktól. Igazán eltölthettünk volna még egy napot ott, no majd jövőre korrigáljuk ezt a hibát!

A tavon át:

Idejében elindultam életem első Balaton átúszásra hölgykoszorú kíséretében – szcriszta, gfannika, efdorka – hogy még délelőtt rajtolni tudjak Révfülöpről. A déli parton – nem messze az UB második napi rajtjától – Balatonbogláron a Platán strandon volt a cél. Itt lehetett regisztrálni, mely után komppal átvitték az úszót az északi partra, ahol orvosi vizsgálat majd a nevezési díj fizetést követően vízbe szállhatott a versenyző. – No ez a több tagmondatos mondat a valóságban három és fél órámba került a tűző napon időzve! – A déli parton a regisztrációra várakozás háromnegyed óráig, a komp érkezéséig másfél óra volt, a kompút kb. negyven percig tartott. Révfülöpön már a nagy tömeg – kb.9300 úszni vágyó – érkezésére felkészültebb stáb végezte a dolgát. Szinte várakozás nélkül lehetett végigmenni a szükséges pontokon, s elrajtolni. Ugye két-három órával a rajt előtt illik egy bőségeset étkezni, a szükséges sókat bevinni. Én 11 órai rajtoláshoz frissítettem magam, de csak 13 óra után tudtam vízbe szállni. A plusz két órás csúszás kompenzálásaként a kompra várakozás közben elmentem megkeresni a több száz – ezer? – pokrócbázis között a mienket. Nem tudtam, hogy merre van a családom, szerencsém volt megtaláltam Őket. Már azt hitték, hogy már a vízben rovom a kilométereket. A kis optimisták! :-) Ettem egy szendvicset, meg egy almát energiapótlásnak. Majd visszaálltam a kompra várakozó sorba. Helyemet addig alkalmi ismerőseim őrizték. Nem álltam volna még egyszer a sor végére az biztos! A várakozások közepette beszélgettem néhány sporival, kellemes sztorizással múlattuk az időt. A komp utat coboly1974 társaságában töltöttem el. Ő már az átúszásból visszatérőben volt az északi partra. Mint utóbb kiderült, átúszta másodszor is a magyar tengert még aznap. – Gratulálok még egyszer Szabolcs! – A komp kikötése után néhány szükséges pont érintésével végre odaértem a vonalkód leolvasóhoz, majd néhány lépcsőfok megtétele után elérkezett a várva-várt pillanat. Előttem a táv, a vízben vagyok!

A víz az első pár száz méteren nagyon iszapos volt, majd a későbbiekben kitisztult annyira, hogy a kézfejemet láttam a vízben mikor magam elé toltam. – De ezt már tapasztaltam az átúszásra felkészítő ezt megelőző strandátúszáson is. – A levegő hőmérséklete 35°C volt a tűző napon. A víz a part közelben igen meleg volt – főleg a délin – középen kb. 25-26°C-os lehetett. Kellemes lubickolásban volt részem. A táv felénél megálltam néhány pillanatra, hogy körbetekintsek megcsodálni a nem mindennapi látványt nyújtó tavi környezetet. Úsztam tovább egyenletes tempóban. Néhányszor a táv során rúgtak-ütöttek mikor gyorsúszásban előztek, de erre már fel voltam készülve. Az utolsó másfél kilométeren emelni szerettem volna a tempón, de elfogyott az erőm, s maradt a tempó. – No majd jövőre! – Elégedetten szálltam ki a déli parton a vízből. Némi lépcsőzés után vonalkód olvasás a csuklópántról, majd sorbaállás a pólóért. Hát. Nem maradt más, csak XXL-es méret. A többiért várni kellett volna még legalább egy órát. Majd csináltatok anyuval díszpárnát belőle! :-) A várakozásokból aznapra már elég volt. Ezért nem ettem a Fornettis mintacsomagból sem. Visszatértem családomhoz. Amíg várakoztam és úsztam, addig Ők árnyékban és a Balcsiban múlatták az időt. A pokrócszomszédok is mind vártak valakit a Balcsiból, így ez alapot adott Nekik egy könnyed beszélgetéshez. Összekészülődtünk búcsúztunk a tótól, irány haza! Jövőre ugyanitt, de már Révfülöpi bázissal!