Megvolt az almádi 12 órás futás, úgy végződött, ahogy minden versenyem 4 éve, mióta rendes edzés nélkül rajthoz állok, csak mert nem tudom legyőzni ezt a káros szenvedélyt.

10 óráig elkocogtam, sőt, bár ezt a stopperrel mérhető sebesség nem támasztja alá, érzésre futottam, majd kihúzták a dugót, lekapcsolták a villanyt, sétálni kezdtem.

Mostanában ilyenkor megnyugszom, OK, rendben, csoda megint nem történt, úgyis ez volt az utolsó versenyem, mostantól már csak biciklitúrázni fogok.

Ha már az utolsó versenyem, azért meg nem állok, lesétálom ezt a két órát. Ami egyre lendületesebben megy, az utolsó körben még egy kis futás is összejön.

Éjjel úgy fáj mindenem, főleg a hátam, hogy nem nagyon tudok aludni.

Ma kimentem egy órát sétálni, nincs hozzá erőm, hogy a bicajt behozzam az erkélyről.

Séta közben megterveztem, hogy fogom összehozni a hiányzó hosszú futásokat Sárvárig, a szokásos 12 óra alatt teljesített 24 órás versenyemig :-)