A versenysorozat közepére betettek egy pihenőnapot, hogy a megfáradt tájfutók kellően ráhangolódva vághassanak majd neki az utolsó három versenynapnak, illetve lehetőségük legyen szétnézni a környéken és turistáskodást játszani. Mi a délelőttöt Chur városának feltérképezésének szenteltük, egyben feltankoltuk megfogyatkozó élelmiszerkészletünket is a helyi Tesco-ban (itt Migros-nak ejtik).

Churnak egész pofás kis óvárosa van. Macskaköves terek, szökőkutak, kesze-kusza utcácskák, sikátorok, festett házfalak, rendezett parkok, minden ami kell. Jót lehetett volna itt szaladgálni a mínusz egyedik napon.

Az ebédet már a kempingben toltuk az arcba, délutánra pedig egy könnyű kis kirándulást terveztünk a Rajna völgyéhez, de ezt egy durva felhőtömeg mindenáron meg akarta akadályozni.

Szakadó esőben annyira nem volt hangulatunk nekiindulni a világnak, szerencsére végül csak kivilágosodott az ég is, és ha csak késő délután is, de nyakunkba vettük a túracipőt. Három óránk maradt csak sötétedésig, úgyhogy tempósra kellett venni a figurát, hogy felérjünk a Rajnához, és még sötétedés előtt vissza is érjünk. Turistatérképünk nem volt, valami prospektus nagyon béna rajza alapján próbáltuk megtalálni az első célojjektumot, egész sikeresen.

Jó sokat kellett mászni, mire felértünk a kilátóhelyhez. A völgybe való leereszkedést már nem vállaltuk, fizikailag képtelenek lettünk volna visszajönni. Inkább csak fentről integettünk a túlparton éppen raftingolni induló csapatnak. Innen aztán még bevállaltuk a következő kilátóhely felé az utat, és a 2003-as VB Középtávú Selejtezőjének terepét érintve végül megtaláltuk azt a helyet, amit kerestünk, Conn-t. A háromszög alakú kilátót közvetlen a völgy szélére építették, belógatva némileg a meredély fölé. Alattunk kanyarog a Rajna, a völgyben modellvasútnak látszó dolgok: híd, alagút, kisvasút. A kilátás eszméletlen, és bár a tériszonyom miatt majd' begörcsölt a kezem a korláton, azért jó sok percet fenn töltöttünk ott.

Ideje volt már visszaindulni a kempingbe, mielőtt ránk száll az éj. Természetesen nem a rövidebb utat választottuk, tettünk egy kis kitérőt a CrestaSee felé, azt a tavat még azért megnézzük.

Kellemesen elfáradva zártuk tehát a pihenőnapot is, újabb csodás helyszíneket járva be. A Rajna-völgy mellett másik aktív kikapcsolódást biztosító lehetőség lehetett volna még a Flims melletti Via Ferrata Pinut, de arról elég volt otthon megnézni egy videót, már attól rosszul lettem. Meilch Marciék viszont megcsinálták.

A napi összefoglaló videó versenynap hiányában sem maradt el. Megnézhettük, ki mivel töltötte a pihenőt: