Nos, magam sem gondoltam volna, de Davos új erőt adott, új lendületet, motivációt és lelkesedést. Most néztem, hogy júniusban - az "elbliccelt" múlt héttel együtt futottam 150 kilit.

Persze tudtam, hogy kellenek a km-ek, a hétköznapi edzésszám éppúgy, mint a hétvégi hosszúk.

A hétköznapi edzések meglepően könnyedén gyűltek. Mivel az időjárás mellém állt (nem sokszor esett az eső, mikor futhatnékom volt, legalábbis ebben a hónapban :), magamtól is kimentem volna kocogni, ám régi tanítványommal, Gáborral kocogva még könnyebb dolgom volt, olykor-olykor pedig Zoli csatlakozott be hozzám. 

Mivel nem kifejezetten szeretek feladatként hosszút futni, és mert a hosszúak ellen ezer meg egy ellenérvet tudok felsorakoztatni :), ámde azt is tudom, hogy egy 30-asnak nem célszerű felkészületlenül nekimenni, így azt gondoltam ki, hogy akárhogy is alakuljon a többi futásom, a kéthetente futok egy hosszút: 20-25 km közötti távot. Ezt pedig nagggyon szigorúan veszem :)
Ezügyben is szerencsém volt, hiszen június elején az Ötpróba futás keretein belül teljesíthettem a távot, "verseny"hangulatban, szervezett frissítéssel, remek társaságban. Nórival klassz párost alkottunk, sokat segítettünk egymásnak, így nagyon megörültem, amikor két héttel később hasonló kánikulában futva a hosszút, ismét egymásba botlottunk, így a fenyegető árnyként előttem tornyosuló hosszúk, simán összejöttek. :)

A múlt hetet sejtettem, hogy ilyen lesz, bár voltak komolyabb terveim is, nem bánom, hogy nem így alakult. Bármennyire is nagy álmom Davos, továbbra sem szeretném, ha uralná az életemet a futás, mert attól besokallok.

Most pedig (na jó, úgyértem holnap) Go Home, és a nyírségi homokbuckákon folytatom a felkészülést :) Próbálom tartani a heti 4-es edzésszámot, kéne mellé heti 2 úszás is, a keresztedzés kedvéért, de semmit nem erőltetve. Illetve annyi, hogy mivel ott(hon) futós társaságom nemigen van, viszont rekortán pályám igen, kicsit megváltoznak majd az edzésstruktúráim, és heti egyet pályán edzek, és ha megmár ott, akkor gyorsítok is kicsit. Amúgy ezután az alapozós időszakután kifejezetten jól is fog jönni. És mondjuk davosi időm továbbra sem érdekel, bár úgy sejtem, 2:45 körül benn leszek, viszont utána jó lenne már végre eljutni Tiszaújvárosba, ott meg képtelenség lassan futni, olyan veszett erős mezőny van. De arra még fejben is készülnöm kell, mert 14 kili túl hosszú ahhoz, hogy belerohanjak az első 2 kilibe, aztán meg szívjak 12-őn át ;) De ez még nem aktuális.
Aktuális most csak az, hogy úgy eddzek Davosig, hogy más se maradjon ki emiatt az életemből. Hát, remélem, menni fog :)

Vegyes érzésekkel készültem a mai ötpróba futásra. Egyik részről a pokolba se kívántam azt, hogy én ebben a veszett melegben hosszút fussak. Délelőtt ráadásul. Másik részről tökre örültem, hogy végre egy helyi rendezvény, óccósért, ami itt van közel (alig több, mint egy km a rajt - bakker be se naplóztam az 1 kili odasétát!!!), hosszú távval. Harmadrészt pedig Davos okán iszonyúan elszánt voltam. 

Nem szeretek ugyanis melegben futni, viszont bírok. Lassan persze, és nagyon odafigyelve arra, hogy ne legyek önveszélyes.
Azzal kezdtem például, hogy még reggeliztem is. Anélkül mondjuk nekem rövidre sem szoktam elindulni, hosszú futásra meg aztán különösképp nem, de ez nekem nagyobb önfegyelmembe kerül, mint lefutni mondjuk magát a távot.
Aztán. Bekentem magam naptejjel. 30 faktorossal. Mondjuk ez egészen hasznos volt, csak a határvonalak mentén nem hatott a dolog, úgyhogy nagyon pontosan meg lehet állapítani, meddig ért a futógatyám, és hogy ujjatlan volt a felső, amiben indultam.
Aztán leértem a Vizitelepre tök hamar, gyors' beneveztem, mielőtt inkább átmentem volna a strandra. Amúgy azon is filóztam, hogy bár veszett meleg lesz, azért ez a 10 óra kb. az a legkorábbi időpont amikor már hajlandó vagyok futni. Ezen a ponton jutott eszembe, hogy Davosban 7-kor lesz a rajt. Nooormális???

Lassan aztán gyűltek az ismerősök, régiek, újak, Démászos srácok. A naaaagy szegedi futócsalád. Jó közöttük. Most is az volt. Aviczián és barátja is odajöttek bemutatkozni, aztán lassan mehettünk is a rajthoz.
A rajtba széles vállú kenusokat ígértek, akik seholsem voltak, vagy csak nagyon durván lemaradtam róluk, úgyhogy vissza is kéne kérnem a nevezési díj erre eső részét. Hát szabad így átverni a naív futólányt???
Mellesleg a rajt után mindenki úgy kilőtt, mintha egy 18 fokos, kellemes őszi napon futnánk mondjuk 300 métert. Jól ott is maradtam, majdnem leghátul, de hát menjenek, ha nekik olyan sürgős, én meg igyekszem kihasználni a nevezési díj adta lehetőségeket. Végül rátaláltam Nórira, akivel néha szoktunk csak összefutni, ma hibátlanul összeszokott párosként üzemeltünk: lassan, de vidáman teljesítettük a távot.

A 3-as fordítónál eltűnt a társaság nagyobbik fele, csak az elszántabbak dübörögtek tovább a 6-os fordító felé. Igazából ezek a fordítók adták a futás sava-borsát. Mindenütt ittunk, locsoltuk a sapkánkat, kendőnket, kinek mi volt, nagyon sokat jelentettek. A töltésen vacak volt futni, mellesleg a visszairányban nem fújt a szél se, frankó hőhullámaink voltak, én olykor hibátlanul hallucináltam azt, hogy nem is ám futok a veszett melegben, hanem ülök a langyos strandi vízben. Amúgy ez azért jó volt fejben :). Meg az is, hogy végig csicseregtünk, csevegtünk, és mindenkit mosolyogva bíztattunk. Érzékeltük, hogy az előttünk haladók egy része inkább vicsorog, semmint őszintén mosolyog, ezalól remek kivétel volt Ispi, az élen, örök mosolyával, jó volt látni a Démászos srácokat, a táv nagyobbik részében vonatként dübörögve egymás után, minden körben pacsiztunk Bense Krisztivel is, és Gabóval és a fiával, aki valami remek teljesítménnyel futotta le a 12 kilit. Az első kör végén Andris, és barátja Péter irigykedett ;), hogy nekünk még van egy körünk, ők meg már be is értek :D, valamikor egy széles vállú fickóval előzgettük egymást, és annyi, de annyi mindenkivel váltottunk egy-két szót, és az egész olyan jó volt! :)

Kellett az is, hogy messzemenőkig pozitívan és nagyon elszántan álltam a projekt elé, és az is, hogy Nórival tökjól tudtunk együttműködni. Bár az utolsó negyedben már éreztem a lábamat, és inkább a robotpilóta hozott be, de azért jó volt érezni, hogy megcsináltam! Még pár ilyen futás, és jó lesz az a Davos. :) De az is biztos, hogy a többi hosszút nem délelőtt futom. Mert a meleget bírom ugyan, de nekem jobban megy, ha mindezt a lemenő nap fényében a megnyúló árnyékok között tehetem. 

És hát a szegedi töltés és az alpesi táj között is lesz némi különbség. Valami ilyesmi: