Avagy: "Ami neked stresszoldó futás, az nekünk élet-halál harc" ;-) - copyright by Robi.

Kicsit kedvtelenül telefonálgattam a buszról Zolinak, meg V42-nek. Aztán megegyeztünk egy kompromisszumos háromnegyed 7-es kavicsos találkában, de valahogy nem éreztem az erőt és a lelkesedést. Még mindig érzem a megfázás utó(?)hatásait, bár már csak az orromat fújkodom, lázam hálisten, meg rossz közérzetem nincs, meg nem is volt, csak már úúúgy unom. Meg éreztem, hogy úgy futnék már egy jót, de a talpam meg a lábfejem között liftező fájdalom se múlik. :-( Ráadásul indulásra az eső is elkezdett csöpögni.

Valszeg kiszállok a TESCO-nál (oda-vissza 5km), vagy legkésőbb a PLUS-nál (oda-vissza 10km) nyitottam a srácoknál. Igazából úgy éreztem, le se kellett volna jönnöm...
Aztán elindultunk, én meg próbáltm tartani V42 laza tempóját. Olyan 5:10-20 közé terveztem, akárcsak a legutóbbi tempósabb futásomkor, csak nem tudtam meddig bírom el.
Az hamar látszott, hogy az esőből nem lesz semmi, és a József Attila úti kereszteződésnél meg én kerültem előre: Anita, nagyon nyomod! - szólt V42. Próbálkozom, na, úccse megy ez sokáig. Meg amúgy sincs időm pihenéssel kiizzadni betegséget, majd így - teszem hozzá, persze Don't try this at home...
Csöndben nyomom a kiliket, elérjük a zöld hullámot, ami máskor sose sikerül. A szentesi adó hullámhosszán ezúttal a sportcsatorna működik Zoli kommentálásában, avagy hogyan verette össze magát valami nemtommilyen kickboxversenyen egy nála 50 kilóval nehezebb csávóval. :-) Nem is ő lenne, ha kihagyta volna, de legalább elérte a feleségénél, hogy rájöjjön, a futás kevéssé veszélyes sport :-)
Nekem közben jól megy a futás. Először a PLUSnál döbbenek le igazán, a múltkori 25:50-es időhöz képest most 24:45 (5km). B*** ez 5-ön belüli tempó. Nem baj, majd lassan elfogy az erő, gondolom. Biztos a sárga kendő miatt!! - mondja Zoli. Abban van az erő. Mint a bringásoknál.
Megyünk tovább, a Horgosi úton elhangzik a tételmondat, Robitól. Persze tudom, hogy túlzás, de azért jólesik, és ekkor már kezdek valóban lazulni. Megjelenik P. Zoli a kutyájával, akivel már találkoztunk pár helyi versenyen, legutóbb Makón futottunk együtt egy darabon.
Még 9 kilinél is pontosan 45 perc az idő, itt iszunk pár kortyot, aztán uzsgyi tovább. A Tisza-partra leérve már érzem, hogy ebből nagy idő lesz. Még akkor is, ha V42-ék már 50 m-rel előttem haladnak, de ekkor már biztos vagyok benne, hogy ma miattam nem kell 5-ön kívüli átlagot mennie. :-) Nem leszünk mínuszban :-))
A Novotelnél szétválunk, innen úgy gondolom, már csak négykézláb van út haza, de nem, a maradék kb. 2,2 km is megvan kerek 11 perc alatt. Ezen a szakaszon eszembe jut, amit V42 is mondott, hogy rég futottam már ilyen tempót ilyen távon. Igen, hisz az őszi női futógálán alig bírtam az ötperces iramot, de igazából a nyári futásaim sem igazán voltak ilyen tempósak. Pedig most még csak az alapozási szakaszban vagyok.

Persze tudatos az is, hogy ez egyedül nem menne. Egyedül nem küzdenék végig egy depis napon 14 kilit 1:09:10 alatt. Közel versenytempóban. Jólesően, vigyorogva, és egy nagy halom optimizmussal felvértezve. Úgyhogy ezúttal is: köszönöm, srácok!! :-)