Most, hogy szóba került a pulzus téma, megint rákattantam a pulzusmérőmre, főleg, hogy rájöttem, mér is néha valamit (na, monnyuk nem mindig). :-) Főleg meg, hogy a srácok ma nem jöttek velem, egyedül meg csak el kell szórakoztatnom magam valamivel, arra meg épp jó a pulzusmérő :)

Csak egy Árvizi-emlékmű oda-visszát kocogtam, lassú tempóban, megpróbálva arra törekedni, hogy a 160-165 közötti tartományban maradjak. Nem voltam hajlandó beállítani az óra csipogóját, csak néha nézegettem az órát, hogy hogy állok. Érdekes volt, hogy a második felében többször kellett visszafognom magam, a tempó így is lassabb lett, mint az első fele, a pulzus viszont magasabb, miközben érzésre meg hasonló volt. Hasonlóképp nem fáradtam el egyik felétől sem. Aztán itt a napló is azt mondta a beállított adataimhoz képest ez egy 68-69%-os intenzitású könnyű futás volt. Akkor jó, mert én is úgy éreztem :)
Amúgy tök nyugi volt a Stefániánál, a Múzeumnál se gyülekeztek már tüntetők, csak néhány futóval futottam szembe :)

Aztán itt a legvéén épp regenerálódási pulzust mértem, mert a múltkor elfeledkeztem róla, amikor megszólít egy néni, hogy mennyit futottam. Vázoltam neki az adagot, mire közölte, hogy az ő lánya is fut, és ő is volt már hatszor a Margitszigeten "a korosztályomnak megfelelő 3,5 km-t futottam le". Mosolyogva gratuláltam, és további sok sikereket kívántam, és tökjó, hogy van ilyen pozitív hozzáállás is idős korban :))) Ja, aztán a regenerálódási pulzusom is mindösszesen 110 volt, vagyis nem lehetek nagyon rossz formában. Főleg, hogy ehhez a -számomra baromi alacsony pulzushoz- 6:13-as átlagtempó tartozott. Azért ebben majd lehet alapozni...