Futottam egy 30-ast. De minek?? Merthogy fájt ám, nade nem kicsit.

Pedig meleg volt végre, jóidő, amire hetek óta vágyok. Sütött rám a nap, és nem volt más dolgom, csak futni, futni és futni. Kigondoltam az útvonalat, még Hani is becsatlakozott az elejére, az jó is volt, főleg, amikor a langyos szél borzolta a hajunkat, hűtötte az arcunkat. Aztán a dolog átment kevésbé líraiba. Hani jelezte, hogy neki egy a kábé órácskányi futás elég volt, és bár nekem is, nekem még volt onnan egy 20-as. Ezen a ponton már túl voltunk egy Holt-Maros körön, és kikocogtam Szőregre. 
Csak szólok, hogy tökegyedül a szőregi úton, mikor tüzesen süt rám a nyári nap sugára,annyira nem mókás, de az elmúlt két heti nyűglődős, előbb-kiszállós futások után meg kellett csinálni. Az utolsó méterig. De legalább a kút ott volt. És dőlt belőle a hűvös víz. Az éltető. A cukrászdánál láttam az időből, hogy kevés lesz így, aztán beletettem egy Havasok kört, és vissza. Pancsoltam még egyet a kútnál, és tudtam, innen még úgy 11 kili. Talán még a városig bejöttem gond nélkül. Akkor már úgy volt, hogy negyedóránként ihatok egy decit, és reménykedtem, hogy nem kaptam napszúrást. Visszafelé a hídra már nem esett jól feljönni, aztán a híd aljától még mindig volt 5,5k, mert kerültem, körbe Tápé felé. Ez viszont már nem kellett a lelkemnek. Főleg az utolsó 3km. Az már nagyon fájt. Nagyon szenvedős volt. Mondjuk szerintem el is éheztem, nyilván annak lehetett a jele, hogy azon filozofáltam, hogy BEMEGYEK A KOCSMÁBA (én!!), és veszek egy Sport szeletet. Aztán inkább játszottam a hőst. Találtam Tápén is egy kutat, innentől már 5 percenként ihattam egy decit, de már attól sem lett jobb.

Azért hazaértem, de közben lemondtam a Terep 50-ről. De mostaztán nehogy mindenki elkezdjen vadul sajnálni! Jó lesz ez így. Ha most 2-2,5 óra futás után ennyire nyűgös volt abszolválni a maradék fél-egy órát, mit teszek, ha ezen a ponton még úgy 5 órányi futás hátravan? Valszeg tudok küzdeni, meg tudom csinálni, ha akarom. De akarom én ezt? Kell nekem szenvednem, hogy hőssé váljak? Minek? Akkormárinkább szombaton kialszom magam, a BSI-s 50%-ot igénybe tudom venni, hogy felmenjek a Maraton váltóra, ha kell, ott is tudok jóérzéssel futni, előtte este meg még egy színház is belefér. És ezt legalább élvezni is fogom. És nem kell azon görcsölnöm, hogy jutok vissza Pilisszentlászlóról, és hogy életképes leszek-e estére vagy másnapra.

Úgyhogy most jó. Koradélután még nem volt az. Pedig akkor már lement egy fél liter ásványvíz, meg egy nagy tányér leves. Ja, és 2 kiló is reggel óta. Na, ez a másik, ami nem kell nekem. :S
Mindenesetre elkezdek gyorsítgatni végre (jövőhéten, otthon, pályán :)), és azért 2 hét múlva még elindulok a 30-as túrán Erikával, de azért előtte-nap nem fogok versenyt futni. Meg izé... viszek kaját :) És közben élvezem a gondolatot, miszerint május közepén mégse kell 7 órát szenvednem a hegyen. :) Ennyit erről. Cél óver. De legalább újra futok. És ez a lényeg.