Hát, ez is eljött. Vasárnap-hétfőre olyan jóidő lett, hogy gondoltam, el lehet kezdeni gyorsítgatni. Úgy óvatosan.

Hétfőn aztán kezdtem is egy ligetben tartott 5 kilis közepes tempójú (5:20) iramfutással, amolyan combizom-ébresztőként, főleg, hogy lement 2×4 hétnyi alapozás, hidegben, hóban, sárban, most meg végre csontszáraz az asztalt!!!
Jó volt. Eggyel kevesebb réteg volt rajtam mint máskor, és nem kellett magamon fázósan összehúzni a kardigánt. TAVASZ VAN EMBEREK, TAVASZ, TAVASZ ÉS TAVASZ!!! - kiabáltam volna bele a világba, holott tudom: csalóka ez még, és főleg átmeneti. De jó volt, még ha bele is lassultam az 5:20-ba, meg akkor is, amikor kicsit küzdeni kellett a végén, és sokan voltak a ligetben, és olyan "De jó, mióta vártam erre" érzésem volt, és felszabadultam, mint már nagyon rég. Engem gúzsba köt a tél, de legalább már látom a végét.

Persze mára lehűlt, ha nem is vészesen, azért nincsenek mínuszok.
Bi-vel beszéltem meg futást, még világosban(!!) indultunk, 3/4 5-kor a Kavicstól, persze gyors' besötétedett. Gondoltam majd futunk egy lazát, vagy laza-fokozót. El is indultunk a Göndör-sor felé, ekkor még kocogtunk, ki a Tisza-partra. Beszélgettünk, haladgattunk, futót is láttunk. Át a hídon, Újszeged, Gyerekkórház, Liget. Pityu oszt-szoroz, aszondja fussunk 3 kört. Jó, az nekem is pont jó lesz.
Belemérjek? - kérdezem, és már nyomom is a gombot. Ááá, ne, mondja Bi, de amint meghallja a csippanást, futni kezd. Még csak sejtem, mi vár rám, a második körben biztos vagyok benne: ez a messzeföldön híres Bozsó-féle fokozó :)
Az első körben lazák a lábaim, könnyedén futunk, alig csak egy hajszállal gyorsabban, mint idáig: 5:28. A második körben érzem, hogy ez már nem AZ a laza, de tudom: nincs visszaút, Bi fut, tehát menni kell, nincs mese :) 5:10. Jó most egy ötpercest, mondja Bi, és elkezdi tolni neki, én meg érzem, hogy ez bőven belül lesz. Beszélni már csak kevéssé, szakadozik a szentesi adó, bakker, örülök, ha levegőt kapok. 4:46 a kör vége, huh, huh, rég futottam már ilyen gyorsat. Jólesett, de tényleg tudtam én egykor ennél kicsit gyorsabban egy teljes félmaratont?? A régi szép idők :)
Hazafelé vesszük az irányt. Az iram mérséklődik, a levegő meg áramlik be a tüdőnkbe. Mondjuk a hídon némi por is jön vele, de kicsire nem adunk. A híd után elválunk, innen már alig csak párszáz méter. Itthon szorzok-osztok, 11,5 kilire hozom ki a távot. Klassz futás volt.

Szóval ébredezés van, meg közepes hét, bár olyan intenzitással estem neki, hogy ettől már akár kemény is lehetne, pedig én óvatos akartam lenni. Holnapra Zolival van megbeszélve résztáv-edzés: négyszázazunk valamit a SZEOL-pályán, ugye: óvatosan :)
Meg átállok a 4-hetesről vissza 3-hetes ciklusokra, az nekem jobban tud változatosabb lenni, és gyakrabban van kemény hét, na meg persze pihi is. És mindezenközben, ha egyre bizakodóbban is, de kitartan várom a tavaszt :)