Na, ez a része az, amit nem mindig tudok úgy szívből szeretni. Amikor csak azért futok, hogy gyűljenek a km-ek.

Persze a szombati kamikáze 5 kili után vasárnap nem vágytam én gyors tempóra, de valahogy nem kötött le az az erdő-vége oda-vissza.

Aztán tegnap is még lazázni akartam, gondoltam kocogok két Kertváros kört. Szépen meg is csináltam az elsőt, aztán meg hogy kicsit felébredjek, meg belelkesedjek, gondoltam futok a 2. körben néhány gyorsabb 30 másodpercet, na, csak az íze kedvéért. Még azt is jól kitaláltam, hogy hol futom bele a gyorsabb szakaszokat. Minden szépen ment, még kicsit több, mint 2 kili lehetett hazáig. Csönd volt és nyugalom, aztán egyszercsak látom, hogy egy helyen tárva-nyitva hagyott kerítés mellett két kutya kószál az úton. Mire az egyik meglát, és elkezd jönni felém erőből. Nem volt nagy kutya, de hihetetlenül utálom, amikor egy kutya rohan felém, mondhatja ilyenkor nekem akárki, hogy nem bánt a kutya, nem tudok bizalmas lenni. Na, nekem se kellett több, megmutattam kutyulinak, hogy van itten tempó 4 percesben is ám, nem csak azt a 6-ost tudom, amit az imént látott tőlem, és elindultam visszafelé egy kerülőútra. Na, ettől jó durcás lettem, főleg, hogy láttam, mintha egy járvány lenne, hogy több helyen tárva-nyitva a kapu. Persze, tudom, nálunk is nyitva hagyja Apa, ha elmegy valahova (ez egy ilyen nyugis környék), de nálunk meg a kutya van bezárva. Aztán már megint majdnem hazaértem, már a mi utcánkban voltam, igaz a túlvégén, de még egyszer egy kutyás helyen nyitva a kapu. Nosza, megint kerülő, ezúttal már kisebb, de nagyon morci lettem. :(

Így aztán nagyon kellett a lelkemnek végre valami üdítőbb edzés, és amúgyis rég futottam már amolyan sablonos fokozót. Km-es körön (ahol a szombati is ment), körbe-körbe, egyre gyorsulva. Lazán kezdem, 6 perces kör jól van. Nem érzem, hogy jelentősen gyorsulnék, mégis 5:31 lesz a következő, majd icipici gyorsítás után 5:04. Húú, ez klassz volt, mert épp azt gondoltam (hja, ezen a ponton még tudtam gondolkodni, ez a végén már kevéssé jellemzett :o), hogy mennyire jól el tudnék futni ebben a tempóban egy maratont, merthogy én abban a tudatban éltem, hogy épp 5:15 körüli iramban szaladok. Tévedtem. :) Aztán belassítottam kicsit, illetve én azt gondoltam, hogy kicsit, de 5:25 lett a kör, bár a két kör meg a tervezett 10:30. Odase neki, most jönnek az 5 perces körök. Szám szerint kettő. Megpróbáltam eltalálni azt az előző jóérzéses 5 perces tempót, 5:11 lett belőle, majd egy 5:03. Alakul. Ezután 4:45-ösöket gondoltam, jöttek is szépen 4:46 és 4:43 képében. Jó volt, itt kezdtem azt érezni, hogy bár erőlködök, de ezt még elbírom. Talán egy félmaraton erejéig is?? Nem tudom. Furcsa ez a fokozó amúgy, mindig küzdök azzal, hogy ezeket a középső iramokat eltaláljam. Amikor már nem lazázok (mert a laza megy, gond nélkül), de még nem futok gyorsan. Amikor bár már haladok, de még tartalékolok... Aztán jött a vége, 4:30-ra terveztem, aztán 4:36 lett, meg egy mindentbele-kili 4:20. Nem esett jól.
Aztán hazajöttem, bezuhantam a ház mögött, a fa alatt a hintaágyba, betakaróztam, és azon filóztam, hogy most nem ezt kéne csinálni, hanem enni, inni, nyújtani, de olyan jó volt egy 5 percig csak lazítani :))
Meg azt is kiszámoltam, hogy a második 5 kili az kb. 23:30 lett, és eszembe jutottak azok a téli napok, amikor egymás utáni hónapokban 2-3 alkalommal is az erőfelmérős 5km-eim lettek ennél lassabbak, most meg 3 nap különbséggel ilyet futok. No, mindegy, most ilyen teljesítményorientációs időszakomat élem, sebaj, majd elmúlik. Ha "jól" időzítek, épp a NIKE-ra :o)

Mindazonáltal nagyon várom már a jövő hétvégi Balaton-felvidéki hosszabb szaladást (ma megnéztem jóól az útvonalat :))), teljesítményorientáció nélkül is :), viszont nem sok kedvem van most hétvégén az erdőben hosszút futni. Meg meleg is lesz. Végre. Nyirm. :)
Addig viszont pénteken egy pályaedzés, csak azt nem döntöttem el, hogy 8×600-400, vagy 10×400-400. Hm. Lehet szavazni ;)))