"Hergelem" magam a Kékesre.
Már futottam egy laza átmozgatót, aztán a pogácsa is kész. Hegyifutásra egyszer már bevált, januárban :)

Aztán előszedtem Kán versét, amit a múlt heti emelkedős-edzésem után írt.
Szerintem megéri, hogy publikálva legyen, szóval olvassátok Ti is szeretettel:

Mit nekem te zordon Kékesnek

Vad emelkedővel tarkított tája!

Tán megfutlak, ámde nem szeretlek,

S képzetem kaptatódat nem járja.

Lenn az Alföld tengersík vidékin

Ott vagyok honn, ott az én futópályám;

Börtönéből szabadúlt futólábam,

Ha a rónák végtelenjét járám.

Felszaladok ekkor gondolatban

Túl a földön felhők közelébe

S mosolyogva néz rám a Tiszától

A Marosig nyúló Szeged képe.

Délibábos ég alatt kolompol

Hortobágynak száz kövér gulyája;

S a Kilenclyukú hídnál Anitát

Újabb futóverseny várja.

Futóknak nyargaló loholása

Zúg a szélben, sportcipőik dobognak,

S Péter Attila kurjantása hallik,

S csattogása a hangos tapsoknak.

De Hauanita Szeged lágy ölében

Ringatózik, s köreit futja,

S a smaragdnak eleven szinével

A környéket vígan koszorúzza.

Idejárnak szomszéd utcasorból

A fiúk  esti szürkületben,

És örömben kelnek iram-útra,

Ha a cipőjük mozgásra lebben.

A sarkon túl, az utca mélyén

Magányos, meredek bucka várja;

Megtapossák az edzett futók,

Egyre keményebb a vágta.

Halom végén könnyű lejtő

Pihenni vágyik szív, láb, izom

Közel sík lesz majd a terep,

Négyharmincat kell itt bizony.

Óra tájban, tucat a lábban

Nyílik szemében mosolyvirág;

Hazafelé a napszálltában

Úgy érzi, övé a Világ!

(huh, remélem, nem vágja szét a rendszer.)
Még készülődöm egy kicsit, elolvasom a tavalyi beszámolómat, és megnézem a tavalyi és a tavalyelőtti Kékes kisfilmet.

Jó futást mindenkinek holnapra!! :)