Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 55 936 458 km-t sportoltatok
Én megyek a Hegyhez
Börzsönybe mentem
(pillantások szavak helyett)
solkima | 2009-09-23 22:22:40 | 4 hozzászólás

Visszavágyok.

A legnehezebb edzés
solkima | 2009-09-16 20:05:45 | 6 hozzászólás
Senki nem gátolna, hogy felmenjek a Kevélyre vagy a HHH-ra. Mégsem megyek. Oka egyszerű, mindenki átesik előbb vagy utóbb rajta és ritka, ha csak egyszer: sérülés. Normál emberként tünetmentes vagyok, de a bal bokám keresztirányú torzió hatására érzékeny, azaz fáj(dogál). Pihen(tet)és. Ez a legnehezebb edzésfajták egyike. De, mint sok egyéb, kitartást igénylő humán aktivitás, ez is fejben dől el. Legalább is szoktuk mondani előszeretettel. Ez van.
CCC: Courmayeur(I) - Champex(CH) - Chamonix(F)
98km, 5600m szint
(Index.hu "terepfutás" fórumra írt gyorsbeszámolóm)
solkima | 2009-09-01 18:37:52 | 8 hozzászólás

Tegnap este szerencsésen hazaérkeztem családostól Franciaországból.
Nagyon sok élménnyel és tapasztalattal gyarapodtam a verseny során.
Kissé hátulról indultam Lupus-szal, Csanyával, ami sokáig éreztette a hatását (mármint az, hogy több, mint ezren előttünk voltak :-) Az elejét nem akartam elsietni, ezért sokszor kerültem "dugóba", azaz perceket vártam libasorban, hogy tovább tudjak haladni. Felfelé menet általában az előttem menetelők lassabbak voltak, nehézkes volt az előzés. Az első két ellenőrző ponton még jóval ezer fölötti volt a helyezésem (Bertone - 1405, Bonatti 1169).
Figyeltem a frissítésre és az erőbeosztásra, így fokozatosan sikerült előrébb kerülnöm.
Leírásokból elképzelést alakítottam ki magamban a várható feladatokról, mind a hosszú mászásokat, mind a meredek ereszkedéseket illetően. Kipróbálni ezeket nem volt alkalmam, hiszen felkészülésem teljes egészében itthon történt, főleg a Nagy-Kevélyen és a HHH-n. A táv majd' egyharmadánál, a svájci oldalra érve (31km, +2440m, 6:34 alatt 871. helyen) jól éreztem magam, ami nagyon jó hatással volt rám. Champex-ben tartottam a leghosszabb pihenőt (19 perc), ahol jót kajáltam és hosszúujjú pólót vettem fel. Itt már sikerült a 675. helyre feljönnöm. A tó mellett elhaladva lámpát gyújtottam és hamarosan magyar beszédre lettem figyelmes: procaliber-t és U. Anitát értem utól. Rövid beszélgetés után szétváltunk, megkezdtem a Bovine-mászásra való mentális felkészülést, majd röviddel utána a tényleges kapaszkodást. Mivel már korábban többször tapasztaltam, hogy utolérek botukra támaszkodó, erősen lihegő sporttársakat, az volt a tervem, hogy olyan sebességgel haladok fölfelé, hogy ne kelljen megállnom. Ez utóbbi jól sikerült, aminek külön örülök. Itt már jóval ritkábban voltak versenyzők, így kevesebb gondot okozott több mint száz ember előzése. A Bovine-ra 540.-ként értem fel. Trient-be nem sokkal éjfél előtt érkeztem, ahol 10 percet pihentem. A Catogne-ra való mászás ismét jól ment, sokat köszönhetően a hűvös éjszakának. 490.-ként haladtam át és kezdtem meg az ereszkedést a francia oldalra. Vallorcine-ba érve bő negyedórát pihentem, főleg energiát pótoltam és fejben készültem a számomra addig ismeretlenre: +4500m szint után ismét mászni közel 1000m-t a La Tête aux Vents-ra. Bevallom nagyon vártam azt a pillanatot, amikor meglátom a hegyre felfelé kígyózók fejlámpa füzérét. A látvány lenyűgözött, sokáig a hideg futkározott a hátamon. Kellően fáradt voltam, már sokszor segítettek a botok az egyensúlyom megtartásában. Az utolsó 20km-re összeállt a társaság, egyre több "ismerős" arc előzött meg, illetve én is ismerősöket kerülgettem. Hosszúnak tűnt a sziklás út a felvonóig. Eljött végre a La Flégère: innen "már csak" le kell menni. Kezdett világosodni, de még mindig volt egy kis köd. Valaki mondta, hogy még egy óra a célig. Nem emlékeztem már, hogy mennyi a táv lefelé, meg tudom-e egy óra alatt tenni. A befejező szakaszban sem csalódtam: meredek és sziklás. A bal bokám jelzett, hogy nem esik neki jól a keményebb talajfogás. Vége a sziklás szakasznak, egyre többen mondják, hogy "allez, bravo" és hogy már csak 2.5km van hátra. Majd pár perc múlva ismét megerősítik, hogy már csak 2.5km van hátra. Nem lesz meg a célig az egy óra, de sebaj, kit érdekel ez. Elérem Chamonix határát, rátérek az aszfaltozott útra. Elérzékenyülök: vége a CCC-mnek, könnyezem. Kora reggel Chamonix-ban: emberek tapsolnak, felhőben a Mont Blanc, a szervezők megállítanak egy autót hogy átfussak, zúg melletem a l'Arve, ráfordulok a célkapu előtti rövid befutóra, célfotó villan, csippan a csipem...Sikerült, megcsináltam. Ölelés, hosszan, erősen, mélyen bentről jövő. Szemtörlés. Átveszem a "Finisher CCC" főszponzori polármellényt. Nagyon szép, nagyon kedves emlék lesz, az már bizonyos.

Ilyennek képzeltem? Igen, teljesen azt kaptam, amit vártam: fizikai, szellemi lemerültség párosult a még messze emésztetlen, nyers, elemi élményekkel. Napok kellenek a regenerálódáshoz, az átélt csodálatos órák sűrű történéseinek feldolgozásához, mind sport, mind azon túlmutató szempontból. Saját mércémen mérve sokat adtam bele, amit hatványozottan kaptam vissza a természettől, emberektől, szeretteimtől. Jelentősebb hibát a verseny alatt nem követtem el, talán jóval előrébb kellett volna indulnom. Frissítéseket kulacsokból (2x600ml) oldottam meg, ez jónak bizonyult. Volt nálam egy harmadik kulacs is, amit nem használtam: végigvittem fél liter vizet bontatlanul. Sok vízvételi lehetőség volt útközben. Volt nálam tartalék zokni és egy pár tartalék talpbetét is arra az esetre, ha nedvesebb lett volna az idő. Ezeket sem használtam, elegendőnek bizonyult, hogy jó vastagon bekentem a lábfejeimet vazelinnel. 6db 70g-os gélt vittem, egy maradt meg a végére. Lehet, hogy kissé placebo is, de a spirulinát tartalmazó géllel, mintha jobban mentem volna. Sópótlást kombinált Mg,Ca,P+B6 tablettával oldottam meg. A széldzsekit végülis nem használtam, elegendő volt egy hosszúujjú póló, igaz nem volt benne melegem sem. A Tikka XP fénye elegendőnek bizonyult, ködben is biztonsággal megtaláltam a fényvisszaverő jelzéseket és magát az utat. Ez utóbbit néha nem volt egyértelmű azonosítanom, főleg ott ahol nem igazán volt (pl. a Flégère előtti sziklafolyón való átkeléskor). Volt nálam még ragtapasz, vazelin, naptej, napszemüveg, telefon a kötelező cuccokon túl. Fényképeket a versenyen nem készítettem, talán eggyel több ok, hogy visszatérjek a tett színhelyére. Ami az eredményemet illeti, azzal elégedett vagyok. Természetesen nálam is létezik a "mi lett volna, ha...", de ez számomra nem lényeges. Lévén V2 kategóriában indultam, ezért vetettem egy pillantást a korosztályos helyezésemre. Ebben a csoportban a 21:29:40-es eredményemmel 31. lettem kb. 170-ből (abszolút 469. hely). Örülök, hogy egy éve úgy döntöttem, megpróbálom a CCC-t. A folytatásról még korai lenne bármit is mondanom, noha szívesen visszamennék. Nagyon sok hasznos információt, tanácsot olvastam ezen a fórumon, hálás vagyok szerzőiknek. Szívből gratulálok minden teljesítőnek, a feladni kényszerülőknek pedig semmi bölcsességet nem tudok mondani. Remélem itthoni pályán hamarosan találkoz(z)unk.

J. Miklós