Itt az év vége, gondoltam csinálok egy zárszámadást, milyen is volt 2009.  Na persze, csak sportos szemmel nézve, a részleteket elhagyva, csak a leg-eket összegyűjtve, szigorúan „objektív” szemmel, azaz csak a saját álláspontomat tükrözve…

Leg… km:

Láttam egy tévéműsor-reklámot: ’Szeretem a testem”. Ez velem is így van, főleg a hasamat. De azért annyira nem szeretem, hogy ezt a 135 kg-ot többezer kilométeren keresztül cipeljem is magammal…

Szóval idén 800 km-t futottam, ami …

 …kevésnek tűnik a VezéŰrUniverzumTábornokokhoz képest :)

…de amikor futok a betonerdőmben, számtalan kocsma van a sarkokon, amelyekből reggel-délben-este felesek-fröccsök mellett  bambulnak ki rám a „sporttársak”…  na, hozzájuk képest ez a 800km  az rengeteg…

Leghangulatosabb verseny: ebből rögtön kettő volt idén (is): Velencei Tókör és az UB. Ez az a két verseny ahol jó ott lenni, és nem is annyira futás/verseny , hanem élmény.

Legszebb verseny: Lowe Alpine a Vértesben. Ez volt az első terepfutásom, és nagyon-nagyon élveztem. Főleg, hogy nem volt vészesen szintes, mert bizony az emelkedőket, azt nagyon nem nekem találták ki…

Legiparibb verseny: (azaz ár/kapott élmény arány a legrosszabb) Nike Bp. félmaraton.

Itt volt az, hogy 14 km-től egy srác beállt stopperrel a km táblákhoz, és ordított: „aki 30 másodpercen belül idér, annak nem kell felszállni a záróbuszra” Na itt aztán aki tudott sprintelt…aki nem: felszállt. A Lehel sarkán, úgy 20 km-nél (!!) futok (tehát nem gyaloglok) a járdán (tehát szó sincs útlezárás feloldásról)a,mikor odaáll elém a srác: „itt a vége, akkor itt most felszállsz a buszra”…  Válaszom nem írom le, de célba érkeztem, igaz utolsónak…Ami érdekes, mert az eredménylista alapján vagy tucatnyian voltak mögöttem. De hát így jár az, aki a versenyidejének megfelelő zónába áll be rajtnál :)

Legnagyobb kihívás: összeegyeztetni a sportolást a családdal és a munkahellyel. Azt hiszem erről mindenki tudna órákig beszélni…

Legviccesebb mondat: Nagyatádon, amikor célba ért az Ironpárosunk, kaptam egy L-es pólót. Odamentem a hölgyhöz, hogy nem lehetne-e becserélni egy XXL-es re. Rámnéz:

„Na, itt ilyen méret sosem volt. Tudja, ekkora emberek nem nagyon futkárosznak ezen a versenyen”

(Három olyan pólóm van, amit szívesen hordanék alkalomadtán: a Berlin maraton finisher pólóm, az UB-s hosszúujjúm, és nagyatádi. Természetesen ez az a három póló, amelyik egyáltalán nem jön rám.)

Fair-play díj: : azt hiszem azért nem tudok kiemelni egyet sem ,mert versenyek alatt hihetetlen sok ilyen  momentummal  találkoztam. Számomra furcsa még most is, hogy ebben az országban, ahol két ember legalább háromfele húz és képtelenek vagyunk szót érteni egymással, a tömegsport-rendezvényeken rengeteg segítőkész, egymásra odafigyelő, egymást bátorító-lelkesítő sporttárs van. Bámulatos.

Ahogy pl. Nagyatádon egymást segítik a versenyzők, na az valami hihetetlen. Ezennel elnézést is kérek minden versenyzőtől, hogy nem tudtam viszonozni a kapott jó szót, a bátorításokat, de nekem ott akkor futás közben még a beszéd is fájt :)

Egy dologban bízok csak, ami az ország jövőjét illeti (nem ,nem a jövő évi választásokra gondoltam :),  azok az emberek, akik a futás, kerékpározás, stb. közben így viselkednek egymással, azok a munkahelyükön, családjukban is ugyanígy mutatnak példát emberségből, és hátha ez a példa  ragadós lesz , aminek köszönhetően évek-évtizedek alatt megváltozik a morál…