Megint napok teltek el úgy, hogy nem futottam...Persze mozgás azért volt, hiszen kertet túrtam, takarítottam, este tornáztam-erősítettem, lépcsőzgettem, de futás nem jött össze, mert férj nem volt itthon, a gyerkőcök viszont igen ( babakocsihoz már nagyok, mellettem bringázni még nem tudnak, egyedül nem hagyom őket itthon és nincs kedvem a kertben vagy a játszótér körül 100méteres résztávokat futkosni sem...) Vasárnapra pedig vendégeket szervezett be az én jó uram, akik sikerrel késtek egy fél napot és estek be délután, ergo simán elmehettem volna a Nike-ra is. Helyette volt bográcsban kotyvasztás, zabálás, ücsörgés :)

Nemrég még úgy gondoltam, menni fog ez, nekiállok pulzuskontrollal, komolyan edzeni, hiszen látni szeretném, mire lehetek képes. Persze olimpikon sosem leszek, de talán némi alap állóképesség-fejlesztéssel, aztán egy kis tempó edzéssel egész jól ellennék hoszabb távokon. Lelkesen belevágtam, pulzusmérős órácska, edzésterv (köszönöm!), stb. , de hamar beláttam, hogy gyakran még a heti 3 alkalommal másfél órácska sem jön össze, nem hogy a hosszú futások. Aztán az órám is megadta magát, gagyit nem akarok mégegyszer venni, a jó meg nem olcsó. Így maradtak a következetlen kocogások és az alkalomszerű "megszakadások" egy-egy versenyen vagy amikor épp "elcsaládtalanodtam" és szabadon rombolhattam :) 

 Ne értsetek félre, nem sajnáltatni akarom magam, csak sokadszorra döbbenek rá, hogy valószínűleg nem ez a megfelelő időszak arra, hogy a futós álmaimat megvalósítsam. Ha már korábban nem volt önbizamlam hozzá hát most türelmem legyen. Addig is futok tovább, amikor és ahogyan sikerül, de PB-ket nem mostanság várok. Bár Almádiban mindenképp az lesz! :)