A könyv tényleg jó, én is ajánlom, tetszett a sztori is, de a cipőügyben engem totál összezavart... ugyanis ellentmondott mindannak, amit addig állandóan hallgattam mindenfelől... hogy milyen a jó futócipő... erre kell figyelni, arra kell figyelni, a könyv szerint pedig igazából talán akkor tennénk a lábunknak a legjobbat, ha egy sima vászon tornacipőben futnánk... merthogy a méregdrága, agyba-főbe kikísérletezett, kidolgozott cipők minden lehetséges munkát, terhet levesznek ... márpedig lábunk 'szerkezete' elvileg mértani pontossággal van kidolgozva, járásra, futásra... aztán szép lassan elfelejtetjük vele, hogy mit is tud...  elkényelmesítjük... majd a jó pénzen megvett cipő megoldja...  és ez tulajdonképp gyerekkortól történik... majd a cipő vigyáz a lábunkra... de kérdés... kell, hogy vigyázzon a lábunkra? A könyv elolvasása óta már egyáltalán nem vagyok biztos benne... és én például szívesen meghallgatnék pro és kontra érveket és ellenérveket a témában...

Olyan rettentően engem se nyűgözött le a sztori, sajnos vagy nem, elég tudatosan olvasok, nekem folyton az jött át, hogy a szerző latba veti szenzációhajhász újságíró tudásának minden fegyvertárát, hogy meggyőzze, lenyűgözze az olvasót. 

Ami a cipőket illeti, mostanra eléggé adaptálódtunk a cipőben járáshoz és elszoktunk a mezítlábtól, ráadásul a környezet sem veszélytelen. Ha ragaszkodnánk ahhoz, hogy csak a tökéletes biomechanikájú emberek fussanak, nem lenne 20ezer ember egy maratoni fesztiválon :) 

Nem kell ebből nagy ügyet csinálni, vagy elköteleződni. Lehet futni így is, úgy is, sőt, talán előnyös is váltogatni a cipőket és a futótechnikát. Nekem van minimál is, meg párnázott is, szeretem mindkettőt. A minimált rövidebb, könnyebb futásokhoz használom, nem elvből, hanem mert jobban elfárad benne a lábam. Az viszont jó a könyvben, hogy a futás örömére hívja fel a figyelmet. A cipő lényegtelen.