Az egész úgy indult, hogy az egyik reggeli úszáson láttam egy úszót békalábban tempózni, gondoltam én is veszek egyet, jól jöhet a törzs és a lábizmok erősítéséhez. Nyakamba kaptam a várost (Szeged) és végigjártam a népszerű sportáruházakat, ahol sajnos nem tudtak segíteni, az eladónak hiába magyaráztam kézzel lábbal, hogy nekem a gyémántfejalakúrövidlábkell nem a hagyományos búváruszony. Néhány szakboltot is bejártam sajnos eredmény nélkül. Akkor a város kilőve, nem baj úgyis az internet világában minden elérhető: elkezdtem írni a forgalmazóknak: Tyr (nincs és nem is lesz csak novemberben), Speedo (az ügyintézőjük lekapcsolt a boltba, de nem volt, mire a boltos mondja hogy sokan keresik de mégsem rendelnek belőle?! Ki érti ezt?) Zoggs: (azt nem tartjuk). Ennyi a történet. Még a De..lon honlapját megnéztem, a kecskeméti áruházba elszaladtam, amikor egyszer arra jártam, hátha van, de nem volt, csak valami gagyi, amiből a 44es kicsi volt a 46os meg hatalmas.

Akkor marad a külföld: meg is rendeltem a csodás Speedo uszonyom, Michael Phelps is ilyennel edz írta a brossúra, mondom ha neki jó, biztos nekem is megfelel majd. Meg is jött, szép 44es méretű vadiúj uszony, aminek a belső lábhossza 25 és fél cm volt!!! Így kb 39-40es méretű lehet. Viszont a talpára a helyes méret volt nyomva vagyis a 27-28,5cm. Erre varrjatok gombot. Sajnos a visszapostázás többe került volna mint maga az uszony, így most van egy kis uszonyom, ha valakit érdekel eladó :) . Nem tudom a Speedo általában is alulméretezi-e az uszonyait, pedig én mindent jól mértem, utánaolvastam, ellenőriztem és mégsem sikerült.

Utolsó esélynek a főváros valamelyik úszóboltja marad, bár arra elég ritkán járok úgy évente 2szer maximum. Tud valaki jó úszóboltot javasolni, ahol van választék és tudok is venni? A Rajtkő úszóboltot talátam a neten, valakinek egyéb tipp?

A verseny reggelén kicsit elaludtunk: 5kor ébresztett az óra, odakint tök sötét, mekkora egy barom vagyok hogy belevágtam gondoltam magamban, csak 5:20kor keltem ki, egy hatalmas százlábút vettem észre a falon, úgyhogy 2másodperc alatt felébredtem, kipattantam és szegény 100 lábú az életét adta a mai versenyért. Iszonyatos rohanásban megreggeliztünk, még szerencse hogy előző nap nagyjából mindent összecsomagoltunk, így már csak a frissítőt pakoltuk be és irány a Kopaszi gát ismét. Már javában készülődött mindenki, érezhető volt a feszültség a depóban. Kényelmesen elpakolásztam a cuccaim, majd mindent leadtam a ruhatárban. Kb 10perc maradt a bemelegítésre, gyorsan felránottam a neoprén-t kicsit átmozgattam a karjaim, meg az izületeim, egy rövid nyújtás és mehettem is chipellenőrzésre. Ez hamar letudva, hamarosan a pontonon találtam magam 110ed magammal együtt. A rajt előtt kellemes nyugtató zenét játszottak a szervezők, ekkor tudtam csak megnyugodni igazából. Aztán ellőtték a futamunk én meg nekiálltam tempózni amennyire bírtam. Meg is ragadtam a főboly végén, de az egyik sporttárs belekapott egy szerencsétlen mozdulattal a chipem szalagjába az meg kishíján lejött. Egy gyors igazítás a tépőzáron és már mentem is tovább, sajnos ez az igazítás csak arra volt elég, hogy leakadjak a nagyboly vizéről, így páran összeverődtünk egy második kisebb bolyba és így is maradt az úszás végéig. Nem tudom el tudtam-e volna menni végig a nagyobb boly végén, mert elég erősen úsztak, talán jobb is volt, hogy nem. Így is nagyon nagy úszóidőt produkáltam, de sajnos a nemzetközi mezőny még nagyobbat :)   A partra futás elég körülményes volt, ügyeltem a ruha levételére is, mert nem akartam egy rossz mozdulattól begörcsölni.  A depó tiszta sár volt meg csúszós fű, de azért egész gyorsan megvolt a váltás is, a bringámat kicsit keresni kellett (szemüveges révén most anélkül elég nehezen találtam a sajátom a hatalmas depoban), de meglett. Iszonyatos elánnal romboltam ki a bringapályára, le is hagytam egy kanadai versenyzőt, mígnem hátbavágott a 10 perccel később rajtoló női mezőny. Ez bizony elég arcpirító volt de ez van..  A kmórám tönkrement a folyamatos esőzésben, így érzésre kellett mennem, ami nagyon nem esett jól. Jobb a tudat, ha látom mennyivel megyek, jobban be tudtam volna osztani az erőmet is. A bringapályán elég sűrűn jártak az ITU ellenőrei, akik kíméletlenül szétsípolták a bolygyanús eseteket. Engem külön is kísért egy motoros többször is, gondolom azt hitte a marha, hogy majd beugrok valaki előző szélárnyékába mint gyengébb kerékpáros, de elszúrta mert nem ugrottam.. sőt kínosan ügyeltem arra, hogy a kanyarokban hagyjak elég helyet a gyorsabb versenyzőknek és ha engem előztek inkább "elvettem a lábam" mintsem hogy kapjak egy büntetést. Több magyar indulótól hallottam, hogy húú micsoda szemét volt az ITU mert kiszedte a bolyozó magyarokat a mezőnyből de könyörgöm ott megy a nemzetközi rutinos különítmény tele csilli-villi masinákkal, középen ott figyel egy magyar csávó, látszik rajta, hogy egymaga a büdös életben nem tudná tartani a tempót, mit tehetett volna a zsűri? De nemcsak a magyarokat fütyülték ki, láttam pl a női 20-25ös korosztály 2. helyezettjét is kiintették, egy spanyol srácot is szóval nem csak "ránk" utaztak.  Mindegy én mentem a magam iramát, időközben a kanadai srác visszaelőzött, elvoltunk a 3 kör alatt, az útminőség viszont helyenként khmm kimondottan sz.r hepehupás repedéses volt. Újdonság volt még az egész bringapálya kijelölésnél számomra ez a rendszer, volt hogy 3 párhuzamos sávban ment a bringázás, az első kör kicsit felfedező jellegű is volt, hogy merre van a büntetőzóna, meg a depokijárat ilyesmi. Ilyen nagy versenyen még nem vettem részt azelőtt, de nagyon élvezetes jó tekerés lett belőle. Egy zselét ettem meg és egy "csodacukorkát". A második depo elég lassú lett köszönhetően a depo nagy méretének, ráadásul elég sokat kellett bringával együtt szaladnom. Cipő felránt, sapka feltesz mentem is futni. A futópályán aztán borult a zöld triatlon ahogy volt, többezer féliteres PET palack szemetet sikerült a mezőnynek megtermelnie, érthetetlen módon félliter vizet adtak amiből 2-3 kortyot ittam a többit locsoltam. Azt hittem itt be fogják vetni a repoharakat, amiből én egy dbot nem láttam az egész hosszúhétvége alatt, pedig szerettem volna egyet venni szuvenírbe. Valaki látott?
Futásnál végigszaladtunk egy halom híd alatt, gyönyörű volt a futópálya, sokszor csak bámészkodtam futás közben, ami jó is volt, mert elterelte a figyelmem, nem foglalkoztam vele éppen mi fáj és hol. Kinéztem előttem a kanadai srác hátát, de aztán nagyon elszaladt előlem, egy svéd hátat találtam, akit aztán be is daráltam hamar, a srác szerintem túlvállalta magát kerékpáron, egy ír társával együtt akit szintén simán bedaráltam. Így már megnyugodhattam, mert 100% hogy nem lettem nemzetközi utolsó. :) Elérkeztem aztán a Lánchídhoz a sokak által vitatott körhöz. Nem tudom a többiek mivel foglalkoztak futás közben vagy hogy tudtatok eggyel többet futni, már az időből is látszódott, hogy mennyi az annyi. Lényeg azt a részt nagyon gyorsan erőből leszaladtam, hála a közönség egyre erősödő buzdításának és a cél közeledte is üdítően hatott. A végén még hátbacsapott Kis Gyula is, utána viszont én következtem a célban, jött az érem majd a fotó, takaró banán és víz.

Fantasztikus élménnyel gazdagodtam, az egész versenyen holtpontok nélkül egyenletes iramban mentem és hatalmas egyéni PBket könyvelhettem el mindhárom számban. Hajj ha az a kmóra működött volna.. de lehet jobb is, hogy nem működött, mert csak visszafogtam volna a tempót. Érdekes élmény volt megtapasztalni, hogy a külföldi sportolók mennyire mások, sokkal nyíltabbak közvetlenebbek az emberek és általában is mennyivel professzionálisabb a kinti amatőr sport mint itthon. Főleg a kanadai és az amerikai különítmény volt nagyon öntudatos, nacionalista. Meglátták egymást, egyből ment a Goo Caaanadaa a versenyzőjüknek, de az angol szurkolótábor is jól muzsikált.

Köszönet a szervezőknek a lebonyolításért, a szurkolóknak a hangulatért és a sportdiplomáciának hogy ide tudták hozni ezt a futamot és megmérkőzhettünk mi hazai amatőrök is a világ "amatőr elitjével" . 

Először is elnézést kell kérnem mindenkitől a rossz idő miatt. Az egész miattam lehetett, mert akárhányszor kitettük a lábunkat a hétvégén a szállásról egyből leszakadt az ég, így sikerült 3szor teljesen elázni. De ne szaladjunk ennyire előre: péntek délután tele izgalommal közeledtünk BP felé, az izgalom egy része a pesti közlekedés miatt volt, másik része a közelgő vb miatt. Idejében felértünk, megtörtént a regisztráció is, semmi gond nem volt, aztán jött a mezezés, szerencsére jutott nekem is egy Kiwami mez, kicsit kicsi, mert "S"es méretű de "M" esből már nem volt, úgyhogy marad az "S"es nekem. Nembaj, vállban és a nyak körül kicsit szorít, de egész jó a minősége, megkockáztatom jobb mint a 2xu-nak. A feliratozó részlegben elég nagy volt a pörgés igazi sistergő soknyelven kommunikáló emberi massza alakult ki és ez jellemző volt az egész versenyközpontra is. Hihetetlen élmény volt látni a világ legjobb leglelkesebb amatőr triatlonosait, akik versenyről versenyre járják a világot az elit sportolók után. Ez valóban egy igazi életforma, ami hirtelen minket is magába szippantott. Nem számított az eső, hiszen mindenki annyira szenvedett tőle vagy még jobban mint mi, a külföldi versenyzők egy részének még az időeltolódással is meg kellett bírkóznia. Gyorsan a szakadó eső ellenére végigszaladtam az expo területén is, a 2xu standja lenyűgöző volt, mindent kapni lehetett ami triatlon. Tobzódtunk a helyszínen, mindent megnéztünk tájékozódtunk majd irány az autó vizes ruha le, alsóneműben vissza a szállásra. Szombat délelőtt aztán visszamentünk a központba, további szemlélődés meg egyszerűen csak élveztük a hangulatot -a szakadó eső ellenére- . felvettem a mezem, minden rendben volt vele, az ottlevő fickónak a feje már hatalmasra dagadt az idegességtől, ebben a 3napban iszonyatos nyomás nehezedhetett rájuk, hiszen rengeteg külföldi versenyző is feliratoztatta saját mezét, helyenként igen extrém feliratokat és országkódokat láttam, azt sem tudtam a névből melyik a kereszt és melyik a vezetéknév. A szombati nap délutánja az elit sportolókról szólt, tv-n néztük a küzdelmet, így többet láttunk belőle fantasztikus volt. Frodeno ahogy elfagyott, a poklok poklát járhatta meg, de mégis végignyomta.  Aztán jött a szombat este a kerékpárok bedepózása egyben a 3. elázás. Azt kell mondjam igazi technokrata lévén, hogy hatalmas technikai arzenállal érkeztek a külföldiek. Az egy főre eső karbonkerekek száma kb 3,8 lehetett (a magyarok rontották le az átlagot 4ről) hihetetlen technikai csodákat láttam testközelből, a teljesség igénye nélkül lenyűgözött a Ceepo, az új Giant Trinity, Quintana Roo bringák tömege, de a kerekek terén is: a vadonatúj 2010es Easton aerokerék, de volt a szintén új Xentis Squad és lehetne még sorolni a végtelenségig.  A depóban 2-3szor végigjártam a sorom és azon morfondíroztam, mi lenne ha kivenném az egyik bringából a kereket és betenném a sajátom. A kutya sem tudná rámbizonyítani, hogy az az én kerekem volt, én meg kisétáltam volna vasárnap délután egy pár Zipp 808assal a bringámban. Bizony az a fránya GDP vagy lottózzak inkább?