A verseny reggelén kicsit elaludtunk: 5kor ébresztett az óra, odakint tök sötét, mekkora egy barom vagyok hogy belevágtam gondoltam magamban, csak 5:20kor keltem ki, egy hatalmas százlábút vettem észre a falon, úgyhogy 2másodperc alatt felébredtem, kipattantam és szegény 100 lábú az életét adta a mai versenyért. Iszonyatos rohanásban megreggeliztünk, még szerencse hogy előző nap nagyjából mindent összecsomagoltunk, így már csak a frissítőt pakoltuk be és irány a Kopaszi gát ismét. Már javában készülődött mindenki, érezhető volt a feszültség a depóban. Kényelmesen elpakolásztam a cuccaim, majd mindent leadtam a ruhatárban. Kb 10perc maradt a bemelegítésre, gyorsan felránottam a neoprén-t kicsit átmozgattam a karjaim, meg az izületeim, egy rövid nyújtás és mehettem is chipellenőrzésre. Ez hamar letudva, hamarosan a pontonon találtam magam 110ed magammal együtt. A rajt előtt kellemes nyugtató zenét játszottak a szervezők, ekkor tudtam csak megnyugodni igazából. Aztán ellőtték a futamunk én meg nekiálltam tempózni amennyire bírtam. Meg is ragadtam a főboly végén, de az egyik sporttárs belekapott egy szerencsétlen mozdulattal a chipem szalagjába az meg kishíján lejött. Egy gyors igazítás a tépőzáron és már mentem is tovább, sajnos ez az igazítás csak arra volt elég, hogy leakadjak a nagyboly vizéről, így páran összeverődtünk egy második kisebb bolyba és így is maradt az úszás végéig. Nem tudom el tudtam-e volna menni végig a nagyobb boly végén, mert elég erősen úsztak, talán jobb is volt, hogy nem. Így is nagyon nagy úszóidőt produkáltam, de sajnos a nemzetközi mezőny még nagyobbat :)   A partra futás elég körülményes volt, ügyeltem a ruha levételére is, mert nem akartam egy rossz mozdulattól begörcsölni.  A depó tiszta sár volt meg csúszós fű, de azért egész gyorsan megvolt a váltás is, a bringámat kicsit keresni kellett (szemüveges révén most anélkül elég nehezen találtam a sajátom a hatalmas depoban), de meglett. Iszonyatos elánnal romboltam ki a bringapályára, le is hagytam egy kanadai versenyzőt, mígnem hátbavágott a 10 perccel később rajtoló női mezőny. Ez bizony elég arcpirító volt de ez van..  A kmórám tönkrement a folyamatos esőzésben, így érzésre kellett mennem, ami nagyon nem esett jól. Jobb a tudat, ha látom mennyivel megyek, jobban be tudtam volna osztani az erőmet is. A bringapályán elég sűrűn jártak az ITU ellenőrei, akik kíméletlenül szétsípolták a bolygyanús eseteket. Engem külön is kísért egy motoros többször is, gondolom azt hitte a marha, hogy majd beugrok valaki előző szélárnyékába mint gyengébb kerékpáros, de elszúrta mert nem ugrottam.. sőt kínosan ügyeltem arra, hogy a kanyarokban hagyjak elég helyet a gyorsabb versenyzőknek és ha engem előztek inkább "elvettem a lábam" mintsem hogy kapjak egy büntetést. Több magyar indulótól hallottam, hogy húú micsoda szemét volt az ITU mert kiszedte a bolyozó magyarokat a mezőnyből de könyörgöm ott megy a nemzetközi rutinos különítmény tele csilli-villi masinákkal, középen ott figyel egy magyar csávó, látszik rajta, hogy egymaga a büdös életben nem tudná tartani a tempót, mit tehetett volna a zsűri? De nemcsak a magyarokat fütyülték ki, láttam pl a női 20-25ös korosztály 2. helyezettjét is kiintették, egy spanyol srácot is szóval nem csak "ránk" utaztak.  Mindegy én mentem a magam iramát, időközben a kanadai srác visszaelőzött, elvoltunk a 3 kör alatt, az útminőség viszont helyenként khmm kimondottan sz.r hepehupás repedéses volt. Újdonság volt még az egész bringapálya kijelölésnél számomra ez a rendszer, volt hogy 3 párhuzamos sávban ment a bringázás, az első kör kicsit felfedező jellegű is volt, hogy merre van a büntetőzóna, meg a depokijárat ilyesmi. Ilyen nagy versenyen még nem vettem részt azelőtt, de nagyon élvezetes jó tekerés lett belőle. Egy zselét ettem meg és egy "csodacukorkát". A második depo elég lassú lett köszönhetően a depo nagy méretének, ráadásul elég sokat kellett bringával együtt szaladnom. Cipő felránt, sapka feltesz mentem is futni. A futópályán aztán borult a zöld triatlon ahogy volt, többezer féliteres PET palack szemetet sikerült a mezőnynek megtermelnie, érthetetlen módon félliter vizet adtak amiből 2-3 kortyot ittam a többit locsoltam. Azt hittem itt be fogják vetni a repoharakat, amiből én egy dbot nem láttam az egész hosszúhétvége alatt, pedig szerettem volna egyet venni szuvenírbe. Valaki látott?
Futásnál végigszaladtunk egy halom híd alatt, gyönyörű volt a futópálya, sokszor csak bámészkodtam futás közben, ami jó is volt, mert elterelte a figyelmem, nem foglalkoztam vele éppen mi fáj és hol. Kinéztem előttem a kanadai srác hátát, de aztán nagyon elszaladt előlem, egy svéd hátat találtam, akit aztán be is daráltam hamar, a srác szerintem túlvállalta magát kerékpáron, egy ír társával együtt akit szintén simán bedaráltam. Így már megnyugodhattam, mert 100% hogy nem lettem nemzetközi utolsó. :) Elérkeztem aztán a Lánchídhoz a sokak által vitatott körhöz. Nem tudom a többiek mivel foglalkoztak futás közben vagy hogy tudtatok eggyel többet futni, már az időből is látszódott, hogy mennyi az annyi. Lényeg azt a részt nagyon gyorsan erőből leszaladtam, hála a közönség egyre erősödő buzdításának és a cél közeledte is üdítően hatott. A végén még hátbacsapott Kis Gyula is, utána viszont én következtem a célban, jött az érem majd a fotó, takaró banán és víz.

Fantasztikus élménnyel gazdagodtam, az egész versenyen holtpontok nélkül egyenletes iramban mentem és hatalmas egyéni PBket könyvelhettem el mindhárom számban. Hajj ha az a kmóra működött volna.. de lehet jobb is, hogy nem működött, mert csak visszafogtam volna a tempót. Érdekes élmény volt megtapasztalni, hogy a külföldi sportolók mennyire mások, sokkal nyíltabbak közvetlenebbek az emberek és általában is mennyivel professzionálisabb a kinti amatőr sport mint itthon. Főleg a kanadai és az amerikai különítmény volt nagyon öntudatos, nacionalista. Meglátták egymást, egyből ment a Goo Caaanadaa a versenyzőjüknek, de az angol szurkolótábor is jól muzsikált.

Köszönet a szervezőknek a lebonyolításért, a szurkolóknak a hangulatért és a sportdiplomáciának hogy ide tudták hozni ezt a futamot és megmérkőzhettünk mi hazai amatőrök is a világ "amatőr elitjével" .