Mikor meghallottam az időjárás előrejelzést egy héttel a verseny előtt, lehervadt az arcomról a mosoly. Tudtam, hogy erre a melegre nem vagyok felkészülve. Nyáron inkább este, vagy reggel mentem futni, hogy könnyebben vegyem az akadályokat, és újra gyűljenek a kilométerek.Innentől kezdve nem volt semmiféle elvárásom magammal szemben, csak,hogy célba érjek.

1/2 9-kor érkeztünk meg Pestre, most apukám vállalta a sofőr szerepét. Rajtszámfelvétel után még bámészkodtunk egy kicsit, utána Brigi elment melegíteni. A rajt előtt még hallottuk, hogy 26 fok van kb. (Szerintem több volt.) Majd eldördült a startpisztoly. Megvártuk még Brigi elindul, utána célba vettük a váltóhelyet.

A Margit Szigeten már nagyon melegem volt. Bevizeztem a sapkámat, bemelegítettem, és vártam, mikor tűnik fel a társam a kanyarban. Nem sokkal a "Nyári Mikulás" után meg is érkezett.  Elindultam. Jólesett a szurkolók biztatása. A Margit hídra felkapaszkodva máris láttam egy futót, akit éppen hordágyra tettek. Nem volt jó látni. A következő sokk akkor ért, amikor megláttam egy digitális hőmérőt, amely az árnyékban 34 fokot mutatott. Elég rossz hatással volt rám, hogy hol jobbra hol balra láttam a futótársakat kidőlni. Próbáltam nagyon óvatosan futni, nehogy gond legyen. Figyeltem a körülöttem küzdőket, általában hasonló érzéseket véltem felfedezni az arcokon. Pokoli meleg volt. Szerencsére frissíteni mindenhol tudtam.  Akkor nyugodtam meg valamennyire, mikor ráfordultam a célegyenesre. Megcsináltuk, sikerült. Az időm pocsék lett, talán még soha nem produkáltam ilyen rosszat, de a női váltók között a középmezőnyben végeztünk. Sikerült, amit akartunk.

Kicsit felemás érzések kavarognak bennem a verseny után. Eddig mindig fel voltam dobva, még nagyobb lelkesedéssel vetettem bele magam az edzésekbe. Most más. Talán most kellett legyőznöm először igazán önmagamat, annak ellenére, hogy a táv nem volt hosszú. Kíváncsi vagyok, később hogyan emlékszek vissza...