Még csütörtökön megbeszéltük a csajokkal, hogy normális idő esetén kitekerünk Mártélyra. Na, már most, hogy mi a normális idő az relatív. Mindenesetre a megbeszélt időpontban a Vámháznál voltunk.

Hideg volt, és a szél is nagyon fújt, de elindultunk. Pár perc múlva Brigi meglátott a távolban két kutyát, bepánikolt, azonnal fékezett, mi meg Erikával az árokban kötöttünk ki. :) Így utólag elég vicces lehetett, ha valaki látott minket. Utána Erika előrement, hamarosan már nem is láttuk. Érdekes módon rajtunk kívül nemigen választotta senki a bicajozást ezen a szép délutánon. Néha olyan érzésem volt, mintha egy szobabiciklin ülnék. Egy centit nem haladtam előre, csak tekertem, tekertem. Végül elértük a Mártély táblát, úgy döntöttünk, most nem nézzük meg a Tiszát. Visszafelé picit jobb volt a helyzet, de már csak a forró fürdő, meg a meleg tea lebegett a szemeim előtt. Végül szerencsésen hazaértünk. Megbeszéltük Hugival, hogy ezt legközelebb 10 centis hóban adjuk elő. :)

Már otthon üldögéltem a teámmal a nappaliban, mikor elkezdett szakadni a hó. Hamarosan csörgött a telefon, Hugi volt: "Nem megyünk még egy kört?" Ezt inkább most kihagytam... :)