Ma mankó nélkül futottam. Elindultam reggel, és csak a sziget közepén vettem észre, hogy elfelejtettem bekapcsolni az I-POD-ot. És így is nagyon jól esett, így ma zene nélkül nyomtam. Megállapítottam, hogy most már tényleg könnyű a KF, pedig még 2 hete se futok. Jó jel.
Nagyon szép most a sziget, és a lexebb a Dunapart a végén*, lehet avart rugdosni futás közben. :o)
A végén nyújtás közben gyűjtöttem pár szép őszi falevelet, és most itt díszelegnek a falon.

*Rájöttem, hogy az én munkábafutós útvonalam végén rendezték idén az 50-es OB-t. Steib Peti előtt az országos csúcson túl azért is külön meglengetem a kalapom, mert nem semmi azon az xar ementáli-aszfalton 3 órán át 3:30-ban tolni.

avagy a stopper az én barátom :o)

Tegnap végre "edzés" volt, és nem "kocogás". Engedélyt adtam magamnak időre futni, bár ez lehet, hogy még egy kicsit korai. A tempómtól mindenesetre egy teknős sem lenne elájulva. Lényeg, hogy az Enter Sandman megtette hatását, már az első 1-2 kilit 5 percen belüli tempóban kezdtem, az elején még vissza is kellett magam fogni, hogy nehogy elgyorsuljak és kidőljek idő előtt. Az eredeti tervem vagy egy lenületes kör volt a 3-ból (terv kb. 5:30 - 4:40 - 5:30 tempó körönként), vagy vmi fokozó futás (5:40->5:20->5:00). Mindkettőhöz túl gyors volt a kezdés (bár a fokozón elábrándoztam egy kicsit, de 4:20-nál felébredtem, hogy bilibe lóg a kezem ;o) ), így improvizáltam: egy kicsit megpróbáltam 5 percesen kívül maradni (ehhez az első félkörben fékezni, a harmadikban viszont már kicsit nyomni kellett), aztán a 4. félkörben visszatekertem az ES-re, és elkezdtem érzésre tempót futni. 4:33-as lett az 1. km, 6:52 a 1,5, és itt már a fülemen is levegőt vettem, úgyhogy visszalassítottam - igazából 2,5 km-t akartam megnyomni, de ebben a tempóban még nem megy, ez van. 1 kili kocogás, majd újra Enter Sandman - tud vmit ez a Metallica ;o) - és erős 1,5 km [6:53], majd kocogás. A 3. 1,5-nek már nem mentem neki, vmi azt súgta, hogy nem lenne jó vége. A levezetésnél kiderült, hogy tényleg eléggé kipukkadtam...
Volt már jobb is, de legalább vittem egy kis színt a futásba. A stopper az én barátom, meg az Enter Sandman :o)))

Azért legközelebb okosan kéne feladatos edzést csinálni, és az első hetekben inkább váltogatást nyomni, az hoz formába leghamarabb, ha jól emlékszem. Csak azt sajnos nem szeretem. Össze fogok rakni magamnak vmi váltogatós zenét, hátha...

Egy kör nem kör...

...legalábbis nem esik olyan jól. Reggel (ami ma pl. 11-kor volt) az első kört úgy teszem meg, mint egy sánta ultrafutó a századikat. Kell 6-7 kili, amíg bemelegszem. Az elején: "csak ezt éljem túl, kell a KF is a lábaknak", a másodikban: "tök jól esik, mit kellett ezen az elején hisztizni?!". Asszem nem hiába mondta anno az edzőm, hogy 5 km-ért kár összeizzadni a futócuccot.

De most tényleg.
Évek óta 1-2-3 havonta újrakezdek. De most érzem először a lelkesedést igazán, nem azért megyek ki futni, mert "kéne - mégiscsak futó vagyok, vagy mi ;o)", meg mert "különben előbb-utóbb elbúcsúzhatok a gazella testalkattól", meg mert "jó lenne valahogy idén is benne lenni egy BBP csapatban, és ahhoz vmi forma is kellene", hanem azért, mert JÓ. Okt. 23-án kimentem egy körre, Ray kísért bringán (előtte reggel végigtapsoltam a ház előtt a BBP befutót, ez is adhatott egy plusz lökést), és akkor, ott, azon az egy körön éreztem, hogy igen, most ha valaki azt mondaná, hogy 10x1000 4 percre, zokszó nélkül nekimennék a feladatnak (a végeredmény persze nem lenne rózsás, de éreztem végre az ERŐT, az a lényeg :o) Eddig egyedül nem nagyon akaródzott kimenni, most ez se gond, persze ehhez kellett a ZENE is, lásd lent. És az időjárás is igen jófej mostanában. Hogy is van ez? "Ha valamire igazán elkötelezed magad, abban az egész világegyetem támogat!" És tényleg.

Cél nélkül nem megy
Mindig irigyeltem a hobbifutókat, akik csak úgy kimennek minden nap 1-2 körre, minden cél nélkül. Nekem ez nem megy, ezt már beláttam. De most a kedvhez találtam magamnak célt is, írtam edzéstervet is, és mindjárt az első héten túl is teljesítettem :o), így feljebb emeltem a lécet egy picit. Remélem nem üt vissza...
(Ez a hét - most szombattól péntekig számolva a heteket, T₀ = nov. 1. = szombat tiszteletére - 45 km/5 futás lett, a következőre a cél 61 km / 6 f.)

A zene, a zene, a zene kell!
A lelkesedésben nagy szerepe van a szép új I-POD-omnak is, amit Raytől kaptam szülinapomra - akkor éppen nem futottam a folytonos nyavalya miatt, és nem is tudtam annyira értékelni. Bezzeg most, a legjobb pillanatok, amikor egy-egy pörgősebb vagy kedvenc szám megszólal, úgy kell visszafogni magam:
1. Nem, nem rohanunk, most - még - könnyű futás van!
2. Nem énekelünk hangosan :o)
3. Nem táncolunk, futunk!

Pihenőnap
Eddig amikor autóval mentünk át reggel a hídon, mindig irigykedve néztem a futókat, mint lisztérzékeny a kedvenc sütijét, amiből nem ehet :o( Találgattam, hogy vajon a hegyre mennek, vagy munkába futnak, vagy egyetem előtt kijöttek kocogni egyet? Most már nem facsarodik össze a szívem, ha futót látok, tudom, hogy én is megyek este vagy legkésőbb holnap :o)
Most a pihenőnap se ugyanolyan. "A jaj de jó, ma nem kell futni" helyett a "ma is úgy mennék futni, de nem szabad, pihenni is kell" érzes dominál.

Reggel munkába futás
Na ez az igazi kihívás! A legnehezebb a felkelés, ahogy Garfield is megmondta: "Mit várhat az ember egy olyan naptól, ami úgy kedződik, hogy fel kell kelni?!" Általában 30-60 perc csúszásban vagyok, addig félálomban nyomkodom a telefonom 10 percenként, de az elkészülés és elindulás se egyszerű. És itt jön be a képbe az I-POD, amint bekapcsolom, már meg is van a kezdő lökés. Azt nem állítom, hogy ettől száguldozom reggel, de nem is ez a cél. Viszont nem nézek sóvárogva minden egyes busz után, hogy "én minnyá' fölszállok!" :o) Szépen befutok dolgozni, és jól indul a nap.
A következő cél 9:40-re beérni, és 10-kor már lezuhanyozva, frissen ülni a gép elé!

Futócimbora
És nemsokára lesz egy új futótársam :o))) Na majd ő nem hagy reggelente lustálkodni, akkor nem lesz pardon! Költözzünk már, költözzünk már, költözzünk mááááááááááár!!!