A társaimért, akik nem kimért pályákon, stadionok rekortánjain futnak; hanem szántóföldek közötti dűlőutakon (időnként a szántásokon) – néha folyók töltésein, dimbek-dombok ösvényein – vagy ha végképp kiszorulnak az előzőek mindegyikéből, akkor országutak padkáin adják magukat a futásnak...

Értetek, akik éppen magatok alatt vagytok, mert minden rossz összejött – és úgy vélitek: talán föl kellene adni, végleg abbahagyni. Higgyétek el, jön majd egy nap, amikor mindent visszakaptok...

Azért a fácántyúkért, aki majdnem mindig megijeszt; pedig tudom, hogy ott szokott lapulni...

Pistáért...

A viharos erejű szélért, az esőért, a szemet kopogtató hópelyhekért, a fölkelő nap barátságáért,
(aki megengedte, hogy pár pillanatig flörtöljél vele) az alkonyok bíboráért, az ujjaidat hasogató hidegért, a cipődet lopó sárért – mindenért, ami rügyfakadástól lombhullatásig karjaiban tart...

A száradó akáclevél illatáért, ami visszacsempészi gyermekkorodat...

Azokért, akik már a csúcsra kitűzték a zászlót és visszatérőben vannak, ám naponta néznek hátra, mert látni akarják; hogyan is kellene megpróbálni újra...

Boriskáért, akit gyakran elkísérek, mert fél egyedül a határban. (Mint a kiscsikó anyja védő közelségében: úgy futok körülötte oda-vissza / csak itt az én tisztem a védés-oltalmazás...)

Minden futóért:
- Aki már körbe tud futni egy háztömböt.
- Aki utoléri a villamost.
- Aki rendszeresen fut, de csak úgy – regiszterek, indexelések nélkül.
- Aki versenyszerűen fut, de nem válogatott.
- Aki toplistás, akit nemzetközileg is számon tartanak, aki világklasszis.
- Aki újrakezdi vagy abbahagyta, mert abba kellett hagynia...
- Aki már nincs közöttünk...
- Aki még nem fut rendszeresen, de majd fog / csak még nem tudja :-)...

A novemberi első futást értük futom....

Hát megtörtént. Amint ígértem. Részt vettem (vettünk családostul) a 28. SPAR Futófesztiválon, ahol én a Danone Maratonka távján, a „PCOS ellen” futottam. Nagyon jól éreztük magunkat – mind a huszonezren  - 22056-os volt a rajtszámom...amit olykor jobb előre tűzni, mint a pólód hátuljára.

Az enyém hátul volt. Amikor áthaladtam a célt követő hüsi-zacsi-érdemérem- folyosón...egyszercsak:
„Ez magának is jár!” kiáltással utánam szaladt egy hölgy; és legott a nyakamban lógott a „Spar Budapest Maraton Fesztivál” feliratú érem, amit nem kis büszkeséggel villogtattam, és őrzök ereklyéim között.
Együtt volt a legfiatalabb és a legidősebb, a leggyengébb és a legerősebb, a segítő és a támaszra szoruló egyaránt. Nagyszerű volt! Köszönet a szervezőknek, segítőknek, résztvevőknek - minden érintettnek!

Másnap, jutalomként, fölkerestem a fiammal a BME Atlétikai Pályáját, ahol egy intervallos 4000 m-rel toldottam meg „fesztiválos” élményeimet

Ma megvolt az évi ezredik kili / 139 edzésből. Döcögősen, de állhatatosan...szép lassan „jövök fel”. Egy ízben 7 km. folyamatos futás és jó pár 5 km-es. Jövőre célkeresztben a hosszabb távok, a 10 km. stabil megfutása...

Célkitűzéseim eléréséért megjutalmazom magamat :-) Október 13-án a Spar futófesztiválon szeretnék részt venni / legalábbis előjegyeztem a „Danone maratonka” vonalat...

November-december-január: sutban hever majd a stopper. Séták, gyalogtúrák, fartlekes iramjátékok szerte a környéken és sífutások – csak legyen hozzá elég hó...